DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A monizmus-dualizmus vitájához szeretnék hozzászólni, azzal az előzetes megjegyzéssel, hogy itt, a magyar parlamentben hozzászoktunk ahhoz, hogy a dolgok vagy fehérek, vagy feketék, valami vagy jó, vagy rossz. Szeretném előrebocsátani, hogy ez nincs így. A különböző rendszereknek különböző előnyei és különböző hátrányai vannak. Én magam mint egy liberális párt liberális képviselője híve vagyok a reformoknak, és szeretek kipróbálni új dolgokat. Ezzel együtt tudomásul veszem, hogy a törvényjavaslat milyen álláspont mellett tört lándzsát, és kész vagyok támogatni; már csak azért is, mert még egyszer mondom, nem gondolom, hogy a világ fehér és fekete. Attól, hogy a magyar közjog nem megy el egy kicsit monistább irányba, ez számomra azért elfogadható.

Ez a dilemma, ez a vita nem most először van a magyar parlament, a Harmadik Köztársaság parlamentjének asztalán. Már többször vitatkoztunk erről a kérdésről. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor a magyar parlament már korábban is a dualista álláspont mellett foglalt állást, akkor a képviselők részéről, azt kell mondjam, hogy pártállástól függetlenül, az egyik fő érv a dualista álláspont mellett az volt, hogy ez nyújt nagyobb lehetőséget a parlamentnek és a parlamenti képviselőknek arra, hogy a kormány nemzetközi szerződéskötési gyakorlata fölött valamilyen kontrollt gyakoroljon, ami első látásra logikus következtetés. Hiszen ha a parlament nem ratifikál egy nemzetközi szerződést, vagy nem hirdeti ki, akkor, ahogy azt Wiener képviselő úr helyesen elmondta, nem válik joggá a belső jog szabályai értelmében. Tehát ilyen módon természetesen képes a parlament arra, hogy, ha tetszik, vétót gyakoroljon a kormány nemzetközi szerződéskötési gyakorlata fölött.

Jogilag ez így van, azonban úgy érzem, hogy szociológiailag, megfelelő törvényi garanciák mellett az Országgyűlésnek nagyobb lehetősége lenne egy monista rendszerben valódi befolyást gyakorolni a kormány szerződéskötési gyakorlata fölött, mégpedig a következő okok miatt. A dualista rendszerben, amikor a kormány aláírja a nemzetközi szerződéseket, csak azt követően hozza a parlament elé bemutatásra, függetlenül attól, milyen jogi aktusra kerül sor. Az az igazság, tegyük a kezünket a szívünkre, kedves képviselőtársaim, hogy még ha nem is tetszik valami, akkor is, a kormány iránti lojalitás következtében a kormánytöbbség - és most teljesen függetlenül attól, hogy az milyen pártokból áll, lehet az Fidesz-kormányé, az MDF-é, a szocialistáké, a szabad demokratáké - nem fogja a saját kormányát megalázni azzal, hogy egy ilyen jogi aktust, ilyen jóváhagyást nem nyújt a kormány által megkötött szerződés hatályosulásához.

Hogyan lehetne a parlament befolyását növelni egy olyan monista rendszerrel, ahol a nemzetközi szerződések megkötésére irányuló törvények azt mondanák ki, hogy a kormány, mielőtt megköt egy nemzetközi szerződést, köteles azt bemutatni az Országgyűlésnek? Az Országgyűlés azt megnézi, és mondhatja azt, hogy kérem, ezzel nem kívánok foglalkozni. De mondhatja azt is, hogy mielőtt aláírod, kedves kormány, szeretném ezt a parlamentben megvitatni. Egy ilyen helyzetben, egy ilyen alkotmányos felállás keretén belül sokkal jobban lehetne elérni azt, hogy adott esetben egy ilyen vita és egy ilyen vita eredményeképpen meghozott döntés ne lojalitásból fakadjon, hanem valóban a parlamenti képviselők, adott esetben a többség-kisebbség logikából kiszabadulva, egyfajta meggyőződés szerint azt mondják a kormánynak, hogy jó, írd alá, de ne így, hanem feltételeket szabnának hozzá.

Ezt csak azért mondtam el, tisztelt elnök úr, tisztelt Országgyűlés, hogy a monista megoldás mellett is szólnak olyan érvek, amelyek nem engedik, hogy a kormány elszálljon, és parlamenti kontroll nélkül kössön szerződéseket. Szerintem érdemes lenne a kormánynak, ha nem ennek, akkor a következőnek vagy az azt követőnek valamikor ezt átgondolni, hogy nem érdemes-e egy olyan lépést megtenni… - egyetértek Wiener képviselő úrral, hogy a magyar közjogi hagyomány a dualista rendszer mellett szól, ezért is könnyű elfogadnom azt, ami most kialakult, de érdemes a hagyományokból néha kilépni. Egy liberális, egy reformer párt és egy politikus erre mindig készen van, mert úgy gondolom, hogy annak a megoldásnak is vannak elég komoly előnyei, főképpen a parlamenti kontroll szempontjából.

Mindezt annak az előrebocsátása mellett mondtam el, tisztelt elnök úr, és ezzel is fejezem be, hogy ezek a gondolatok, úgy érzem, nem a mostani törvényjavaslatnak szólnak, hanem egy későbbi jogfejlődésnek. Mindez nem zárja ki sem részemről, sem pártom részéről, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot. De talán érdemes az Igazságügyi Minisztériumnak is megfontolni ezeket a gondolatokat. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu