IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én is osztom a többség véleményét, hogy ez a törvény időszerű, szükséges a fogyasztói bizalom erősítése, és többé-kevésbé a törvénytervezet ennek meg is felel. Azért néhány pontban szeretném a fenntartásaimat észrevételezni.

Elöljáróban leszögezhetjük: a törvénytervezet az uniós ajánlások nyomán komoly erőfeszítést tesz a pénzügyi szolgáltatók információs, gazdasági és jogi fölényének elviselhetővé tételére; valószínűleg itt meg is lelhetjük a sűrűn felteendő kérdést, hogy kinek az érdeke ez a szabályozás. Nyugodtan kijelenthetjük, legalább annyira érdeke a pénzügyi ágazatnak, mint a fogyasztónak, és ez elfogadható. De tisztában kell lenni vele, ez nem fogyasztóvédelmi törvény, hanem egy szigorú pénzügyi törvény. Ahhoz, hogy a szolgáltatás működni tudjon, átláthatóságot, bizalmat kell teremteni, és ezt jól szolgálja a tervezet.

Természetesen ennek az átláthatóságnak és a bizalomnak a megteremtéséhez egy nagyon fontos feltételt sokkal jobban kellett volna bemutatni, nevezetesen, az uniós szabályozás idevonatkozó részét. Tudjuk, öt irányelv foglalkozik ezzel a témakörrel, és ha most feltenném a kérdést a tisztelt képviselőtársaim felé vagy a magyar fogyasztók felé, akkor, úgy gondolom, erről az öt irányelvről igen keveset tudnánk érdemben bemutatni és felvázolni, holott teljes mértékben épül, illetve ráépül ezekre az irányelvekre az előttünk lévő szabályozás.

Annál is fontosabb ez, mert ha már szolgáltatásokról van szó, akkor mi magunkat is egy kicsit meg kell vizsgáljuk, hiszen a képviseleti demokrácia lényegéből eredően nekünk is van kötelezettségünk, szolgáltatásunk a választóink felé, hogy a választóink biztonságban érezzék magukat, és ahhoz, hogy megbízzanak a magyar joggyakorlatban, nekünk ugyanúgy az uniós jogszabályokat, illetve azok vetületét is be kell mutatnunk, mint az alapul szolgáló korábbi magyar jogszabályokat. Ha ezt vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan érzékelhetjük, hogy itt hiányosságunk van.

Örülnék, ha a későbbiek során valamilyen tanulmány lenne mellékelve akkor, amikor egyértelműen uniós irányelvekre, jogszabályokra hivatkozunk, illetve azokra építünk magyar törvényeket. Úgy érzem, ezt a képviselők is megérdemlik, és elsősorban a magyar választók megérdemlik. Úgy érzem, a magyar joggyakorlat, jogelmélet rendelkezik annyi felkészült emberrel, hogy a parlament érthető és világos háttérmagyarázatot, illetve logikus kifejtést kapjon erre vonatkozóan. Ne csak elfogadjuk kvázi beosztottként, mintegy alattvalóként ezeket az uniós jogszabályokat, hanem a magunkévá tudjuk tenni, és ehhez ez az alátámasztás mindenképpen szükséges.

Természetesen a pénzügyi szolgáltatások területén a biztonságos működés sok olyan szabályt, szabványt követel meg, mely nem sok mérlegelésre ad lehetőséget, de ezeknek is mindig van fogyasztóvédelmi vetületük. Példaként megemlítem, hogy nemrég a T/9842. számú törvényjavaslattal módosítottuk a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes törvényeket, ezen belül is a 17-20. §-okban szabályoztuk a magyar nyelv használatát a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások gyakorlatában. Számos helyen pontosítottuk a fogyasztói jogosultságot a szolgáltató kötelező tájékoztatási körében. Most a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések esetében a tájékoztatási kötelezettség tételessé válik, és rendszerbe foglaltan jelenik meg. Az előttünk álló törvényjavaslat 3. §-ában ez nyomon követhető.

A köteles tájékoztatás rendszere, mélysége elfogadható. Ezen a területen a javaslat logikusan törekszik a teljeskörűségre. Talán a szolgáltatóra vonatkozó rész, a 2. § a) pontja lehetne részletesebb, hiszen az ab) és ac) alpontokban megbúvó esetlegesség bizonytalanságot hordoz. Igaz, ez a szolgáltatók természetes strukturális eltéréséből is származik, de véleményem szerint kiegészítő lehatárolásokkal szabatosabbá tehető az esetleges - képviselőről, valamint a közreműködőről szóló - kötelező tájékoztatás.

A jelenlegi megoldás erős redundanciát tartalmaz, ebből eredően jogilag is nehezebb megfogni. Azért is érdemes az említett két alponttal foglalkozni, mert mindkettő szereplője közvetlenül a fogyasztóhoz kapcsolódik, tehát a fogyasztói bizalom megteremtésének és fenntartásának kulcsfigurái lehetnek.

A szolgáltatásra, a szerződésre és a jogvita esetére vonatkozó szabályozással egyetértek, ezek a kötelező tájékoztatási kötelezettségek világos fogyasztó-központúságot tükröznek. Természetesen itt is hiányolom a tudományos és a civil szervezetek megjelenítését, a puding próbáját.

Némi bizonytalanságot érzek a távközlő eszköz meghatározásában, abban a bizonyos bármely eszközben, melynek alkalmazásba vételekor a 3. § (3) bekezdésében a tervezet készítője még a végére odaszúrja, hogy “a szolgáltató köteles szerződéskötési szándékát egyértelművé tenniö.

(15.30)

Semmiképpen nem meghatározott, hogy milyen adathordozón és mikor. Miért is szerepel itt ez a mondat? Valahogy egy kicsit kakukktojásnak tűnik.

Az elállási, illetve felmondási jog kibontásánál is érezhető a fogyasztó-központúság, de ez a terület jogilag ma már olyan bonyolult és olyan sok furcsa esettel terhelt a bírói gyakorlatban, hogy szükségesnek látom itt is a fogyasztóvédelem és a joggyakorlat szakembereinek szabad és alapos kritikáját.

Örülök, hogy szabatosan, tömören, az európai joggyakorlatnak megfelelően került be a tervezet 11. §-ába a fogyasztót védő két alapjog, vagyis hogy a fogyasztó akkor sem mondhat le a törvényben meghatározott jogairól, ha ráveszik, és hogy kiemelésre kerül a szolgáltató bizonyítási terhe, vagyis az, hogy ez az ő kötelessége.

Összegezve, tisztelt képviselőtársaim, magam is elfogadásra javaslom a törvénytervezetet, de a hozzászólásomban említett kritikákat megszívlelésre ajánlom. Úgy érzem, nekünk valóban elsősorban kiemelten a fogyasztóval, a fogyasztó védelmével kell foglalkoznunk, górcső alá kell venni, hogy valóban szolgálja-e a fogyasztók érdekeit ez a törvénytervezet, mert csak így tudjuk megteremteni ennek a pénzügyi szolgáltatásnak a világos és jól elfogadható alapjait. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu