DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az a kivételes helyzet állt elő, hogy egy törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát az egyes bizottságok szinte egyhangúlag támogatták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista képviselőcsoport a beterjesztett törvényjavaslatot az elérni kívánt cél szempontjából alkalmasnak tartaná. Répássy Róbert képviselőtársam már utalt arra, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ülésén többen is megfogalmazták azt, hogy ez a javaslat tulajdonképpen nyitott kapukat dönget. A továbbiakban ehhez az elképzeléshez, ehhez az állásponthoz kívánnék érveket szolgáltatni.

Nagyon röviden át kell tekintenünk az úgynevezett pártállami iratok sorsát a rendszerváltást követő időszakban. Döntően a pártiratokra koncentrálnék a felszólalásomban, de jeleznem kell azt is, hogy az iratok túlnyomó többsége természetesen az állami szerveknél keletkezett.

A pártállami iratokkal kapcsolatosan először is az 1991. évi LXXXIII. törvényre kell hivatkoznom, amely az MDP és az MSZMP iratanyagát - a tagnyilvántartás kivételével - állami tulajdonná nyilvánította, és az e törvény alapján született 1992-es kormányrendelet azt is meghatározta, hogy mely iratok mely levéltárakba kerüljenek. Ennek alapján a központi pártszervek, valamint a Pest megyei pártbizottság és szervezetei iratanyaga a Magyar Országos Levéltárhoz került, a többi megyei pártbizottsági anyag, valamint a fővárosi az illetékes megyei, illetőleg fővárosi levéltárba, míg a Magyar Néphadsereg pártbizottsága és a hozzá tartozó pártszervezetek iratai a Hadtörténeti Levéltárba. Az anyagok kutatását a művelődési és közoktatási miniszter hozzájárulásától tette függővé az előbb már említett 121/1992. számú kormányrendelet.

Nem történt ugyanakkor semmiféle lépés az iratanyag felülvizsgálata érdekében, hiszen továbbra is érvényben maradt az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet, amely amúgy a pártállami követelményeknek megfelelően írta elő a titkosítást. Ezt a törvényerejű rendeletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az 1989-90-es alkotmánymódosítások nyomán, és ezután már az MSZP-SZDSZ-kormány volt az, amely megalkotta az új titoktörvényt, és ebben rendelkezett az 1980 előtt keletkezett, illetőleg az 1980-95 között keletkezett iratok minősítésének kérdésköréről is.

Az 1980 előtti iratok esetében egy rendkívül rövid, egyéves határidőt állapított meg ez a törvény, míg az 1980-ban és az azt követő időszakban keletkezett iratok esetében 1999. december 31-ei dátumot. Azonban eljött az 1999. év, és a parlament tárgyalt egy törvényjavaslatot, amelynek ez volt a címe: “A bűnügyi nyilvántartásról és az erkölcsi bizonyítványrólö.

Meg is született az 1999. évi LXXXV. törvény e tárgyban, csakhogy a szokott salátatörvény-alkotási módszerrel hirtelen megjelent egy módosító indítvány, amelyet két fideszes képviselő, Fazekas Sándor és Helmeczy László - már egyikük sem képviselő egyébként - terjesztett elő. Ez a módosító indítvány az 1999. december 31-ei dátumot tíz évvel meghosszabbította, arra hivatkozva, hogy nem állnak fenn a megfelelő szakmai-technikai feltételek a minősítések felülvizsgálatához. Ezt a módosító indítványt a parlament 313:4 arányban megszavazta. Négy szocialista képviselő nem szavazott ezen módosító indítvány mellett, mégpedig: Benedek Mihály, Szabados Tamás, Juhász Ferenc és Kristyánné Aknai Erzsébet - nemrég néztem meg a névsort.

Megkérdeztem Szabados képviselőtársamat, aki ebben a sorban ül, hogy ő miért nem szavazta ezt meg - én nem emlékeztem erre a módosítóra, sőt erre az ügyre sem. Ő elgondolkodott, és később azt mondta, hogy Aknai Erzsivel egymás mellett ültek, és rájöttek arra, hogy itt a múlt feldolgozását még tíz évvel kívánják meghosszabbítani, és ők úgy érezték, hogy egy ilyen módosító indítványt, amelynek egyébként az égvilágon semmi köze nem volt a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényhez, nem fognak támogatni. Ez a törvénymódosítás eredményezte azt, hogy 2009. december 31. lett a határidő, amelyet a mostani törvényjavaslat 2005. december 31-ére kíván úgymond előrehozni.

Nézzük most meg ezek után az 1995. évi LXVI. törvényt, a levéltári törvényt, hogy az milyen akadályokat állít a kutatások elé. Három ilyen akadály van. Az egyik akadály, hogy ha a döntés-előkészítésre, illetőleg a belső használatra szolgáló iratok 1990 előtt keletkeztek, 15 évig, ha azután, akkor 30 évig nem nyilvánosak. Egyébként megjegyzem, hogy ma már ez a 30 év 20 év, és egy előterjesztendő törvényjavaslat alapján 20 év helyett rövidesen 10 év lesz.

Az 1990 előtti iratok esetében ez az akadály 2005. május 2-án megszűnik - ez egyébként kiderül a beterjesztett törvényjavaslatból is -, ennek ellenére végrehajt egy deregulációt. Hozzá kell tennem, hogy ha nem hajtaná végre a javaslat ezt a deregulációt, az időmúlás ezt a problémát akkor is megoldaná. És mivel a törvényjavaslat 2005. május 2-át jelöli meg a hatálybalépés napjaként, ezért tulajdonképpen egyetlen nappal sem segít a kutatóknak ezen iratok megismeréséhez. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ezen iratok természetesen elérhetőek voltak egy úgynevezett levéltári kuratórium engedélye alapján. Én érdeklődtem, és kiderült az, hogy 2000 és 2004. december 31. között összesen 37 ilyen kérelem érkezett a Magyar Országos Levéltárhoz.

(17.40)

Mind a 37 kérelmet teljesítették. Tehát ez a fajta nem nyilvános adat mint akadály a valóságban nem létezett.

Ami az államtitokká minősítést illeti, itt valóban volt egy akadály, mégpedig pontosan az, amit a Fidesz állított, mert ha a Fidesz ezt a módosító indítványt nem nyújtatta volna be azzal a két képviselővel, aki benyújtotta, akkor nem kellene a 2009. december 31-ei dátumot 2005. december 31-ére előrehozni. Annak ellenére, hogy egy ilyen javaslat, amely a hivatali szerveknek könnyebbséget ad, tehát nem egy fél éven belül kell az ügyeket elintézni, hanem több mint tíz év áll rendelkezésükre, lelassította a munka folyamatát, ennek ellenére a pártiratok túlnyomó többsége - erre Pető Iván is utalt - jelen pillanatban már kutatható. Ő fel is mutatta azt a CD-t, amelyen az MSZMP KB, illetőleg a Politikai Bizottság üléseinek a napirendjei megtalálhatóak.

Érdeklődtem, hogy milyen mértékű ezen iratok titkossága jelen pillanatban, és kiderült az, hogy az iratok túlnyomó többsége, amely ma államtitkot képez, az nemzetközi tárgyalásokkal, külügyekkel, külpolitikával kapcsolatos. Az annyit emlegetett közigazgatási és adminisztratív osztály esetében 1980 előttről 5 darab irat, 1980 utánról pedig 12 darab irat az, ami jelen pillanatban is államtitoknak minősül. Ezen túlmenően pedig még a BM pártbizottságán bizonyos személyi ügyekben keletkezett iratok azok, amelyek részben államtitoknak minősülnek, nagy valószínűséggel azért, mert itt olyan személyek esetében adta meg a BM pártbizottsága a kinevezéshez való hozzájárulást, amely személyek jelenleg is a szolgálatok állományába tartoznak, bár nyilvánvaló, hogy ezt a kérdéskört még alaposabban vizsgálni kell.

A harmadik akadály pedig a személyes adatok védelméhez fűződő jog. A közszereplők esetében ezek az adatok eddig is nagymértékben nyilvánosak voltak. E téren én nem érzem úgy, hogy jelentős előrelépést jelentene az előterjesztett javaslat, bár vitathatatlan, hogy ez az a terület, ahol a javaslat a legnagyobb változtatást kívánja, hiszen az államtitkok köre - mint az előbb már említettem - a pártiratoknál rendkívül szűk. A nem pártiratok esetében természetesen ez a kör jóval bővebb, döntően külügyminisztériumi iratokról van szó. Az 1945-79 közötti időszakból hozzávetőlegesen 3100 ügyirat minősítése maradt fenn, az 1980 utáni iratoknál pedig nem történt még meg az átadás, tehát ez az egyetlen olyan terület - külügyminisztériumi iratok 1980. január 1. után -, ahol a Demeter úr által megfogalmazott követelmények, hogy ezek részben levéltárba kerüljenek, fennáll, de semmilyen más iratnál ilyet nem tudunk megállapítani. Azt is világosan látnunk kell, hogy a kormány iratainak túlnyomó többsége esetében sem áll fenn ez a titkos minősítés.

Jelzem, hogy az időm lejárt (Derültség.), de még egy hozzászólásra jelentkeztem, mert ezt a témát nem lehet tíz perc alatt kimeríteni, úgyhogy elnézést kérek a jelenlevőktől, ha még néhány percig fárasztom őket, és további munkájukban feltartom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu