BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csak abból tudok kiindulni, hogy egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanilyen időpontban, nagyjából ugyanilyen témában együtt ültünk, és próbáltuk az önkormányzati rendszer pénzügyi problémáit elemezni, értékelni. Ugyanez volt az alapképlet, hogy ellenzéki képviselőtársaink ellehetetlenülésről, kritikus pénzügyi helyzetekről beszéltek. Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hasonló hangvételek, amelyek tavaly ilyenkor elhangzottak, nagyjából felmérhetőek, hogy mennyiben igazolódtak, vagy mennyiben nem.

Bár az éves zárszámadás még nem készült el, tehát pénzügyileg minden nem látható, azonban azt megállapíthatjuk, hogy egyetlenegy önkormányzat sem csukta be a kapuit 2004-ben, valamennyi működik még. Van, amelyik nyögvenyelősen és nagyon nehezen, de tény, hogy alapvető funkcióikat el tudják látni. Ugyancsak katasztrofális helyzetként értékelték azt, hogy olyan mértékű hitelfelvételekre kerül sor, amit az önkormányzatok már nem fognak tudni visszafizetni, hát ez a jóslás sem jött be.

Ami viszont hasonló a tavalyi év minősítéséhez: tény, hogy vannak olyan visszatérő problémáink, amelyek az elmúlt 15 évben minden évben témát jelentettek, nevezetesen, hogy az iskolák fenntartásában milyen arányban vállaljon az állam finanszírozást, milyet az önkormányzatok. Ez a téma itt eddig is többször fölmerült. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy a következő 15 évben is ezen örökös viták fognak folyni. Tehát vannak visszatérő problémáink, amelyekről persze beszélni kell, apró lépésekkel tudunk csak előrehaladni, és meg kell kísérelni a tökéletességhez vezető utat.

A másik problémakör, hogy minden évben vannak olyan természetű gondjaink, amelyek az adott évre jellemzőek. Ebben az évben is vannak, ezek közös gondjaink, ezt nem is vitatom. Vannak olyan ez évi intézkedések, kényszerhelyzetek, amelyek éppen úgy sújtanak akár kormánypárti, akár ellenzéki várost, a politikai színezettől függetlenül. Tény és elismerjük, hogy valamilyen formában kezelni kell a béremelésekkel kapcsolatos témát, a létszámgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ez ebben az évben elég komoly terhet jelent számunkra, ezt senki nem vitatja. A másik dolog a tartalékolási kötelezettség, a harmadik pedig, ami sajnos visszatérő ügy, a gyermeklétszám csökkenéséből adódó mindenféle finanszírozási nehézség.

De hozzáteszem, hogy mindezt csak a kormány asztalára letenni, itt örökösen követelni nem tűnik korrektnek. A kormány a maga eszközeivel vagy kereteket biztosít arra, hogy az önkormányzatok számára mozgásteret biztosítson, és az önkormányzatoknak kell ezeket a kérdéseket megoldani. Mert azért az nem járható, hogy ha egy iskolában egy osztályba 4-5 gyereket íratnak be, ott fenntartsuk az oktatást, még akkor is, ha települések között vannak ilyen anomáliák. Előbb vagy utóbb, ahogy a világon ezt kezelik és megoldják, az önkormányzatoknak megfelelő együttműködéssel ezeket a kérdéseket valamilyen formában kezelni kell. A kormány ezekben az években, ebben a költségvetésben is, különböző olyan pénzalapokat hozott létre vagy olyan konstrukciókat, szervezeti formákat alkotott, amelyek lehetővé teszik a rendezés kereteit, de ezeket a kérdéseket az önkormányzatoknak kell megoldani. És itt hiába követelőzünk ilyen ügyekben a kormánnyal szemben, ez a mi felelősségünk, hogy ezeket megoldjuk.

Utalnék arra, hogy többcélú kistérségi társulásokat hozott létre a kormány, jelentős anyagi eszközöket biztosított. Ez egy keretlehetőség, amivel ha nem élnek, itt lehet követelőzni, akkor nem fogunk ebben az ügyben előrejutni. Ugyancsak ebben az évben a kormány létrehozta a hátrányos helyzetű, szerény anyagi körülmények között létező önkormányzatok számára a saját pályázati forrást pótló támogatási keretet. Ezzel a lehetőséggel is élni kell; illetve azon önkormányzatok számára, amelyek elhatároznak valamilyen létszámcsökkentést, szintén központi alap biztosítja az ezzel kapcsolatos terhek viselésének részbeni vagy teljes egészbeni ellentételezését.

Összességében azt mondanám, hogy azt ne vonjuk kétségbe, hogy az önkormányzati szféra számára 11 százalékkal több pénz áll rendelkezésre. Az tény, hogy ebben az évben jelentős hangsúlyváltások is vannak az önkormányzati területen, bizonyos területeken ez kikényszeríti a takarékoskodást, vagy éppen, ha úgy nevezzük, a spórolást - ugyanakkor mit kapunk ennek fejében? Ahogy átnéztem jó néhány önkormányzat ez évi előirányzatait, szembetűnő volt, hogy a felhalmozási célú kiadások lényegesen megnövekedtek. Azt is látni kell, igaz, hogy nemcsak a saját forrásokból, hanem pályázati pénzekből, állami támogatásokból. Győr esetében ez közel 30 százalékos növekedést jelent, de láttam olyan önkormányzatot is, ahol közel 50 százalékkal növekedtek az ilyen célú előirányzatok. Azon városokban, ahol nagy arányú csatornaépítés, csatornahálózat-építés folyik, a nagyságrend eléri az 50-60 százalékot is.

(10.50)

Az igaz, hogy ez nem az önkormányzatok saját pénzéből történik, állami támogatásokból, de ez is a közösből megy, uraim! Ez is benne van a 11 százalékban!

Hogyha elhatározta ez a kormány, hogy a nagyvárosok régóta húzódó csatornázási problémáit rövid időn belül meg kell oldani - Győr nem ez az eset, mert mi '98-ban befejeztük a város teljes csatornázását -, a nagyvárosok, akár Debrecen vagy akár Szeged esetében én is azt mondom, hogy ezt meg kell oldani, ehhez anyagi erőket kell átcsoportosítani, ezt is az önkormányzatok kapják. Mi, győriek ezt tudomásul vesszük, hogy mi ilyen pénzt nem kapunk, mert ezzel a munkával már végeztünk.

Na most, én azért a következő politikai problémát is látom itt az elhangzott vélemények alapján, hogy sokszor elbeszélünk egymás mellett, az ellenzék mondja a magáét, és nem hajlandó ezekről a tényekről tudomást venni. Igen ritkák azok az együttérzést biztosító átszólások a másik területre, amit Kósa kollégám volt szíves itt Győr városa irányába együtt érző formában tolmácsolni. Én ezt a filmet egyébként nem láttam, hogy Győrben mennyi a kátyú - tényleg sok a kátyú. De azért két apró megjegyzésem lenne, és lett volna, hogyha engem ebben az ügyben annak idején megkérdeznek, hogy azért február végén, március elején sajnos a fagykárok kátyúit eltüntetni egyelőre nem lehet, ezt Budapesten sem lehet megcsinálni, mert ez kidobott pénz, mert meg lehet csinálni három hétig nagy pénzért, aztán utána nem ér az egész semmit.

A másik: én azért elmondtam volna, és most elmondom a kedves Kósa kollégának, hogy azt is elmondtam volna, hogy egyrészt kátyúzásra lesz elegendő pénzünk, mert 800 millió forint az ez évi út-híd keretünk, de azért ilyen kevés, mert az Orbán-kormány által kitalált adóerő-képességi mutató alapján sok-sok száz millió forintot elvisznek tőlünk, és lehet, hogy ezt a sok-sok száz millió forintot éppen Debrecen városára telepítik át. Én ezt egyfajta szolidaritási adónak tekintem.

Önmagában véve el tudom fogadni, hogy ilyen átcsoportosításra szükség van, de azért, mivel voltál szíves a győri kátyúkra utalni, én ezt is elmondtam volna, hogy azért nem tudunk kátyúzni többek között, mert lehetséges, hogy éppen Debrecenben dekkol az a pénzünk, amit mi adóbevételek formájában... (Moraj a Fidesz soraiban.) Ez is az igazsághoz tartozik, uraim! Ne vonjátok kétségbe! Adóbevételek formájában, mondjuk, lehet, hogy éppen Debrecenben kötnek ki.

Nos, kérem, én változatlanul azt mondom, hogy vegyük tudomásul és fogadjuk el a valamit valamiért elvet, hogy ez a kormány azt hirdeti meg, hogy 2005-ben nagyobb arányú és nagyobb összegű fejlesztéseket valósít meg az önkormányzatok területén. Ez a 11 százalékból nem fog kijönni.

Az a mértékű fejlesztési, felhalmozási célú kiadási program, ami meg lett hirdetve valamennyiünk örömére, bizony-bizony ennek fejében nekünk takarékoskodni is kell, spórolni is kell, hogy látható jelei és kézzelfogható eredményei legyenek minél nagyobb mértékben a nagyobb arányú, 2005-re meghirdetett önkormányzatokat érintő fejlesztési programoknak.

Ennek azért megvan a maga kialakult rendszere, lényegesen több pénz felett diszponálnak a regionális fejlesztési tanácsok. Az is igaz, hogy ezek egy része nem tényleges többletpénzt jelent, hanem a minisztériumokban történő decentralizálás eredménye, mert a regionális fejlesztési tanácsok ilyen tekintetben megkapták olyan pénzek elosztásának jogkörét, amit eddig a minisztériumok osztottak el, de ezen túlmenően még mindig több pénz van a regionális fejlesztési tanácsok részére, a költségvetésben mindez nyomon követhető. Én itt számokat nem idézek, tévedni nem szeretnék, a kedves tévénézők meg, gondolom, már unják a milliárdokat, mert a lényeg mégiscsak az, hogy a regionális fejlesztési tanácsok részére jelentős többletpénzt biztosít a kormányzat.

Még egy témát azért említenék: ugyancsak parlamenti döntés született a tekintetben, hogy az állam által nem hasznosított ingatlanok önkormányzatok részére történő átadásával kapcsolatos eljárást egyszerűsítette a költségvetési törvény, nevezetesen megszüntette a minisztériumoknak az egyetértési jogkörét, pontosan azért, hogy eggyel kevesebb adminisztrációs akadály legyen ennek a kormányzat által támogatott programnak a megvalósítása útjában. Ezt már érzékeljük. Én azt mondom, hogy ezzel is az objektumi feltételeket tudjuk javítani az önkormányzatok esetében, akár az önként vállalt, akár a kötelezően ellátandó feladatok vonatkozásában egyaránt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu