POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A felsőoktatás fejlesztéséről, annak pénzügyi hátteréről kívánok szólni. Mivel azonban itt az előbb a Debreceni Egyetem kapcsán a felsőoktatás is szóba került, engedje meg, képviselő úr, hogy egy mondatot hadd szánjak erre is.

Kétségtelen, hogy nem jó, ha fütyülnek, kellemetlen dolog politikusnak elszenvedni ezt - de hozzá lehet szokni. Az kiváltképp nem jó, ha egy nemzeti ünnepen történik ez. Azonban, amit ön az egyetemekkel kapcsolatban említett: én megnéztem a felvételeket, a televízión keresztül, illetve az interneten sugárzott felvételeket. Azt láttam, hogy valóban voltak néhányan egyetemisták, akik fütyültek, de a többség nem fütyült: a többség nevetett. És nem a miniszterelnök úr poénjain nevetett, hanem akármilyen kellemetlen is ez, rajta nevetett; szégyen ne essék, úgy is lehet mondani: a diákok kiröhögték a miniszterelnök urat. (Zaj, közbeszólások, taps a Fidesz padsoraiban.) Ez nem kellemes. Ha az ő helyében lennék, valóban azt mondanám, hogy inkább ötvenszer fütyüljenek ki, mint egyszer kiröhögjenek, de a miniszterelnök úrral ez történt az egyetemeken.

Amiről azonban szeretnék beszélni, az nem nevetség tárgya az összeg nagysága miatt. A miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet hallhattuk itt az országértékelő beszédében. Valahogy úgy fogalmazott, hogy “kormányom 170 milliárd forintot szán az egyetemek, főiskolák fejlesztéséreö. Nos, mára kiderült, hogy nem szán egy fillért sem. Nincs a 170 milliárd forintból egyetlenegy fitying sem az ez évi költségvetésben. Ami ehelyett van, egy 165-170 milliárd forintos, úgynevezett beruházási program, ahol úgynevezett magánbefektetők pénzével történik majd az egyetemek, főiskolák egyébként indokolt fejlesztése.

(13.30)

Mielőtt egy vitát elkezdenénk: álláspontom szerint az egyetemeket bővíteni kell, kollégiumokat építeni kell, és személyesen is büszke vagyok arra, hogy Pécsett, Győrött, Nyíregyházán, Miskolcon, Debrecenben, Kaposváron, Budapesten ezt meg tudtuk tenni, el tudtuk kezdeni ezt a fejlesztést. Tehát nem arról folyik a vita, hogy kell-e építkezni az egyetemeken, főiskolákon vagy sem, hanem arról, hogy hogyan.

Az az út, amit önök választottak, az úgynevezett magánbefektető közbeékelésével, közbeiktatásával, a lehető legdrágább út: 165-170 milliárd forintnál számolva ez évente 3 ezer millió forinttal, 3 milliárd forinttal növeli meg a beruházás költségeit; húszéves szerződésről van szó, 60 milliárd forintot dobunk ki csak azért - csak azért! -, mert nem költségvetési forrásból épülnek ezek az intézmények. Az derült ki, hogy az a modell, amelyet önök itt alkalmazni kívánnak, drága, átláthatatlan, ellenőrizhetetlen és veszélyes. Veszélyes azért, mert félő, hogy a napi, filléres gondokkal küszködő, éppen most több ezres létszámcsökkentésre kényszerített egyetemek ezeket a szerződéseket nem tudják teljesíteni. Veszélyes azért, mert ha pár éven belül államadósságnak minősítik ezeket az összegeket, hosszú évtizedekre elfelejthetjük az euró bevezetését. (Folyamatos zaj.)

Néhány egyszerű kérdést szeretnénk feltenni önöknek. Hajlandók-e, tisztelt kormány, tisztelt miniszter úr, tisztelt miniszterelnök úr, hajlandók-e nyilvánosságra hozni az intézmények és a vállalkozók között kötött szerződéseket, a most futó közbeszerzési szerződések tervezetét is? Mert önmagában ez az úgynevezett PPP-program csak felháborító, de az, ami az elmúlt napokban kiderült, hogy hol azt halljuk a minisztérium részéről, hogy természetesen köztulajdonba kerülnek ezek az épületek húsz év után; hol azt halljuk, hogy szó sincs róla, nem kerülnek köztulajdonba; hol azt halljuk, hogy majd 1 forintért megvehetik az egyetemek; hol azt, hogy maradványértéken, hol azt, hogy piaci értéken juthatnak hozzá - húsz év alatt az adófizetők háromszor fogják kifizetni ezeknek a beruházásoknak az árát, és nem látható pontosan, hogy húsz év után még egy negyedik bőrt is le akarnak-e húzni a rókáról.

A második kérdés: van-e olyan szerződés, van-e olyan beruházási terv, ahol a magánbefektető számára az úgynevezett befektetni kívánt összeget az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank biztosítja? Nagyon egyszerű erre a válasz: igen vagy nem.

Kérjük, válaszoljanak; ha ezt nem teszik, kénytelenek vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a demokráciában biztosított vizsgálóbizottság eszközéhez nyúlni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu