FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 7. és 10. számú módosító javaslataihoz szeretnék szólni, amelyeket Jauernik István képviselőtársammal nyújtottunk be.

Képviselőtársaim utaltak arra, hogy miről is szól ez a törvény. Nos, ez eljárásokkal foglalkozik, és nem nagy adóengedményeket tesz lehetővé. Abban a körben próbáltam megmaradni a módosító javaslatokkal, ami a törvényalkotó szándéka volt. Úgy gondolom, ha ez a szándék, akkor egy ilyen törvény előterjesztése során különösen figyelni kell arra, hogy pontos legyen az a megfogalmazás, amiről szó van. Nem véletlen, hogy nagyon hosszúak a törvények. Ez azért van, mert a különböző törvényekben sokszor ismétlődnek bizonyos fogalmak, ráadásul eltérő tartalommal. Itt is van egy szép példa erre, mindjárt a 7. §-ban. Az előterjesztőnek a társasági adótörvénnyel kapcsolatban van egy nagyon jó szándékú kezdeményezése, amely a százszázalékos értékcsökkentési lehetőséget veti fel, és ennek kapcsán a személygépkocsi definícióját akarja módosítani.

Megnéztem, hogy a ma hatályos törvényekben hány helyen van definiálva a személygépkocsi fogalma. Aki tett már KRESZ-vizsgát, az tudja, ott is értelmezve van, hogy mi a személygépkocsi, ami teljes egészében érthető is. Ugyancsak előfordul ez a definíció a személyi jövedelemadóban, de érdekes módon az a definíció, amit most a társasági adóban behoznak, eltér a személyi jövedelemadónál alkalmazott definíciótól. Megnéztem, hogy a társasági adóval összefüggésben az eltérésnek van-e tartalmi eleme, és úgy láttam, hogy nincs. Véleményem szerint a személygépkocsi fogalma kapcsán azt a kategóriát kell a törvényben alkalmazni, amit a személyi jövedelemadó-törvény megfogalmaz, vagy ha azt helytelennek tartják, akkor azzal együtt, hogy a társasági adóban módosítják a személygépkocsi fogalmát, módosítani kellene a személyi jövedelemadóban lévő fogalmat is. De az is felmerül, hogy egyáltalán szükség van-e ezen törvények mindegyikében a “személygépkocsiö fogalom értelmezésére.

A 10. ajánlási pontban ehhez hasonló problémát vetek fel, ami szintén a társasági adóval kapcsolatos. Nagyon értelmes az alapjavaslat, amiről szó van. Arra tesz javaslatot, hogy a veszteségelhatárolás bizonyos eseteiben nem kell adóhatósági engedélyhez folyamodni. Ez a javaslat teljes egészében helyes. Az viszont már roppant érdekes, hogy olyan fogalmat visz be a törvénybe a “bevételö címszó alatt, ami a társasági adóról szóló törvényben nincs is értelmezve. Ha ezt beteszik, akkor megint értelmezni kell, hogy mit kell “bevételö alatt érteni, amit a törvény egyébként megfogalmaz. Hivatkozik a számviteli törvény 14. §-ára, és azt mondja, hogy az aszerinti fogalmat kell alkalmazni; ott viszont nem értelmeznek bevételt, hanem különböző bevételeket értelmeznek, mégpedig a teljesítéssel elismert bevételeket és az ennek megfelelő költségeket és ráfordításokat. Akkor járunk el helyesen, ha a törvényben itt is azt a fogalmi rendszert használjuk, amely a törvénynek ebben a részében eddig is megszokott volt.

Ha ilyen eltérések nem lennének, akkor a törvényeink rövidebbek lehetnének, és értelmesebbek is lennének, mert azt látni kell, hogy szinte mindegyik törvénymódosítás a szövegrészek nagyszámú emelésével jár - tehát bővíti a szövegrészt -, ugyanakkor nem járul hozzá ahhoz, hogy ezek értelmes gondolatok legyenek, sőt inkább bonyolítja az egészet. Úgy gondolom, hogy a törvényalkotáskor - különösen ha olyan törvényről van szó, amelyik nem különösebben tartalmi elemeket módosít - erre is tekintettel kell lenni, ezért kérem a kormányt, hogy gondolja át a 7. ajánlási pontban lévő javaslatunkat, mert azt nem támogatják. A 10-est támogatják, de későbbi egyeztetés alapján ezt is pontosítani kellett.

Még egyszer kifejezetten kérem, hogy a 7-es esetében gondolják át a személygépkocsi definíciójával kapcsolatos javaslatunkat és támogassák azt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu