KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Várakozással és egyesek nagy reményekkel, mások szkepszissel tekintettek európai uniós csatlakozásunk elé. Mára már világos a mezőgazdaság szereplői számára, hogy átláthatatlan problémaegyüttest képez a csatlakozással kapcsolatos nagyszámú tennivaló a jelenleg kormányzó koalíció számára. Az elmúlt egy évben a mezőgazdasági tárca a “majd megoldódik magátólö szemlélet kényelmes, patópáli magaslatától a kapkodásig terjedő lázas melléfogások és a megalapozatlan pánikreakciók sorozatával működött közre a mezőgazdaság általános térvesztésében.

Jellemzően az uniós előírás vagy az uniós kívánalom szóhasználat mögé bújva rendelték el a nagy többség számára kellemetlen dolgokat, ami bizony nem népszerűsíti az uniós létet az állampolgárokban, de szép számú bürokratának okoz kényelmes és olykor boldog, gondolkodásmentes pillanatokat. Ezer gondtól sújtott mezőgazdaságunk számára ugyanakkor égetően sürgős, hogy minél kevesebb zökkenővel tagozódjon az uniós rendhez, és valóban fontos, hogy az egyes ágazati törvények érdemi jogharmonizációja mielőbb megkezdődhessen.

Elengedhetetlen, hogy a közösségi jogszabályokkal összhangban változzanak az egyes ágazati törvények fogalommeghatározásai, definíciói, és természetesen az is, hogy az egyes szakágazati hatósági eljárások csatlakozásorientált korrekciója megtörténjen, nyilvánvalóan az ágazat, illetve a szakterületen működő, azzal érintett egyének, szervezetek, hatóságok optimális együttműködése érdekében. Teljesen természetes és a csatlakozásból eredeztethető követelmény, hogy a közvetlenül alkalmazandó jogi előírások hazai alkalmazhatóságát biztosítsuk oly módon, hogy a hazai joganyagot, illetve a terminológiát hozzáigazítjuk - lehetőleg honi igényeinket, hagyományainkat, kialakult gyakorlatunkat messzemenően figyelembe véve - az alkalmazandó uniós szabályozáshoz.

(12.10)

Ezért is szükséges, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy tekintsük, hogy az igyekszik a gyakorlatban jelentkező problémákat feltárni, a tapasztalatok alapján saját adottságaink, lehetőségeink oldaláról mérlegelni, és a megoldási javaslatokat az uniós jogrend figyelembevételével interpretálni.

A javaslat azonban néhány tekintetben elmegy a problémák feltárása, megértése és főleg az összefüggések meglátása, a szakterületet mélységében érintő feladatok árnyalása, vagyis a való élet és az élet adta objektív körülmények mellett. Ez többek között azért is nagy gond, mert a valódi, utolsó lehetőséget elszalasztottuk, amikor még saját szabályozási jogkörben évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondokat oldhattunk volna meg. A csatlakozás előtti módosításra gondolok, amikor is alkalom lévén az MDF-frakció javasolta, hogy mélységében is tekintsük át a feladatot, és élve a lehetőséggel, alkossuk meg a kor diktálta követelményeknek megfelelő, hosszabb távon is eredményesen használható törvénymódosítást.

Most csak néhány olyan máig ható, ma is meglévő problémára utalok, amely indítványunk ellenére kimaradt az akkori módosításból, de amelyek megoldását a szakemberek már régen várták. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy az ágazatban szolgáló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és főleg a keményedő szankcionálás lehetősége mellett.

Magyarország a növényvédelmi előírások területén talán a legjobban szabályozott európai ország, sok közelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdést: ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kellene-e óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket? Nem lenne szükség jelen módosítás keretében néhány területen alaposan megfontolt, szakmailag átgondolt derogációra?

Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból, a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat. Mint már utaltam rá, a jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterületének csaknem negyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, s az marad e tervezett módosítás után is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkáját. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mértékét és a behajtás módját igen fontos lenne - esetleg kormányrendeletben - jelen törvény felhatalmazása alapján szabályozni. Mit sem ér tehát a jelen módosításban bírságot előíró szankcionálás, ha egyéb körülmények miatt gyakorlati kivitelezése lehetetlen.

Számos egyéb gyakorlati probléma még megoldásra vár. Nagyon sürgősen egyértelműsíteni kell - az európai uniós gyakorlatot figyelembe véve - a különböző szintű képesítésekkel kapcsolatos jogosítványokat, például mire jogosít az Európai Unióban a szakmásított növényvédelmi szakmunkás oklevél, a 80 órás tanfolyam, technikusi minősítés s a többi.

Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni magáról a szervezetről, amely a jelenlegi törvény szellemében évtizedek óta magas szinten végezte és végzi a növényvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat. Teljességgel érthetetlen, hogy az a szervezet, amelynek országos hálózatából több mint 250 fő álláshely nincs betöltve, jelenleg egy fűnyírásszerű létszámcsökkentés elé néz. Érthetetlen, hogy ez a szervezet, amely működteti a törvényt, a lehetetlenül nem eurokonform hatóság szolgáltatási feladatkörben mozog úgy, hogy a szolgáltatási feladatokból költségvetésének körülbelül nagyobb részét kell egyre több, a szakterületen működő profitorientált szervezettel versenyezve előteremtenie. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a szervezet, amely az uniósnál keményebb hazai előírások betartásában és betartatásában évtizedeken keresztül magas színvonallal dolgozott, a karanténbevételek 2004. évi kiesésével hogyan tartja magát fenn. 2004-től ugyanis megszűntek a határállomásokon a karantén-ellenőrzések. Az uniós csatlakozással kiestek még egyéb bevételek is, melyek kompenzációja közel sincs a korábbi szinthez, ami veszélyezteti e szervezetek működőképességét. Ilyen körülmények között kétséges, hogy a jelen törvény előírásában meglévő szakmai tartalom érvényre juttatható-e.

A végrehajtó szervezet veszélybe került működőképessége nem igazolja-e korábbi és most megismételt felvetésünket, amely szerint nemzeti szempontjaink, eredményeink és hagyományaink szerint teljeskörűen át kell tekinteni a növényvédelem hazai szabályozását. Nyilvánvaló, hogy ennek a feszültségnek az eredménye az illetékes FVM-es főosztályvezető közelmúltban történt lemondása.

A tárca intézményi érzéketlenségét futólag jelzi az is, hogy a jelen módosítás közvetett módon hozzájárult az állat-egészségügyi rendszer szétveréséhez is. Újabb magyaros szokás szerint ez esetben sem készült el a feladatmódosításból eredő problémakör áttekintése, nincs hatáselemzés, csak az ötlet, no meg az állat-egészségügyi intézményrendszer privatizálandó vagy privatizálható, sok esetben nemrégen jelentős költséggel felújított laborhálózata. Ennek az ötletnek a folyománya a mostani módosítás, így lesz az állat-egészségügyi szolgálatból zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szolgálat, a fából meg vaskarika.

Számos kérdés marad tehát megoldatlan a tervezett törvénymódosítások kapcsán. Ismét sajátos torzót készülünk megalkotni, amely talán szolgálja uniós létünket, de nagyon sok területen, nagyon sok szereplő számára nyitva hagy nagyon jelentős kérdéseket.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu