DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Együttes általános vitája folyik a 71/2004. számú országgyűlési határozatnak, amelyet tavaly június 22-én az Országgyűlés teljes egyetértéssel fogadott el. Ennek ellenére a mai vitában két új tartalmú határozati javaslattal ismerkedhettünk meg, és ezek elvonják a figyelmet a lényegi problémákról.

(17.50)

A mai napon nem kellene másról beszéljünk, mint a feladatok teljesítéséről vagy nem teljesítéséről, de a kormány presztízsokokból arra kényszerít minket, hogy másról is folyjék a szó. Rendben van, vegyük szemügyre a kormány törekvéseit!

A kormány be akarja bizonyítani, hogy ki az úr a Házban. A tavalyi vitában jelezték, hogy nem tetszik a kormánynak az Országgyűlés által választott határozati megoldás, és be is vetettek minden házszabályi eszközt annak érdekében, hogy saját vélt igazságuk, illetve jogi álláspontjuk érvényesüljön. Mindennek már akkor sem volt semmi köze a kitűzött fontos célhoz, vagyis az ingatlan-nyilvántartás rendbetételéhez és az ingatlancsalás típusú bűncselekmények felszámolásához. Az Országgyűlés viszont egységes maradt. A képviselők értékelték azt a konszenzust, ami megszületett ebben a nagyon fontos, a társadalmat nyugtalanító, a közvéleményt folyamatosan zaklató bűncselekménytípus felszámolásában.

A kormányoldali képviselők ezen véleményüknek itt, a parlament plenáris ülésén hangot adtak - idézhetek a jegyzőkönyvből, Hajdu képviselő úrtól, Fodor Gábortól, Szanyi államtitkár úrtól. Meg is történt a csoda, leszavazták a kormány módosító javaslatait, de még a kétharmadot igénylő, Házszabálytól történő eltérést is elfogadták a képviselők, összesen 344-en, és csupán egyvalaki szavazott ellene, pont az a képviselő, aki a kormány strómanjaként ezt előterjesztette.

Megszületett az országgyűlési határozat, megkezdődhetett volna a munka - de nem kezdődött, mert a feladatok végrehajtásához pénzre lett volna szükség. És ezt a pénzügyi forrást, az országgyűlési határozat kötelezésének megfelelően, biztosítania kellett volna a kormánynak a 2005. évi költségvetésében. Nem lett pénz az országgyűlési határozat végrehajtására. A képviselők által beadott módosító javaslatokat már elutasította a kormánytöbbség. Filléres működési támogatás jutott, más hasonló civil szervezetek kárára, tőlük elvonva, a Sors-Társak Egyesületének.

Tegnap történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a miniszterelnök úr, finoman fogalmazva, lapátra tette a pénzügyminisztert. Az indokok homályosak, pedig örülhettünk volna annak, ha Gyurcsány Ferenc azzal áll elő: utólag észrevette, hogy a pénzügyminiszter szándékosan és tudatosan megsértette az országgyűlési határozatot, és ezzel az ő kormánya törvénysértővé vált. Történhetett volna így is, történhetett volna azért is, mert a magam részéről azért reménykedem abban, hogy Draskovics úr menesztésében ez a jogsértő szerepe is szerepet játszott.

Már decemberben láttuk, hogy pénz nélkül a határozatok végrehajtásából kevés valósul meg, de ilyen sovány eredményre nem számítottam. A kormány beszámolóját áttekintve megállapítható, hogy annak egyetlen erénye, hogy pontonként megmagyarázza, mit miért nem lehet végrehajtani.

Beszámoló? A címében az, de az igazságügy-miniszter úr már nem ilyen nagyzolós, nem beszámolónak hívja az anyagot. Azt írja: “A határozat alapján a kormány a következő tájékoztatást adja az Országgyűlésnek.ö Szóval, tisztelt képviselőtársaim, tájékoztatóról van szó. Tájékoztató, ennyi, és nem több. De azért arról nem tájékoztat, hogy melyik feladat teljesült vagy melyik nem teljesült, és melyik feladat - mondjuk, amelyiknek folyamatos a határideje - milyen arányban lett végrehajtva.

Én sem vállalkoztam ennek a kiderítésére, ugyanis az Országgyűlés részéről minimális elvárás egy kormánytól, hogy a kormány világosan számot adjon arról, hogy egy adott ügyben és annak a megoldásában meddig jutott el. És talán még ennél is fontosabb az, hogy közölje velünk, országgyűlési képviselőkkel és a közvéleménnyel, hogy milyen irányban halad tovább, mit szándékozik tenni, hogyan kívánja a kitűzött célt elérni. Tisztelt Ház! Adósunk maradt a kormány. Mindezt azért nem tudjuk, mert a beszámoló ezt nem tartalmazza.

Megtudtunk viszont a beszámolóból olyan fontos dolgokat, amivel eddig is tisztában voltunk - elnézést kérek, másfél évig dolgoztunk ezen képviselőtársaimmal közösen. Például megtudtuk azt - és most szó szerint idézek az 52. oldalról -: “A lakásokkal és az ingatlanokkal kapcsolatos csalás bonyolult szervezett bűnözési tevékenység.ö Köszönjük, tudtuk eddig is, most is tudjuk - de mit tettek ellene?

Ugyanott megint olvasható: “A saját tulajdonú lakás nélkül maradt kárvallottak 2005. év elejétől induló lakbér-támogatási programjaö szolgálja a feladat végrehajtását. Tessék megérteni, tisztelt kormány, ezeknek az embereknek nincs lakása - hol fizessenek lakbért? És ha véletlenül bérelni tudnak lakást, az a 7 ezer forintos támogatás mire lesz elég? Ezt tessenek megkérdezni a Sors-Társak Egyesületének tagjaitól! A tájékoztató ezért cinikus is.

Alkotmányossági aggályokat fogalmazgat meg. Olyan jogkövetkezményekről mondja ki, hogy végrehajthatatlanok, amelyekkel az albizottság tevékenységéhez kapcsolódóan annak idején még egyetértett - közben feltalálták azt, hogy ez esetleg alkotmányellenes. Mint elmondtam a kisebbségi véleményben, az Alkotmánybírósághoz ugyanakkor senki nem fordult.

A kezdeményezett jogszabály-módosításokat sorban elvetette a kormány. Ugyanakkor a tájékoztató 33. oldalán olvashatjuk: “A jelzések ténye igazolja az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét.ö Kérem, ilyen mondatok vannak szó szerint ebben a jelentésben!

Ezt a tájékoztatót elfogadni nem, csupán tudomásul venni lehet. Ahhoz is igen nagy jó szándék kell az Országgyűlés részéről. Az eredeti határozatot hatályon kívül helyezni, újrafogalmazni, felpuhítani, ez egy elfogadhatatlan kormányzati törekvés.

A határidők tekintetében, és ezt beszéltük meg egy négypárti találkozón, még lehet módosításnak helye, egyszerűen azért, mert talán az idő kevés volt, vagy a feladat volt túl nagy, de akkor a határidők módosítását kell kezdeményezni. A határidők eltörlése, a felelősség elkenése durva, meggondolatlan kormányzati intézkedés.

A kormány kibújni igyekszik az Országgyűlés ellenőrzése alól. A kormány felmondja a konszenzust ebben a lényeges, fontos ügyben. Saját képviselőcsoportját szembe kívánja állítani az ellenzékkel egy fontos, és még egyszer hangsúlyozom: politikamentes ügyben. A kormánynak fáj, hogy vannak olyan országos ügyek, amelyekben egyetértésre jut az ellenzék és a kormánypárt. Kilényi Gézát szeretném idézni, a legújabb cikkében tett nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy így nem lehet kormányozni, és azt fejtegeti, mint a kisebbségi véleményben elmondtam, hogy a tárcák egymás ellen harcolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hétvégi hír az is, hogy a kormány és minimális többsége száz kis lépést kíván megtenni. Ugye, elképzelik: száz lépés - száz láb - százlábú. A százlábú okos, leleményes élőlény. Sok lábával mindig előre lép, de legalábbis egy irányba halad, és nem gáncsoskodik, mert ha az egyik lábával visszafelé lépne, előbb-utóbb felbukna. Kicsi teremtmény, ajánlom a kormány figyelmébe - lehet tőle tanulni.

Az országgyűlési határozat hatályon kívül helyezése igen bárdolatlan, agresszív kormányzati lépés. Ha ez az első lépés abból a százból, amit önök ígérnek, akkor ez bizony ballépés.

A meghozandó javaslat a tájékoztató tudomásulvétele mellett csak azt írhatja elő, hogy az Országgyűlés az érvényes határozatát erősítse meg, a kormánynak és a kormányzati szerveknek maradéktalanul végre kell hajtaniuk az eredeti, tavaly megszületett határozatot. Ilyen tartalmú határozati javaslat meghozatalát kezdeményezi az ellenzék, és kéri, és most kérem a kormánypárti képviselőket, hogy erősítsék meg a 2004-ben leadott igen szavazatukat a 2005. évben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu