ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Németh Imre még mint miniszterjelölt 2002 áprilisában a következőket mondta: “Jól képzett falugazdászokra szükség van, bár sajnálatos, hogy közülük sokan bekapcsolódtak a politikai küzdelmekbe. Ennek pedig a hivatalokban nincs helye. “ - szól az idézet. Sokan ezt nyílt hadüzenetnek gondolták, amit a vidéken elveszített választás miatti keserűség mondatott a szocialista politikussal.

A szándék azonban csak 2005-re érett tetté, amikor a falugazdász-hálózatban dolgozó szakemberek közel 20 százalékát elbocsátották. Hozzáértők szerint a változás tovább növelte a bizonytalanságot a magyar vidékfejlesztési politikában. S hiába mondja azt az agrárkormányzat, hogy az elbocsátott falugazdászok foglalkoztatása érdekében egyeztetéseket folytattak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal, ez nagyon gyenge védekezés, legfeljebb a laikusok megtévesztésére alkalmas. Az MVH feladata ugyanis az, hogy az európai uniós támogatások pályázati odaítélési rendszerét működtesse. Létszámának fele Budapesten dolgozik, a megyékben önállósággal nem rendelkező osztályok működnek csak. Az MVH nem alkalmas szaktanácsadásra, arra, hogy a vidéken élőket felvilágosítsa a lehetőségeikről, szakmai tanácsokat adjon, netán segítsen kitölteni a pályázatokat, hiszen nem is ez a feladata.

A falugazdász-hálózatot viszont éppen erre a célra hozták létre. Rajtuk kívül nincs jelen más szakember a vidéki településeken, akihez kérdéseikkel fordulhatnának a segítségre szorulók. Világos tehát: amíg a szocialisták közigazgatási reformról beszélnek, azzal ellentétesen cselekednek, csökkentik a “terepenö dolgozók létszámát, és a hivatalt erősítik. S ezzel lényegében a saját állampolgáraik versenyhátrányát növelik, akik nagyon rászorulnának a falugazdászra. A Magyar Agrárkamarának van ugyan tanácsadó hálózata, de ez a 3200 magyar településen mindössze kétszáz személy. Növekszik a pályázatfigyelő, -író magáncégek száma, ám ezek többsége - mivel a kis és közepes nagyságú gazdaságok tulajdonosai nem tudják megfizetni szolgáltatásaik díját - a nagyobb agrárvállalkozóknak végez munkát. Így éppen azok az őstermelők, agrártevékenységüket az Európai Unió által támogatott tevékenységekkel kiegészíteni akaró családok maradnak szakmai tanács nélkül, amelyeknek erre a legnagyobb szükségük lenne.

Szintén álságos az az indoklás, hogy a vállalkozói formában működés felszámolása lett volna a minisztérium célja. Ebben az esetben ugyanis mindegyik vállalkozó falugazdászt átvették volna köztisztviselői státusba, ez azonban nem történt meg. Magam is ismerek olyan korábbi falugazdászt, akinek fel sem ajánlották ezt az előbb említett lehetőséget. Többen úgy vélik, hogy az igazi cél a falugazdászok politikai szűrése volt.

Uniós csatlakozásunk az agrárium számára egyáltalán nem minősíthető sikertörténetnek. Gátolja a felzárkózást az is, hogy a falugazdász-hálózat ismét teljes bizonytalanságban dolgozik, csökkentett - megharmadolt - létszámmal. A kérdés csak az, hogy ki fogja a termelőket hiteles és naprakész információval ellátni. A csökkentett létszám a munka színvonalának rovására megy. Az eddig is erősen terhelt szakemberek munkafeltételei tovább romlanak. Nincs elég technikai berendezés, kilométer-használati lehetőség, a fizetés is szerény, főleg ha az elvégzett munka mennyiségéhez, minőségéhez és fontosságához viszonyítjuk.

Összességében tehát 2003 szeptemberében 223 főt, majd decemberben 330 főt bocsátottak el, szemben azzal a korábbi FVM-állásfoglalással, miszerint a falugazdász-hálózat megerősítése szükséges. Milyen elgondoláshoz igazodnak ezek az intézkedések? Hiszen ma már hetente sem érnek el az egyes településekre a falugazdászok, ezért az MVH-ba kell beutazni annak, aki használható, gyors információkhoz szeretne jutni.

A falugazdászok létszámának mérséklése a szakmai munka színvonalának jelentős csökkenését eredményezi, ami kihat az uniós támogatások lehívásának eredményességére. A szaktárca onnan veszi el a szakembert, ahol a legnagyobb szükség van rá, nem is titkoltan elengedi azoknak a termelőknek a kezét, akik már a megélhetésért küzdenek. Ez az intézkedés valószínűleg kedvezőtlenül fog hatni a további uniós támogatások elnyerésére, a még életképes termelők mennek tönkre önhibájukon kívül. Vagy a szocialisták logikája szerint éppen ez volna a cél? Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az államtitkár úr erre a kérdésre elhagyta az üléstermet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szijjártó Péter tapsol.)

Forrás: parlament.hu