PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből az igen terjedelmes felsőoktatási törvénymódosító javaslatból két témát szeretnék kiemelni: az egyik az autonómia és az irányító testület kérdése, ez a mai napon már szerepelt itt az általános vitában, de talán egy-két új adalékkal én is hozzá tudok járulni a vitához; a másik, amiről kevés szó esett, ez a képzési szerkezet, a lineáris struktúra bevezetése, amiről, úgy gondolom, kevesebb szó esett itt a mai napon.

Elsőként egy rektori beszédből szeretnék idézni önöknek: “Sajnos, lassanként oda jutunk, hogy a rektor, a tanács és a tantestületek végérvényesen semmiben sem határozhatnak, összes ügyeik végleges elintézést a minisztériumban nyernek. Egyetemünk nagyon is nyög az állami bürokratizmus nyomása alatt.ö Nos, azt gondolom, hogy ez bátor beszéd, tisztelt képviselőtársaim, nem is mostanában hangzott ez el, hanem 1917-ben, Mihályfi Ákos rektor beszédéből idéztem, aki akkor a Budapesti Tudományegyetem rektora volt. Nos, hogyha ebben a formájában a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor, azt hiszem, kilencven év távlatából újra aktuálisak lesznek majd a rektor úr által elmondottak a magyar felsőoktatásban.

A törvényjavaslat a hazai felsőoktatás hagyományaitól gyökeresen eltérő, új irányítási rendet vezet be. Az intézményi autonómiát gyakorlatilag megszüntetve egy, a miniszter által kinevezett, gyenge legitimitású, senkinek felelősséggel nem tartozó irányító testületet ültet az intézményre, amely teljhatalommal rendelkezik minden érdemi kérdésben. Miközben a kormány és a miniszter az egyetemek magna chartájáról, autonómiáról beszél, pont ezt az autonómiát szünteti meg a törvényjavaslat az irányító testület felállításával.

Az autonómia lényege, hogy az intézmény hallgatói, dolgozói, tanárai, professzorai, az intézmény polgárai dönthessenek a saját közösségüket érintő legfontosabb kérdésekről. Ez nem valósulhat meg, mert az irányító testület nem az intézmény polgárainak választott képviselőiből áll. Lényegében társadalmi munkában irányítanák az egyetemet olyanok, akiknek az adott intézményhez alig van közük, hiszen nem állnak foglalkoztatási és hallgatói jogviszonyban az intézménnyel.

A másik furcsaság, hogy a testület tagjai körülbelül bruttó 150-200 ezer forint tiszteletdíjat kapnának, cserébe egyetemlegesen felelnek döntéseikkel az esetlegesen okozott kárért, és még vagyonnyilatkozatot is kell tenniük. Ráadásul ebbe az irányító testületbe, a testület üléseire meg kell hívni a Magyar Államkincstár által delegált gazdasági tanácsadót is, akinek juttatása megegyezik a mai minimálbérrel. Ilyen komoly tiszteletdíj és a hozzá kapcsolódó feladatok és felelősség miatt nyilván tódulnak majd a komoly tanácsadók - remélem, értették, hogy a “komolyö és a “tódulnakö szót idézőjelben használtam.

Mindezek tükrében érdemes megnézni, mik lesznek az irányító testület feladatai: költségvetés, költségvetési beszámoló elfogadása, minőségfejlesztési program ellenőrzése, intézményi szmsz jóváhagyása, képzések indítása vagy megszüntetése, intézmény átalakításának, megszüntetésének kezdeményezése, döntés ingatlanvagyonról vagy például hitelfelvételről.

Nyilvánvaló, hogy az irányító testületben a felelősség, a feladatok és a díjazás nincs összhangban. Ilyen feltételekkel profi menedzsment nem alakítható ki. De valószínű, hogy nem is ez a kormányzat célja, jelenleg ugyanis az intézményi autonómia miatt a minisztérium az egyetemek belső életébe nem szólhat bele, csak az anyagi támogatást tudja csökkenteni, az intézmények jelenlegi vezetése pedig nem hajlandó a radikális leépítések végrehajtására. Majd most jönnek ezek a szakemberek, akik nem kötődnek az intézményekhez, majd ők képesek lesznek a leépítések megvalósítására.

Miközben a miniszterelnöki road-show érinti az egyetemeket, és a dumakormány miniszterelnöke azt állítja, hogy a felsőoktatás prioritást kap, a valóság az, hogy az egyetemek költségvetését csökkenti, szellemi, tudományos bázisát képező oktatói, kutatói gárdáját emiatt leépíti, a törvényes béremelés fedezetét nem biztosítja, a költségvetés egy részét zárolja. Miután az intézmények a radikális leépítésre nem hajlandóak, ezt nem teszik meg maguktól, így létrehoz egy intézményi tanácsot, ami majd mindezt elvégzi. Valóban, így lehet költséghatékony, a piaci árak tekintetében versenyképes diplomaárudákat működtetni. Ez akár vonzó is lehet mindazok számára, akik igénytelen oktatók irányításával, minimális erőfeszítéssel szeretnének egy írást kapni eurokonform, lineáris képzési rendszerbeli végzettségük igazolásaként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem a lineáris képzési rendszert. A többciklusú képzést 2006 szeptemberétől felmenő rendszerben alkalmazniuk kell a felsőoktatási intézményeknek, azaz ekkor már csak az új alapszakokra lehet jelentkezni. Egyetértünk azzal, hogy a Bologna-folyamathoz kötődő legsürgetőbb feladat a kétciklusú képzés hazai bevezetése, de elhibázott úgy átállni a többciklusú képzésre, hogy az mindenhol, minden tudományterületen kötelező legyen, hogy az uniformizálja az egész magyar felsőoktatást, s kényszerzubbonyként szorítsa az intézményeket.

(16.00)

A törvényjavaslat kötelezően írja elő a három képzési szint merev elkülönítését. A magas szakmai szinten álló egyetemek, főiskolák védelme érdekében lehetővé kellene tenni, hogy maguk dönthessenek, megtartják-e a régi ötéves rendszert, vagy párhuzamosan oktatnak tovább, együtt a két struktúrában. Ez a szabadság bőven beleillik a Bologna-folyamatba, hiszen Európa legtöbb országában ilyen vegyes rendszer működik, mi pedig már megint készülünk átesni a ló túlsó oldalára azzal, hogy ami eddig nem volt szabad, ami eddig tilos volt, az most az egyik pillanatról a másikra kötelező lesz. Átfogó törvényben nem lehet meghatározni az oktatott szakok és tudományok belső logikáját, oktatási módszertanát sem. A kötelező előírás merevvé, az élettől idegenné tenné a felsőoktatás világát. A képzési rendszerben tehát keresztülerőltetik a kétciklusú képzés lineáris modelljét.

A törvény azonban keveset mond mind az alapképzésről, mind a mesterképzésről, azokat az ezután megjelenő kormányrendeletek fogják részleteiben szabályozni. Megszűnik az eddigi rendszer anélkül, hogy bizonyítva lehetne látni az új rendszer működőképességét. Ez a reform így egy torzó, egy biankó felhatalmazás. Az új képzési rendszernek csak az első, a bachelorfázisát írja le, de hogy miként alakul majd az erre épülő masterszint, arról semmit sem tudunk. Egy nagy, totális kísérletet látunk, amit a legfontosabb erőforrásunkat biztosító ágazatban kívánnak véghezvinni.

Egyet lehet biztosan tudni: 2006 szeptemberétől megszünteti a hagyományos egyetemi és főiskolai képzést, de hogy mi került a helyébe, abból egyelőre csak a hat féléves bachelorképzést látni. Az erre épülő mesterképzés tartalma ismeretlen, és nem azért, mert titkolják, hanem azt gondoljuk, ez valószínűleg még el sem készült. Sokan, akik majd az idei évben kezdik el a tanulmányaikat, úgy lépnek be egy képzésbe, hogy fogalmuk sem lehet arról, mit tanulnak majd a képzésük második szakaszában, mi lesz a képzés tartalma, mik lesznek a követelmények, mire jogosít a diplomájuk.

A hasonló cipőben járó európai országok többsége nem szüntette meg egyik pillanatról a másikra az évtizedek alatt kialakított hagyományos képzési rendszerét. Elindítják ugyan az újakat, de csak egy hosszabb átmeneti, első időszak után - amely alatt a két rendszer párhuzamosan fut - teszik fel majd a kérdést, mely területeken indokolt azt áttérés, és mely területeken kell megmaradni a már bevált struktúránál.

Mi magunk támogatjuk az új képzési szerkezet bevezetését, de nem ilyen határidőkkel és nem ilyen módon. Az álláspontunk az, hogy átmeneti időt kellene biztosítani, amely idő alatt a régi és az új struktúra egymás mellett élhet. Ez lehetőséget adna a képzési programok kidolgozására és kipróbálására, éppúgy, mint arra, hogy eldőljön, mely képzések azok, amelyeket nem lehet az új struktúrába illeszteni - orvos, jogász, csillagász, meteorológus és még sorolhatnánk más képzéseket -, vagy amelyeket nem célszerű az új struktúrába illeszteni, például a tanárképzést.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakon túl a tervezett felsőoktatási törvény csökkenti az egyetemi képzésben részt vevő hallgatók számát. Ma már többször elhangzott az, hogy a szabályozás szerint az újonnan belépők aránya nem lehet több, mint 2005-ben. A finanszírozást egy, a felsőoktatáshoz semmilyen viszonylatban nem kapcsolódó bérjellegű mennyiséghez köti, ez a bérjellegű mennyiség a nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset.

A javaslat a magyar felsőoktatás jelentős mérvű leépítését jelenti. A kormány egy totális reformot kíván megvalósítani, bármilyen áron. Mi azt gondoljuk, a meglévő értékekre alapozva kell a szükséges javításokat elvégezni. Nem lehet a felsőoktatást egy szolgáltatás szintjére süllyeszteni, ahol akárki bármit megvásárolhat, mint mondjuk egy cipőt. Több ennél a magyar felsőoktatás: gazdasági és társadalompolitikai kérdés.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu