DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, a magyar társadalom joggal várja azt, hogy biztonságban éljen, és a biztonságának egyik eleme az, hogy az ingatlanaival való ügyletek során biztonságban legyen, ne kelljen attól rettegnie, ha bármilyen szerződést köt, vagy bármilyen ügyletben részt vesz, vagy csak egyszerűen tulajdonol egy ingatlant, egyszer csak azzal szembesül, nem az övé, amit annak tartott.

Hosszú évekre visszanyúlik az az ügycsoport, az a jelenségcsoport, amit a Sors-Társak Egyesületének elnök asszonya nevezett először lakásmaffiának, aztán ebbe belekapaszkodva a média is így nevezett és nevez a mai napig is. Tudjuk, hogy nem maffia, tudjuk, hogy nem arról szól ez a történet, hogy egy egész országra kiterjedő szervezet, politikai, gazdasági szerveződés állt össze bizonyos bűncselekmények, bűncselekményfajták elkövetésére. De az, hogy szervezetten, csoportosan és gyakorta ugyanazokkal a személyekkel történnek ezek a visszaélések, azért mégiscsak jelzi azt, hogy ezzel külön foglalkozni kell.

Az első klasszikus lakásmaffiás ügy az volt, amikor nem lehetett jelzálogjogot létesíteni, csak bizonyos pénzügyi szervezetek által lehetett ezt megtenni, illetve állami, önkormányzati szervek által lehetett megtenni, és ekkor magánszemélyeket rávettek arra, hogy ingatlanfedezetet nyújtsanak bizonyos kölcsönügyletekhez. Mi itt a maffia? - kérdezheti valaki. És én elmondom, hogy ma is azt állítom, hogy akik ezt kitalálták, akik ezt kimódolták, és rendszeresen elkövették, ma is végzik a munkájukat, végzik a tevékenységüket, és azok, akik az áldozatok, minden fórumon elvesztették az ügyüket, ez a legfontosabb, amit tudni kell. A feltételek, a jogszabályi környezet, az el nem indított büntetőügyek, a meg nem kezdett nyomozások és a jogok, jogszabályi lehetőségek között működő igazságszolgáltatás együttes eredménye az, hogy ezek az emberek ma fedél nélkül vannak.

Ezeket az embereket most egy alkalommal kell az újbóli életkezdéshez hozzásegíteni. Ha ezt megtesszük, ha ezt megvalósítjuk, akkor már csak azon kell gondolkodni, hogy a jövőben hogyan lehet megakadályozni az ingatlan-visszaéléseket, az ilyen csoportos, kimódolt, szervezettséget mutató kis csapatok működését.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha ezt tudomásul vesszük, akkor a jelentés nagy részét nem tudjuk elfogadni. A másik részét, a nagyobb részét pedig jó szívvel tudjuk ajánlani mindannyiunk figyelmébe.

Az előbb elmondtam, hogy megfelelő jogszabályi háttér. A megfelelő jogszabályi háttérnek az én meggondolásom és megfontolásom szerint olyannak kell lennie, hogy se polgári, se büntetőügyekben ne lehessen figyelmen kívül hagyni a valódi szándékot, a valódi joghelyzetet, ahogy mondani szoktuk, a valós tényállást. Valaki azt mondta nekem, nagyon komoly jogtudós: tudja, polgári ügyben az okirat mindent bizonyít. Én valaha, amikor az egyetemre jártam, úgy tanultam, az is feladatunk, hogy a valóságot, az igazságot megismerjük, és legyek bármilyen jogi végzettséggel rendelkező személy, legyek akár olyan pozícióban, hogy tárgyalást vezetek, feladatomnak kell hogy tekintsem - tanították nekem -, hogy rákérdezzek a valós helyzetre, hogy felderítsem a valós tényállást. Nekünk, jogalkotóknak az a dolgunk, hogy olyan jogszabályi feltételeket teremtsünk, hogy mindenki érdekelt legyen abban, hogy a valós tényállást, a valós helyzetet feltárja.

Rébuszokban beszélek, szerencse, hogy a tévé nem közvetíti, mert megkérdeznék, hogy miről beszél itt a képviselő asszony. A képviselő asszony arról beszél, amelynél a legnagyobb problémát érezte, de mint az Országgyűlés képviselője, a hatalommegosztást és ennek elveit tiszteletben tartó képviselője csak így fogalmazhat. Lehet hogy ez a mondat nem volt pontos és precíz, megismétlem: a hatalommegosztást, annak elvét tiszteletben tartom, de országgyűlési képviselőként csak ennyit mondhatok erről a kérdéskörről.

(17.30)

Ennek olyan következményei lehetnek, hogy mi, jogalkotók arra kérjük a kormányt, ne adja fel a büntető törvénykönyvről, a polgári törvénykönyvről, a büntetőeljárási törvényről, illetve a Pp.-ről szóló törvények folyamatos felülvizsgálatának a lehetőségét.

Az előbb végigültem a jogalkotásról szóló parlamenti vitát. Leírtam a miniszter úr egy szófordulatát: folyamatos felülvizsgálat. Mi nem kérünk mást, tisztelt kormány, csak azt, hogy folyamatosan nézzük a meglévő jogszabályokat, és ne mondjuk ki egyetlenegyre sem, hogy az úgy jó, ahogy van, ahhoz nem lehet hozzányúlni, abban nincsen esélyünk arra, hogy javítsuk a helyzetet, hogy segítsünk abban, hogy ne legyen lehetőség az ingatlanokkal visszaélni, csalni.

Annak örültem, hogy a szabálysértési kódex újrafogalmazása során a kormány meg fogja vizsgálni, hogyan lehet abba beleilleszteni a visszaélések visszaszorítására vonatkozó szabályokat. Akkor örültem volna igazán, ha ezt nemcsak az új szabálysértési kódex esetében írják, hanem az előbb említett jogszabályok esetében is.

Árverési csarnokokról beszélünk, de javasolom, ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala egy vízfej, egy hatalmas szervezet, ennek a decentralizálása szükséges, ha nem is kerületenként, de legalább régiónként. Ez egyébként a jelentésben benne van, a határozati javaslat viszont nem hozza vissza.

Tudom, nem eldöntött kérdés, és erről a határozati javaslat továbbra is szól, hogy kinek a felügyelete alatt működjék a régi szóval telekkönyvi igazgatás. Tudom, a kormány még nem döntötte el, hogy maradjon-e az egységes ingatlan-nyilvántartás, avagy annak a telekkönyvi része az 1972 előtti állapot szerint visszakerüljön a bíróságok felügyelete alá. Ezt a kérdést én nem fogom tudni eldönteni, még úgy sem, hogy innen sugallom a megoldást.

Egyetlenegy dolgot szeretnék hangsúlyozni: addig, amíg nincs rend az ingatlan-nyilvántartásban, addig van mód a csalásra. Most elértünk egy olyan fokra, hogy lényegében nincs hátralék. Ezt a rendszert továbbra is úgy kell működtetni, hogy ne alakuljon ki újabb hátralék. Mindig hozzá kell rendelni a megfelelő pénzügyi, személyi és technikai feltételt, ezt meg kell jeleníteni a határozati javaslatban; úgy is mondhatnánk, nem szabad ülni a babérjainkon, ezt a rendszert tovább kell fejleszteni. S mivel látom, hogy néhány helyen már milyen csodálatos informatikai rendszert is kidolgoztak, amely esetleg az ingatlan-nyilvántartás egészében elterjedhet, azt kell mondanom, látom az esélyt, hogy rend legyen ezen a területen.

Az önkormányzatok szerepvállalását továbbra is segíteni kell, ösztönözni kell őket arra, hogy részt vegyenek a lakásmaffia-tevékenység megakadályozásában, illetve az áldozatok megsegítésében. Az önkormányzatoknak olyan jogszabályi feltételeket kell teremteni, hogy a krízishelyzetbe került családot, ha volt lakásuk, akkor is lakáshoz juttathassák; hogy akkor is lehessen rendeletileg szabályozni az elsőbbségi lehetőséget, ha ebben bizonyos aggályok is felmerülnek. Meg merem kockáztatni: tudomásul kell venni, hogy az egész magyarországi ingatlancsalások rendszerét a legjobban a Sors-Társak Egyesülete látja át, tehát az ő közreműködésüket valahogyan biztosítani kell az önkormányzati feladatok teljesítésében.

Az önkormányzatok általában szegények, nincs lakásállományuk, ezért gondoskodni kell arról, hogy a finanszírozásuk, a támogatásuk központi pénzeszközökből megvalósuljon. Enélkül sajnálatos módon nem lesz megoldás sem az önkormányzatok, sem a lakásmaffia kárvallottjai részére.

Tisztelt Ház! Beszéltem a rosszról, beszéltem egy picit arról, ami jó, de egy dolgot még hadd emeljek ki. A büntetőügyek ma már folynak. A büntetőügyek egy részénél kiderült, hogy pár évvel ezelőtt miket nem hajtottak végre, milyen lépéseket mulasztottak el. Van olyan ügy, ahol az összes ügyszámnak több mint a fele már elévült, az elkövető azokban a bűncselekményekben már nem büntethető, de még fennáll öt, hat, hét eset, amikor a büntethetőség, bár az utolsó pillanatban, de még rendelkezésre áll. Örülök annak, hogy idáig eljutottunk, viszont szomorú vagyok, hogy korábban nem tettek meg mindent ezek feltárásáért.

Köszönöm az ügyészségnek, hogy munkáján túlmutatva és időnként személyesen is segített egy-egy ügyész abban, hogy a sértettek megtalálják azt a jogi lehetőséget, amellyel még újból üggyé válhat a már veszett fejsze nyelének tekinthető eljárás.

Köszönöm azoknak a rendőröknek, akik éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy az egész országban fellelhető elkövetéseket összerakják, és így továbbnyomozzák.

Köszönöm az ügyvédi kamaráknak azt, amikor minden esetben eljártak, ha tudomásukra jutott bármiféle visszaélés. Köszönöm, hogy ezt a Közjegyzői Kamara is megtette. És továbbra is kérem és várom, hogy a Bírósági Végrehajtói Kamara is hasonló módon álljon az ügyek mellé. Történt előrelépés ezen a téren, de további lépésekre van szükség.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, érződik a szavaimból, hogy nem vagyok nyugodt. Nem vagyok nyugodt, mert ugyan jó úton indultunk el, és a megtett lépések nagyon hatásosak voltak, de nem vagyok nyugodt, mert nagyon sok lépés még el sem kezdődött, még fel sem emeltük a lábunkat, hogy előre helyezzük.

Tizenkét darab módosító indítványt nyújtottam be társaimmal, Nyakó Istvánnal, Hajdu Lászlóval és Fodor Gáborral együtt. Ezek azok a módosító indítványok, amelyek most kimaradtak az új határozati javaslatból, de a régiben benne voltak, és továbbra is szükségesek. Kérem támogatásukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu