KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament ötévente felelős és szimbolikus döntést kell hogy hozzon egy bizonyos kérdésben. A köztársasági elnök megválasztására gondolok. Felelős döntést, hiszen a köztársaság első polgára, a legfőbb közjogi méltóság székébe választunk; szimbolikusat meg azért, mert egyúttal azt az embert választjuk meg, akinek alkotmányunk és közjogi berendezkedésünk értelmében a pártok fölött állva a nemzet egységét kell megjelenítenie, képviselnie.

Nem véletlen, hogy ötévente ezért meglehetősen nagy érdeklődés kíséri a legfőbb közjogi méltóság megválasztásának folyamatát, illetve az sem nevezhető különösnek, hogy a rendszerváltás óta eltelt rövid idő okán is egyelőre még keressük azokat a formákat, egyeztetési mechanizmusokat, amelyek segítségével a választást valóban ünneppé tudjuk varázsolni. És mondjuk meg őszintén, hogy az 1990-es kivételével, a következő két alkalommal nem sikerült a politikának megfelelő módon egyezségre jutnia, olyan jelöltet találni, aki széles támogatottságot élvez a politikában, és persze akinek az esetében ebből az is következhet, hogy széles körű támogatottságot élvezhet a társadalomban is. Ez azzal együtt is igaz, hogy - és hozzáteszem ehhez rögtön, hogy örvendetes - a köztársasági elnök pozíciójából adódóan, meg persze, ha meg tudja teremteni a méltóságát, illetve az elismertségét ennek a pozíciónak, a köztársaság legnépszerűbb polgára. Így volt ez Göncz Árpád esetében, akit kétszer választott meg a parlament az ötéves ciklusra, és így van ez Mádl Ferenc esetében is, akit legutóbb választott meg az Országgyűlés. 1995-ben azonban, Göncz elnök úr megválasztásánál már kettéosztódott a politika, és így volt ez lényegében 2000-ben, Mádl Ferenc megválasztásánál is, pedig talán szerencsésebb lett volna, ha nagyobb támogatottságot sikerül a jelölt mögé felsorakoztatni. Aztán elérkeztünk az ismert helyzethez 2005-ben, aminek van persze néhány érdekes kísérő jelensége is, de én most ezekkel különösebben nem foglalkoznék, már csak azért sem, mert lezártnak tekintjük mindazt, ami eddig történt.

Volt azonban egy kezdeményezés nemrégiben, ami arról szólt, hogy a három rendszerváltó párt üljön le tárgyalni, és válasszanak, illetve jelöljenek közösen köztársasági elnököt. Ezzel kapcsolatban a Szabad Demokraták Szövetségének a kezdeményezéshez képest eltérő véleménye van. Egyrészt azt gondoljuk, hogy azok a pártok, amelyek 1990-ben bekerültek, illetve a mai napig bent vannak a parlamentben, rendszerváltó pártok, merthogy a választópolgárok ilyennek ismerték el őket. (Dr. Géczi József Alajos: Mi is azok vagyunk.) Másodsorban pedig, miután azzal sem értettünk egyet, hogy a jelölés egy párt ügye legyen, éppen azért, mert annyira megosztott a politika, hogy nem tartjuk szerencsésnek, ha nem tudunk megfelelő támogatást felsorakoztatni a jelölt mögé, azt sem tartanánk szerencsének, ha három párt ügye lenne.

Ha komolyan gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagy többséggel az első fordulóban, megfelelő támogatottságot biztosítva szeretnénk köztársasági elnököt választani, akkor üljön le a négy párt, higgadtan tekintse át a helyzetet, és nézze meg, hogy van-e olyan az eddig felmerült nevek között vagy azokon kívül, aki mögé jó szívvel fel tudunk sorakozni, akit meg tudunk választani majd annak idején a köztársaság elnökének. Ezért, reagálva a hárompárti kezdeményezésre, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében azt kezdeményezem, hogy a parlamenti pártok frakcióvezetői üljenek le egy megfelelően egyeztetett időpontban, és próbálják meg megadni a választás méltóságát, és megkeresni a mindenki számára legmegfelelőbb megoldást.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu