SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs egyszerű helyzetben az ember, amikor egy intézmény, jelen esetben a Magyar Energia Hivatal három, egymást követő évenkénti beszámolóját egyszerre, egyidejűleg tárgyalja. Hiszen ebben a helyzetben óhatatlanul előfordulhat, hogy egyes jelentésekbe foglalt bizonyos állítások egymást, legalábbis egymás fontosságát relativizálják, vagy elavulttá teszik. Ugyanakkor megvan ennek a metódusnak az az előnye, hogy folyamatában szemlélve a dolgokat, bizonyos hangsúlyosabb kérdéseket átfogóbban, túllépve az évenkénti megközelítésen, tendenciáját jobban érzékelve és érzékeltetve tud az ember bizonyos kiemeltebb fontosságú kérdésekhez hozzászólni.

Így én röviden, már amennyiben a tízperces lehetőségem ezt lehetővé teszi, rövidebben szeretnék beszélni a Magyar Energia Hivatal éves jelentéseire alapozva négy vagy öt fontosabb területről: a vezetékes energiapiacok megnyitásáról, liberalizálásáról, a villamos energia kötelező átvételi rendszeréről, az energiaellátás biztonságáról, a megújuló energiaforrásokról és a fogyasztóvédelemről. Tehát ami a liberalizációt illeti, hosszas törvényi előkészítés után 2003. január 1-jétől megindult a hazai villamosenergia-piac fokozatos liberalizálása, amely a hosszú távra szólóan megkötött áramvásárlási szerződések jelentette erős korlátok ellenére is, mondható, hogy viszonylagosan jól halad előre. 2003 végére már az országos fogyasztás 20 százaléka, azaz 6400 gigawattóra/év kapacitás került aukciókon, azaz versenypiacokon megvásárolt árammal kielégítésre. Hallhattuk, hogy jelenleg ez az érték már 27 százalékra kúszott föl.

Így azt hiszem, ez valószínűsíti, hogy az EU irányelvben ajánlott 2007. júliusi határidőre mi is elérhetjük a teljes liberalizációt. Legalábbis ennek látszólag semmi sem mond ellent a villamos energia területén. A liberalizáció két alapfeltételét illetően pedig elmondható, hogy míg a monopolhelyzetű infrastruktúrához való diszkriminációmentes hozzáférés biztosítottnak mondható, addig a megfelelő mértékű kínálati versenyen még van mit javítani. A gázpiaci liberalizáció, itt is elhangzott többször, egy évvel később indult, 2004. január 1-jén, így annak előrehaladása majd csak a következő éves jelentés tárgya lehet. Ami azonban az előkészítés időszakában tapasztaltakról már most elmondható, az az, hogy a gázpiac szereplőinek, tehát a szolgáltatóknak és a fogyasztóknak egymás iránti bizalmatlansága és a piacnyitással szembeni óvatos fenntartása volt eddig tapasztalható. Nyilván ezzel van az is összefüggésben, hogy mint az előterjesztő előadásában szintén elhangzott, jelen pillanatban még ennek a piacnak csak mintegy 6 százaléka tekinthető liberalizáltnak.

A villamos energia kötelező átvételi rendszerét illetően elmondható, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával, valamint a kapcsolt energiatermelő létesítményekben termelt villamos energiára, mint az közismert, és itt is esett már róla szó szintén, emelt áron történő átvételi kötelezettséget ír elő egy 2002 decemberében megszületett, és azóta többször is módosított GKM-rendelet. Nem utolsósorban ennek következményeként az utóbbi években igen jelentős mértékben megsokszorozódott az üzembe állt gázmotoros kiserőművek száma és összkapacitása. 2001-ben még összesen 60 megawatt volt ennek a nagysága, 2003-ban, ekkor történt az igazán nagy ugrás, 280 megawatt lett, és most már, a legfrissebb adatok szerint 400 megawattnál tartunk.

Nyilván ennek oka és magyarázata van, és a felfutás előnyei számosak, és meglehetősen ismertek. Hiszen ismert, hogy például olcsóbb, környezetbarátabb az energiatermelés, ismert az is, hogy a hálózati veszteségek ezáltal csökkennek, hiszen nem koncentrált villamosenergia-termelésről van szó. Ugyanakkor kevésbé esik szó arról, hogy a kétségtelenül meglévő előnyök mellett hátrányai is vannak ennek a fajta villamosenergia-termelésnek, elsősorban azért, mert a gázmotoros erőművek kicsiny termelésének ésszerű beillesztése a villamosenergia-rendszerbe, azaz a szabályozás nem kis feladat. Nem könnyű dolog ezt megoldani.

Azután a garantált átvételi ár és a közüzemi nagykereskedelmi ár közötti különbözetként kifizetett összeg, amit röviden KÁP-nak hívunk, egyre növekvő nagysága finanszírozási gondokat okozhat. 2003-ban, az utolsó jelentés évében erre 9 milliárd forintot kellett kifizetni, és ez azóta a megfelelő kapacitásnövekedés felfutásával arányosan növekszik. A támogatásban részesült gázmotoros átlagos ár, itt hallhattuk, 19,50, az én rendelkezésemre álló adatok szerint 18,50, de még így is 51 százalékkal van fölötte a nagykereskedelmi átlagárnak. És ennek a különbözetnek a fedezése azért finanszírozási forrásokat igényel.

Valamint az is kétségtelen, hogy minden, a távfűtő rendszerekből kiváló fogyasztói közösség fűtési célját egyébként ésszerűen szolgáló gázmotor a távfűtő rendszerben bennmaradókat egyre nehezebb helyzet elé állítja; minél nagyobb közösségek válnak ki, mondjuk, gázmotoros erőművek okán a távfűtő rendszerekből, a hátramaradóknak, közismert, annál nehezebb lesz a feladata, és a távfűtés annál drágábbá válhat számukra. Mindezen okokból a megújulók ösztönözésének változatlanul hagyása mellett a kapcsolt termelés elősegítésének gyakorlatán némileg módosítani kellett, hogy miként, arról Podolák képviselőtársam beszélt.

Az energiaellátás biztonságáról mondanék pár mondatot. A villamosenergia-ellátás biztonságát még nem érintő, de a teljesítménytartalékok csökkenését előrevetítő helyzetet bemutatóan foglalkozik a jelentés azzal, hogy 2004-ben a légszennyezési kibocsátási előírásokat nem teljesítő erőművi blokkok kell hogy leálljanak, illetve átálljanak szénről biomassza-, illetve gáztüzelésre, persze csökkentett teljesítmény mellett. Mindez, azóta jól tudjuk, már megtörtént, egyrészt még feszítettebbé téve az ország földgázfogyasztása és ellátási kapacitása közötti kényes egyensúlyt, másrészt jelentősen megnövelve a faapríték gyanánt és helyett használt rönkfa árát.

Csak két széntüzelésű erőmű, a Mátrai és a VE Rt. vállalta a rendelkezésére álló hazai tüzelőanyag további felhasználását lehetővé tevő drága retrofit beruházást. Ez a dicséretes opció a Vértesi Erőmű esetében még mindig nem eredményezett megnyugtató végkifejletet, hiszen az éves normál karbantartás alatt, azaz nem több mint tíz nap leállás esetére kiszabható légszennyezési bírság több, mint az egész éves hőszolgáltatás, vagyis Oroszlány távfűtéséből származó teljes éves árbevétele a Vértnek.

(19.10)

Nyilván ez egy súlyos anomália, így egyszerűen nem tartható működésben a rendszer. A hosszabb távú ellátásbiztonságot mindenesetre elsősorban új hálózati és magántőkéből megvalósuló termelő beruházások szolgálhatják.

A határkeresztező szállítási, valamint a tárolókapacitások fejlesztése a földgáz vonatkozásában is rendkívül lényeges, hiszen a növekvő gázigények miatt az erősen szezonális fogyasztás téli csúcsnapjaiban már eddig is többször csak az alternatív fogyasztók átállásával volt biztosítható a többiek számára a folyamatos ellátás.

A megújuló energiaforrások tekintetében 2010-re kitűzött célunk a 3,6 százalék; jelenleg 2,3-en állunk, ez, úgy tűnik, biztosítható. Az összes energia vonatkozásában az 5 százalékos 2010. évi célhoz képest most 3,8 százalékon állunk, úgy tűnik, hogy ez is biztosítható. Ezen célokat elsősorban a biomassza- és szélenergia-felhasználás növelésével érhetjük el. Ez utóbbi különösen nagy várakozást kelt a beruházókban, a fogyasztókban és a közvéleményben egyaránt, ugyanakkor meg kell mondani, hogy noha jelenleg csak mintegy 3 megawatt kapacitású szélerőmű épült föl és 200 megawatt van engedélyezve, a szélenergia felhasználásának is vannak azonban bizonyos kevéssé ismert, ámde annál erősebb korlátai, alapjában véve azért, mert Magyarországnak, bármilyen fájdalmas is, rosszak a szélenergia-adottságai, gyenge és kiszámíthatatlan, vagyis szabálytalan, rendszertelen a szél. Ez azt jelenti, hogy nagy tartalék kapacitásokat is létre kell hoznunk, tehát minél inkább elmegyünk a szélenergiára való alapozás irányába, épp a kihozható energia rendszertelen rendelkezésre állásának következtében egyre nagyobb tartalék kapacitásokat is be kell építeni, és ez drágává teszi magát a szélenergiát. Tehát nyilvánvaló, hogy minden egyes szélenergia-telep (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) beruházási döntésekor ezt is figyelembe kell venni, éppúgy, mint a keletkező zajártalmat.

Sajnos a fogyasztóvédelemre az időkorlátok miatt már nem tudtam időt szakítani, talán majd a vita további szakaszában lesz erre lehetőségem.

A Szabad Demokraták Szövetsége az elénk tett jelentéseket és az Országgyűlés gazdasági bizottságának ezzel kapcsolatban hozott határozatait egyértelműen támogatja, és egyúttal köszönetét fejezi ki a Magyar Energia Hivatal vezetésének és minden dolgozójának a korrekt, jó munkáért.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu