DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! “A gyógyászati segédeszközök forgalmazása körül több a gond, mint más terméknél. A jogi szabályozatlanság olyan mérvű, hogy a betegek érdekében még a fogyasztóvédők sem léphetnek fel.ö E megállapítás 1998-ból a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség akkori szolgáltatási főosztályvezetőjétől származik.

Többek között a gyógyászati segédeszközök fogalmának pontos meghatározását, az árusítás személyi és tárgyi feltételeinek szabályozását sürgette. Maguk a gyógyászati segédeszközökkel foglalkozók akkor már évek óta kérték ugyanezt, sőt nemcsak kérték, konkrét javaslatokat is tettek. Átfogó rendezési koncepcióval fordult a szaktárcához, illetve az egészségbiztosítóhoz a Gyógyászati Segédeszközöket Forgalmazók Országos Szövetsége. Javaslatot tett nemcsak a segédeszközök fogalmának meghatározására, de az árképzésre, a forgalmazás jogi szabályozására és a társadalombiztosítási támogatás kidolgozására is.

Még egy idézet 1999-ből: “Elavult termékstruktúra, a megfelelő szakmai szabályozás és ellenőrzés hiánya, pazarlás és szűkös költségvetés jellemzi a gyógyászati segédeszközök hazai piacát.ö A betegtől az orvosokon és a gyártókon át a forgalmazókig a terület szinte minden résztvevője követ el visszaéléseket. Ennek kivédését azonban megnehezíti a nyilvántartások és az ellenőrzés csaknem teljes hiánya. Most itt van előttünk a törvényjavaslat, amely az előző évek várakozásainak megfelelően a gyógyászati segédeszköz-ellátási rendszer fejlesztése koncepciójának is részét képezi, amelynek célja az ellátás korszerűsítése, a támogatás rendszerének áttekinthetőbbé, igazságosabbá tétele, a rendelkezésre álló pénzügyi keretek megtartása a betegterhek mérséklése mellett.

A módosítás egyrészt a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatására, forgalmazására és kölcsönzésére vonatkozó szabályozás átalakításáról szól, másrészt az országos egészségpénztár, illetve a megyei egészségpénztárak hatáskörébe tartozó szerződéses kapacitások vagy kapcsolatok pontosítására és az ellenőrzések hatékonyságának növelésére irányul.

Egy jól megválasztott gyógyászati segédeszközzel kiváltható sok gyógyszer, sok újabb orvos-beteg találkozás, sok szenvedés, sok munkaképesség-csökkenés, önértékelési probléma. Ha a tudomány ezen ága megfelelő helyen van, teszünk egy lépést a természetesebb gyógyítás felé. Így csak üdvözölni lehet minden olyan igyekezetet, ami megpróbálja átláthatóbbá, követhetőbbé, ellenőrizhetőbbé, sőt a kölcsönzés erősítésével sokkal olcsóbbá tenni az ellátást.

A törvényjavaslat új típusú szerződés megkötését teszi lehetővé az országos egészségpénztár és a gyógyszer forgalomba hozója, illetve a gyógyászati ellátás nyújtója között annak érdekében, hogy bizonyos többletfeltételeket, minőségi követelményeket meg lehessen határozni. A méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások köre kiegészül azzal a lehetőséggel, hogy a méltányosságból már támogatott gyógyászati segédeszköz javítási díjához is nyújtható legyen támogatás.

A módosítás következtében lehetőség nyílik arra, hogy a gyógyászati ellátást támogatással nyújtó szolgáltató orvosával gyógyászati ellátás támogatással történő rendelésére a MEP szerződést köthessen. A gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz-ismertető tevékenység végzésére irányuló jogviszonyban álló orvos kizárólag külön jogszabályban foglalt esetben jogosult gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz rendelésére. Amennyiben az ilyen jogviszonyban álló orvos a külön jogszabályban meghatározottól eltérő esetben rendel támogatással gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt, az jogosulatlan rendelésnek minősül.

Az egészségbiztosítási törvény hatályos szövege nem tartalmaz rendelkezéseket a pro família jogcímen történő gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz-rendelésre, amit jelen módosítás pótol. Ennek alapján a megyei egészségpénztár az erre igényt tartó orvossal szerződést köt. Az egészségügyi szolgáltatókkal történő finanszírozási szerződéskötés szabályozásának módosítása alapján a megyei egészségpénztár csak azzal az egészségügyi szolgáltatóval, gyógyszertárral, forgalmazóval köthet majd szerződést, akinek nincs olyan köztartozása, amely esedékességének időpontja 60 napnál régebben lejárt.

A törvényjavaslat a finanszírozási szerződés tartalmi követelményeit is kibővíti. A módosítás kibővíti az egészségügyi ellátások igénybevételének az országos egészségpénztár, illetve a megyei egészségpénztárak által történő ellenőrzésének lehetőségét azzal, hogy sor kerülhet a betegnél történő adategyeztetésre a jogosulatlanul igénybe vett ellátások kiszűrése céljából. Bevezetésre kerül a biztosított megtérítési kötelezettsége abban az esetben, ha neki felróható módon jogalap nélkül vett igénybe gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, illetve gyógyászati ellátás árához támogatást.

A legfontosabb az, hogy végre valóban kialakuljon a gyógyászati segédeszközök kölcsönzési rendszere. Piaci alapon ugyan ez már évek óta működik, elsősorban az otthoni ápolást segítő eszközöknél, ám a magas árak miatt ez csak szűk réteg számára elérhető. Fontos célkitűzés, hogy számos olyan drága, hosszú kihordási idejű eszköz, amire sokaknak csak átmenetileg van szükségük, kölcsönözhetővé váljon.

Ezeket az eszközöket vállalkozók biztosítanák, a szolgáltatás díját a beteg helyett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizetné. A rendszer lényegi eleme az ellenőrzés és a szankcionálás, amely a biztosítottakra is ki kell hogy terjedjen, sokan ugyanis a gyógyszerekhez hasonlóan a gyógyeszközökből is több orvosnál többet íratnak fel.

A törvénymódosítás második részéből, amely az egyéb törvények módosításairól szól, a teljesség igénye nélkül csak néhány részletre szeretnék kitérni. Amit fontosnak tartunk, ezért említeném, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény módosítása, hogy a lakosságnál keletkezett gyógyszerhulladék olyan módon kerüljön ártalmatlanításra, hogy ennek folyamatában mind a gyógyszergyártó, mind a nagykereskedő, mind a gyógyszertár működtetője részt vesz.

Az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény módosítása egyrészt a veleszületett fejlődési rendellenességek okainak feltárása, illetve azok megelőzése érdekében szükséges, másrészt további pontosításokat is tartalmaz. Az egészségügyi törvény módosítása egyrészt az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekkel végzett klinikai vizsgálatok engedélyezését és etikai jóváhagyásának határidejét módosítja, valamint a fokozottan sérülékeny betegségcsoportokon folytatott klinikai vizsgálatok szigorúbb szabályait és jogi garanciáit biztosítja.

Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló - a továbbiakban még hosszú című - 2001. évi XXXIV. törvény módosítása is fontos, mert így az önkormányzatok törvényben kapnak lehetőséget arra, hogy a dönthessenek az egészségügyi kapacitásaik átcsoportosításáról.

Szeretnék én is néhány szót szólni a személyazonosítási jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvény módosításáról. A taj-szám mint egy adatkezelési lehetőség most már hosszabb idő óta adatvédelmi aggályokat vet fel; ez elsősorban az irányított betegellátással kapcsolatosan merült fel először. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ezt mint egy negatív élményt és mint egy lehetőséget - hogy egy féket tegyünk be a rendszerbe - használják ahelyett, hogy arról szólna a munka akár az adatvédelmi biztos hivatalában, akár az illetékes minisztériumok közreműködésével, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani.

Az elmúlt napokban lehetett olvasni egy egészségügyi szaklapban, hogy Svájcban minden tizedik ember a mi irányított betegellátási rendszerünkhöz hasonló rendszerben vesz részt az egészségügyben. A főcím alatt az van, hogy mindenki elégedett. Nem gondolom, hogy nekünk Svájcról kell mindenféleképpen példát venni, de azért nem ártana, és gondolom, ott is vagy más országok egészségügyi rendszerében is az adatkezelés problémája valamilyen szinten megoldható. Arra szeretném kérni tehát az illetékeseket, hogy ennek nézzenek, nézzünk utána.

(11.00)

Fontosnak tartom, hogy ez a törvény rendezni kívánja a regionális egészségügyi tanácsok helyzetét, hogy azok készek legyenek az EU-források fogadására.

Szintén érdekes - és a későbbiekben talán számunkra is fontos lesz - az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvény módosítása, amely azt tartalmazza, hogy a szabadfoglalkozású orvosok lehessenek egyéni vállalkozók, illetve ha szabadfoglalkozásúként működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál végeznek egészségügyi szolgáltatást, akkor azt felelősségbiztosítás nélkül is megtehessék.

Folytathatnám, de képviselőtársaim már felsorolták az általuk fontosnak vagy éppen kifogásolhatónak tartott részleteket. Mi is igyekezni fogunk módosító javaslatokkal jobbá tenni a törvénytervezetet.

Változtatni kell, mondta miniszter úr, és ebben egyetértünk. De mi, szabad demokraták mindenképpen nagyobb léptékű változtatásra gondolunk. Ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban is azt kell látnunk, hogy elkerülhetetlen a finanszírozás megváltoztatásáról beszélnünk. Mi, szabad demokraták újra és újra elmondjuk, hogy a finanszírozás átalakítása az egészségügy legdrámaibb kérdéseinek mindegyikét megoldaná. Ha a biztosítók különféle csomagokat kínálnának a vevőknek, mindenki tudná, hogy az ő számára mi jár, és mi az, amiért fizetnie kell. Ne legyünk szemellenzősek: ma vagy ennek a törvénynek az életbelépése után az előnyök megszerzéséért fizetnek a betegek.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hivatkozhatunk szakmai szabályokra, amelyek többségükben erodálódtak, az orvosi hivatástudatra, a volumenkorlátozásra, de mindannyian tudjuk, hogy számon kérhető protokollok kellenek, s annak a biztos tudata és ellenőrizhetősége, hogy kinek mi jár, kinek mit fizet a biztosítója. Véleményünk szerint a versengő biztosítóknak elemi érdekük, hogy a biztosítottak minél hamarabb meggyógyuljanak, hogy az egészségüket minél tovább megőrizzék. A biztosító a beteg érdekében megköveteli a definitív ellátás minél alacsonyabb szintjét, nem engedi a felesleges és pazarló vizsgálatismétléseket, kórházi bentfekvéseket.

A mi programunk, a szolidaritási elv fennmaradása szerint természetesen mindenkinek járna a sürgősségi ellátás, a megelőzés, a járványügyi ellátás, minden járna a gyerekeknek, és a nagy értékű beavatkozások közös felelősségvállalásból lennének finanszírozva. Meggyőződésünk szerint néhány év alatt kialakulhat az egészség megőrzése és az öngondoskodás fontossága a társadalomban. Természetesen a gazdaság teherbíró képessége szerint a szociális rászorultság figyelembevétele is beépül a rendszerbe.

Úgy gondoljuk, ennek a ciklusnak az utolsó perceiben vagyunk ahhoz, hogy nekiálljunk az egészségügyi reform előkészítő munkálatainak. Erre kérem a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu