GULYÁS JÓZSEF az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem először tartunk az önkormányzatok működéséről, az önkormányzati rendszer alapkérdéseiről vitanapot itt a parlamentben. Az elmúlt évben két alkalommal is kezdeményezett már vitát a Fidesz, és amióta ellenzékben van, úgy látjuk, előszeretettel él ezzel a technikával, szeret olyan dolgokat is számon kérni a kormányon, a kormánykoalíción, amelyeket kormányzó pozícióban maga nemhogy nem képviselt, hanem kifejezetten az ellenkezőjét cselekedte.

Kudarc, kilátástalanság, becsapott, tömegesen csődbe jutó önkormányzatok - hallhattuk tavaly például. Nos, a beígért tömeges csődhelyzetek elmaradtak, a hangulatkeltéssel azonban, ahogy ezt a mai vitanap is mutatja, úgy látszik, együtt kell élnünk. Persze az is igaz, hogy az egyre bővülő pályázati források mellett az önkormányzatok működési kiadásaira, feladatellátására nincs elegendő forrás. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elmúlt időszakban nem lett nagyobb az önkormányzatok mozgástere. Csakhogy az is igaz, hogy a szabad demokraták erről őszintén szoktak beszélni.

El kell mondani, hogy az elmúlt másfél évtizedben a különböző kormányzatok, települések eltérő módon éltek a lehetőségekkel, az adottságaikkal, és ennek megfelelően hatásfokkal is használták ki a rendelkezésükre álló mozgásteret. Vannak sikeres, jól fejlődő és a versenyben helytálló önkormányzatok. Álláspontunk szerint szükség van a felzárkózást lehetővé tevő programokra, de nem fogadható el, hogy a kiegyenlítés nevében a prosperáló, jól fejlődő önkormányzatok visszafogására kerüljön sor, hogy e településektől forrásokat vonjunk el. Nem fogadható el, mert a gazdasági versenyképességet erősítő önkormányzatok visszafogásával egy egész térség esélyeit rontjuk, az ország versenyképességét, teljesítőképességét is csökkentjük.

Nem kívántuk, és most sem kívánjuk ebben a vitában rózsaszínűre festeni az eget. Nem mondjuk azt, hogy a javuló kilátások közepette dúskálnak az önkormányzatok a bővülő forrásokban. Cserébe azonban több őszinteséget várunk az ellenzéki oldalon. A magyar önkormányzati rendszer tárgyilagos megítélése nélkül csak rossz válaszokat adhatunk a felmerülő kérdésekre. Az önkormányzati rendszer szükséges reformjának az érdemi megvitatása helyett minősítő, megbélyegző politika retorika áldozatává tehetjük a rendszert, és ennek a retorikának áldozatává válhatnak maguk a települések, az érintett szereplők is.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést nem először, hogy hagyjuk el a hangulatkeltő elemeket, és beszéljünk nagyobb tárgyilagossággal az önkormányzati rendszer alapkérdéseiről. Az elmúlt ciklusban ugyanis az akkori kormánypártok, a mai ellenzéki pártok, a Fidesz és az MDF egyaránt részesei voltak annak a politikának, amellyel az önkormányzatok gazdasági mozgásterét jelentősen korlátozta a kormány. Ma már nem akarnak a jobboldalon emlékezni arra, hogy a 2001-2002. évi költségvetés vitájában dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a helyi önkormányzatok költségvetési kondícióit illetően milyen éles kritikát fogalmazott meg. Bizony a központi bérintézkedések fedezetét 2001-ben sem biztosította az akkori kormány. Erre legalább azoknak a polgármestereknek illene emlékezni, akik most az ellenzéki padsorokban ülnek, és annak idején megszavazták azt a költségvetést. Az Állami Számvevőszék akkori jelentésében olvashattuk azt is, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele az 1994. évi reálértékének 80 százalékát sem éri el. Folytathatnák a sort, de azt gondolom, hogy kevesebbet kellene a múltról beszélni, és többet kellene azzal foglalkozni, hogy mit tudunk tenni az önkormányzati reform, az önkormányzatok működőképességének megőrzése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Akik jól ismerik ennek a rendszernek a működését és a finanszírozás problémáit, és képesek szakmai, illetve tárgyilagos válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, azok tudják, hogy az önkormányzati rendszer átfogó reformja, a hatáskörök, a feladatok, a finanszírozás újragondolása ugyan elodázható különböző technikákkal, például megfelelő politikai támogatás hiányában, de ennek következményeit a falvakban, a városokban élők többsége fogja megszenvedni.

A kormány a programjával összhangban megkísérelte, hogy előkészíti az önkormányzati rendszer reformját. Bár az érdemi szakmai munka, az érdemi szakmai előkészítő munka, az érdekegyeztetés megindult, de viszonylag hamar kiderült, hogy az alapkérdésekben nincs egyetértés a politikai pártok és a szereplők között. Ugyanakkor az elmúlt napokban a sajtóban felröppent a hír, hogy a korábbi és a mostani pénzügyminiszter hamar egyetértésre tudnának például jutni abban, hogy túl sok az önkormányzat, túl sok az autonómia Magyarországon. Varga Mihály, a Fidesz vezette kormány korábbi pénzügyminisztere egy neves közgazdászokból álló fórumon kifejtette, hogy az állami kiadások visszafogására konkrét javaslatok is léteznek és rendelkezésére állnak.

(10.20)

Ő úgy gondolja, hogy túl sok az önkormányzat. Szerinte, ha Svédországban 300, Nagy-Britanniában 600 önkormányzat működik mindösszesen, akkor a nálunk működő 3200 önkormányzat mindenképpen felesleges, mindenképpen túlzó.

Tromfolt is válaszában Draskovics pénzügyminiszter úr a tanácskozáson, és azt mondta, hogy ha a Fidesz részéről ez a javaslat komoly, akkor akár már másnap üljenek tárgyalóasztalhoz. Most nem tudunk, nem értesültünk még arról, hogy a tárgyalások megkezdődtek volna, azonban el kívánom mondani, hogy ezzel a felvetéssel mélyen nem értünk egyet.

A liberálisok szerint nem az önkormányzatok száma sok. Nem a rendszerváltáskor létrejött helyi közösségi döntéshozatalt kell felszámolni, hanem az államigazgatásban és az önkormányzati rendszerben is meglévő pazarló struktúrákat. Szerintünk nem attól drága a magyar önkormányzati rendszer, hogy valamennyi településen vannak választott képviselők, és biztosított a helyi ügyek megvitatásának és a települési érdekek artikulálása, hanem attól, hogy drága, pazarló hivatalokat tartunk fenn a közigazgatási rendszer különböző szintjein.

A közigazgatás ésszerűsítése nem jelentheti az önkormányzati elv csorbítását, az SZDSZ éppen ezért nem támogatja a helyi autonómiák, döntési kompetenciák megnyirbálását. Ugyanakkor a kiadások visszafogásának, csökkentésének lehetséges és vállalható, sőt a kormány által felvállalandó iránya a párhuzamos struktúrák, a fölösleges döntési szintek, hivatalok megszüntetése.

Konkrétan ilyen ügy lehet a megyei önkormányzatok, a megyei közigazgatási szint megszüntetésének kérdése. Álláspontunk szerint a megyei önkormányzatok, hivatalok további fenntartását álságos érvek, önös érdekek éltetik. A megyei önkormányzatok által ellátott feladatok és hatáskörök könnyedén telepíthetők más önkormányzati szintekre úgy, hogy a feladatellátás nemhogy romlana, hanem a színvonala éppen javulhatna.

Mindaz, amiről most beszélek, egyébként a 2002-ben elfogadott kormányprogram részét képezte. Igaz, azóta a megyei önkormányzati rendszer többségében döntően a legnagyobb kormányzó párt került pozícióba, álláspontunk szerint azonban ez nem elégséges ok arra, hogy visszalépjünk az önkormányzati reform egy alapkérdésében, és lemondjunk a regionalizmus elvéről, a regionális önkormányzati rendszer megvalósításáról és a finanszírozás reformjáról.

Persze, tudható, hogy a valódi reformhoz kétharmados többség kell. Tudjuk, hogy az önkormányzati rendszer átfogó megújításához nincs meg a megfelelő politikai akarat, szándék és partnerség az ellenzéki oldalon. Ebből azonban nem következik, hogy egy olyan ügyben állapodjon meg a két nagy párt, amely az önkormányzatok és az önkormányzatiság alapértékeit kérdőjelezi meg a kistelepülések szintjén. Azt gondoljuk, hogy a reform előkészítéséről nem mondhat le a kormány, azon tovább kell dolgozni.

Ennek részeként az adórendszerünk felülvizsgálatával együtt ki kell munkálni az önkormányzati rendszer finanszírozásának reformját, ez a reform nem jelentheti a források kivonását, nem eredményezheti az állami újraelosztás bővülését, hanem a források helyben hagyásával az intézmény modernizációját, a szolgáltatások javítását, a helyi infrastruktúra fejlesztését, közművesítést, az úthálózatok felújítását, bővítését kell elérnünk. Ugyanezt a célt szolgálhatja a kistérségi társulások megerősítése, ösztönzése.

Ha nincsen jelen a térségben elérhető módon a korszerű iskola, ha versenyképtelenné tesszük a kisvárosainkat, lemondunk a térségek önszervező erejéről, akkor az alulfinanszírozott rendszer szereplőinek versenyfutását nézhetjük tovább az apró forintokért, a különböző pályázati forrásokért.

Közös érdekünk, hogy az iskolai, szociális, egészségügyi feladatellátásban, valamint a kulturális intézményrendszer területén fokozottabb szerephez, jogosítványokhoz és ezzel párhuzamosan forrásokhoz jussanak a kistérségek, mert emelt szintű oktatás, ellátások, szolgáltatások, javuló infrastrukturális viszonyok hiányában valóban elnéptelenedik a vidék, valóban elnéptelenednek a falvaink.

Azt gondoljuk, hogy a további késlekedésnek a települések, falvaink, városaink lakói lesznek a vesztesei. Manapság azok beszélnek a legtöbbet falurombolásról, akiknek a legnagyobb a felelősségük azért, hogy eltékozolták, rontották a vidéken élők esélyeit rövid távú politikai megfontolások mentén. A falvakban, kisvárosokban élő emberek életminőségének javításáért sokat tehetünk, különösen akkor, ha egyetértünk elsőként abban, hogy nem vezetjük őket félre. Ne beszéljük rá őket például olyan iskolák fenntartására, ahol csak összevont osztályokban, megfelelő nevelési, oktatási eszközök hiányában, valamint elegendő, jól képzett pedagógusok hiányában folyik a tanítás. Versenyképes tudást kell adnunk a gyerekeknek, a jövő generációnak, hogy magára találjon, és versenyképes legyen a vidék.

Ahhoz, hogy sikeresen felemelkedjenek, felzárkózzanak elmaradott térségeink, hogy sikeres legyen Magyarország a térségünk országainak kiélezett versenyében, arra is szükség van, hogy javítsuk Budapest pozícióit az Európai Unió nagyvárosainak versenyében. A fővárostól korábban elvont és valójában vissza nem adott forrásoknak, az infrastrukturális fejlesztések elodázásának nem az a koalíciós városvezetés lett a vesztese, és lesz a vesztese, amelyik most ezt a fővárost vezeti, még csak nem is önmagában a fővárosban és az agglomerációban élők, hanem az egész ország, mert ha tartósan kihagy a motor, akkor előbb-utóbb le fog állni a gépjármű. Ha nem tud ismét húzóerővé válni Budapest és a központi régió, akkor alulmaradunk a térségből csatlakozott országok versenyében.

Tisztelt Országgyűlés! Az a feladatunk és a felelősségünk, hogy az önkormányzati reform alapkérdéseiben egyetértsünk, közösen találjuk meg a kérdésekre a jó válaszokat. Ehhez mi, liberálisok szívesen nyújtjuk be javaslatainkat, és partnerek vagyunk. Azt kérjük, legyenek önök is partnereink.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu