DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Ön szándékosan nagyította fel azt a kérdést, amit Lezsák képviselő úr felvetett. A probléma ugyanis a következő ezzel kapcsolatban. Nem azt vitatja bárki is, hogy az esélyegyenlőséget ne kellene érvényesíteni. Szó sincs róla. Egyszerűen csak arról van szó, hogy vajon ez a megoldás, amit önök a törvénybe akarnak iktatni, valóban az esélyegyenlőséget fogja-e megteremteni, vagy sem. Én, tisztelt képviselő úr, kifejezetten óvnám egyébként attól a felsőoktatás egészét, ha egy olyan rendszer, egy olyan természetű szellemiség uralkodna el, amire azt szokták mondani kicsit szarkasztikusan az amerikai egyetemekkel kapcsolatban, hogy kinek van esélye ott pályázni egy professzori állásra, és a következőképpen válaszolnak: annak, aki fekete, nő és leszbikus. Ha ilyen természetű numerus clausust akarunk felállítani, ez a lehető legrosszabb.

A felsőoktatás kifejezetten arról szól, hogy teljesítményeket kell értékelni. A teljesítmények pedig, elnézést kérek, nem attól függenek, hogy valaki férfi vagy nő, hanem attól függ, hogy le tudta-e tenni az asztalra vagy sem. Ebből a szempontból kellene kiindulni, én ezt gondolom. És ezt követően van értelme már esélyegyenlőségi kérdésekről beszélni, nem pedig fordítva ülni a lovon.

Az pedig, hogy hol van az esélyegyenlőség kérdése, képviselő úr, a legnagyobb probléma mind a mai napig az alkalmazásokban van. Nekem is van módon ismerni olyan kolleginát, aki ikerterhes, és akkor, amikor megtudta az alkalmazó, hogy ez van, gyakorlatilag meg akarja szüntetni a munkaviszonyát. Na, itt van a probléma, képviselő úr, nem ott, hogy hány bizottságot hozunk létre! Ez az igazi Murphy-törvénykönyv - ha nem tudsz valamit megoldani, hozzál létre egy bizottságot. Szerintem nem jó megoldás.

Forrás: parlament.hu