DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A Fodor Gáborral benyújtott kapcsolódó módosító indítványaink e téren is messzemenően figyelembe veszik a Fidesz, jelesül Salamon László képviselőtársam álláspontját. A mai helyzetben úgy tűnik, hogy bekerül majd az alkotmánymódosító törvény szövegébe az a megfogalmazás, amely szerint nem tehet kötelezettséget terhesebbé visszaható hatállyal jogszabály. Ezt a módosítást javasolta többek között az 5. pontban megjelölt módosító indítványban Salamon László képviselőtársam. Jelzem, hogy ez már következik abból a megfogalmazásból, hogy kötelezettséget visszamenőleges hatállyal nem állapíthat meg jogszabály, de ha úgy gondolja a képviselőtársam, szükséges külön kimondani, hogy új kötelezettséget nem állapít meg, kötelezettséget pedig nem tehet terhesebbé, akkor önmagában egy ilyen formulázás, egy ilyen megfogalmazás nem jelent problémát.

A másik felvetésével kapcsolatosan jelzem, hogy evidencia az, képviselőtársam is hangsúlyozta, hogy az alkotmánnyal, az alaptörvénnyel más jogszabály nem lehet ellentétes. Úgy érzem, hogy ez esetben ez a megfogalmazás talán felesleges lehet, és ebben az esetben a híres tudományos logikai tételt, az úgynevezett Occam borotváját alkalmazhatjuk, amely szerint legalábbis az írott szövegekben a lényeget, a tartalmat minél kevesebb leírt szóval próbáljuk kifejezni. Úgy vélem, ha nekünk azt kell bizonygatnunk, hogy az alkotmánnyal más jogszabály nem állhat ellentétben, akkor ezzel nem erősítjük az alkotmányos rendünket, hanem azt jelezzük, hogy vannak viták akörül, hogy valóban az alkotmány áll-e a jogrendszer csúcsán, valóban érvényesül-e az a követelmény, hogy az alkotmány a törvények törvénye.

Végezetül nagyon röviden érinteném Salamon képviselőtársam azon fejtegetését, amely már valójában a jogalkotási törvényjavaslat megtárgyalásához kapcsolódik. Ez pedig a kizárólagos törvényhozási tárgyak tematikája. Valóban, 2003 novemberében nagyon mélyreható vitákat folytattunk ebben a kérdésben, nagyon röviden összegezném akkori álláspontomat. Kifejtettem azt, hogy egyfelől az alkotmány számos törvényt nevesít, ezen belül külön jelzi, ha valamely törvényt kétharmaddal kell elfogadni. Emellett kimondja az alkotmány azt, hogy az Országgyűlés törvényt alkot, amit a tudomány úgy értelmez, hogy az Országgyűlés hatáskörét elsősorban törvényalkotással végzi el. Emellett pedig a magyar jogrendszernek az az alapvető sajátossága, erre előző felszólalásomban már utaltam, hogy ha valamely tárgykörben törvényi szabályozás született, abban módosítás, megváltoztatás, hatályon kívül helyezés csak törvénnyel lehetséges.

Látok némi ellentmondást abban, hogy képviselőtársam egyfelől a belső jog szempontjából védeni kívánja a kizárólagos törvényhozási tárgyakat, másfelől a nemzetközi jogi szerződések relációjában inkább azt az álláspontot foglalja el, hogy a becikkelyezés, a kihirdetés inkább történjen az esetek jelentős részében kormányrendelettel, semmint törvénnyel. Azonban a jogrendszer egységes, és ezt a két követelményt nem tudjuk egyszerre érvényesíteni.

Úgy ítélem meg, hogy a magyar alkotmányos rendnek nagyon régi szabálya az, hogy a törvény elsődlegessége úgy érvényesül, hogy a magyar alkotmányos rend, a magyar jogrendszer nem ismeri a törvénypótló, illetőleg a törvényhelyettesítő rendelet fogalmát. Ezért jelenik meg az 1949-es alkotmányszövegben is a törvényerejű rendelet kategóriája, amely ezt a helyzetet próbálta egy államszocialista, politikai szocialista kormányzati és politikai berendezkedésben érvényesíteni. Még abban sem nyílt arra lehetőség, hogy kormányrendelettel, törvény vagy törvényerejű rendelet által szabályozott tárgykört újrarendezzenek. Arra valóban volt példa, hogy egy törvényerejű rendelet egy törvényt vagy törvényerejű rendeletet hatályon kívül helyezett, és adott a kormánynak egy generális felhatalmazást. A mai alkotmányos rendszerben erre sem nyílik lehetőség.

Ha pedig ez a helyzet, akkor véleményem szerint felesleges felsorolni a kizárólagos törvényhozási tárgyakat, mert az inkább megszorító, mint kiterjesztő jellegű. Azt az elvet kell elfogadnunk, amit ma már többször is említettem: amit törvénnyel szabályoztak, azt követően csak törvénnyel lehet rendezni. Ennél nagyobb garanciát nem tudok elismerni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu