ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Arra szeretném felhívni az Országgyűlés és a kormány figyelmét, hogy az M5-ös autópálya továbbépítése kapcsán Petőfiszálláson számos olyan vélemény fogalmazódik meg, amely a helyben élő polgárok részéről egyértelműen az elégedetlenséget tükrözi.

Az M5-ös autópálya hatása a helyben élők számára nem elsősorban a várva várt jó érzést hozta el, hanem sokkal inkább az aggódást, a csalódást, a pesszimista jövőt. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy azzal, hogy nem épül meg a lehajtó Petőfiszálláson, az általuk annyira óhajtott munkahelyteremtés ügye csorbul, a munkahelyteremtés ügye száguld el az autópályán.

(0.30)

Ezzel, hogy az autópálya-lehajtó nem épül meg, a vállalkozások fejlesztésének lehetőségét veszíti el nemcsak Petőfiszállás, hanem az egész kiskunfélegyházi kistérség. A gazdaság élénkítésére, úgy gondolják, így kevesebb lehetőség lesz majd. Az autópálya-lehajtó megépítésével azonban a turizmus, a vallási turizmus is fejleszthető lenne, lehetett volna, hiszen Petőfiszállás mellett Pálosszentkút híres búcsújáróhely. Nemcsak hitéleti szempontból, hanem, ha szabad úgy fogalmazni, a nemzeti kulturális örökség szempontjából is fontos ügy lenne ennek a lehajtónak a megépítése, hiszen a búcsújáróhely mellett a pálosok hamarosan egy új kolostort fognak felavatni, itt egy híres Mária-múzeum várja az ide látogatókat.

Az M5-ös továbbépítése óta többen kerestek meg egymástól függetlenül, olyan petőfiszállási lakosok, akik az autópálya-építés kárait szenvedik el, így Hegyi Balázs, Petőfiszállás tanya 420. szám alatti lakos, Mikulás Endréné, Pintér László és felesége, Barta Jánosné. Tekintettel arra, hogy nem együtt jöttek el, egymástól függetlenül fogalmazták meg ugyanazokat a véleményeket, azt hiszem, érdemes odafigyelni rájuk.

Az M5-ös továbbépítése óta, tehát amikor Kiskunfélegyházáról Szeged felé elindult az építkezés, úgy érzik az itt élő emberek, hogy nem tájékoztatták őket kellőképpen az építkezés következményeiről. A kisajátítások ügye nem egyértelmű, van, akinek ezt megtették, van, akinek nem, mind a mai napig pereskednek, vitában állnak.

Az anyagnyerőhelyek kiépítésével komoly károk keletkeztek a lakóépületekben, a gazdasági objektumokban. A kártalanítás ügye mind a mai napig nem megoldott, vita folyik a Nemzeti Autópálya Rt.-vel és az építést végző vállalkozóval, vállalkozókkal. Az itt élő emberek úgy vélik, hogy az ingatlanok értékcsökkenése olyan mértékű, amely számukra a további gazdálkodás és a helyben maradás feltételeit lehetetlenné teszi. A környezetkárosító, zavaró hatások túllépik az emberileg elviselhető mértéket, talán még a rendeletekben megfogalmazottakat is.

A megígért hangszigetelő falak nem épülnek meg. Kérdezik, miért - erről sem kaptak semmilyen tájékoztatást. Az egyik, gyermekét nevelő asszony így fogalmazott: nem mi mentünk az M5-öshöz, hanem az autópálya jött ide. Egy másik vélemény szó szerint: “Az autópálya olyan közel fut majd el a tanyánk mellett, hogy a továbbiakban sem élni, sem gazdálkodni nem lehet majd ott.ö Síró gyerekek, a nyugalom elvesztése miatt aggódó szülők, elkeseredett öregek. Velünk már mindent meg lehet csinálni? - kérdezik.

Ami szép és jó volt, minden megszűnik. Az autópálya, az autópálya építői mindent tönkretesznek, ami a családok számára helyben fontos. Kérdezik, ez a tanyarombolás kinek jó, hová menjenek, hol éljenek, egyáltalán az ő problémáikkal ki fog foglalkozni az elkövetkezendő időszakban, lehet-e az elveszett jövőben bízni.

Tisztelt Országgyűlés! Én abban bízom, hogy a kormány részéről erre a kérdésre megnyugtató választ fogunk kapni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu