BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Először is szeretném elmondani, hogy örömmel hallgattam a felszólalását e tragikus évforduló kapcsán. Mindenekelőtt azért, mert azt gondolom, hogy minden jóérzésű ember számára elgondolkoztató mindaz, ami kilencven évvel ezelőtt és az azt megelőző időszakban Európa és Ázsia kapujában történt. Örményország, az örmény nép fiainak majd felét vesztette el, legalábbis abban a térségben, ahol ezek a szörnyűségek megtörténtek. Magam is azok közé tartozom, én is annak a generációnak vagyok tagja, amely számára valószínűleg meghatározó irodalmi élményt nyújtott Franz Werfel könyve.

Ugyanakkor azt is látom, hogy a mai politika nem mér egyenlő mércével. A mai Németország kormányát senki nem támadja azért, amit a nácik hatvan évvel ezelőtt elkövettek, de nem ugyanezt érzem más népek, más országok esetében. Ön nagyon pontosan meghatározta a felszólalásában, hogy nem Törökországról, hanem a genocídiumról beszél. Magam is úgy gondolom, hogy mindazt, amit az ottomán birodalom ott - de nem csak ott - elkövetett, az a történelmi bűnök kategóriájába tartozik. Ugyanakkor azt is látom, hogy a mai politika a kilencven, hatvan vagy akár száz-száztíz évvel ezelőtt történteket időnként sajátságos módon próbálja felhasználni céljai elérésére.

Én is egyetértek azzal, hogy ami kilencven évvel ezelőtt történt, az feltáratlan, azzal kapcsolatban egy nép nem kapott történelmi elégtételt, talán azért, mert soha nem kínálkozott hozzá megfelelő politikai légkör sem abban az országban, amely okkal és joggal utódja az ottomán birodalomnak, sem a tágabb európai közvéleményben. Itt volna az ideje, hogy minden részletét feltárjuk ennek az emberi katasztrófának, és kimondassék végre a történelmi igazság, és szolgáltassék igazság az örmény népnek, amely valóban genocídium áldozata lett.

Információink szerint a Török Köztársaság kormánya kinyitotta az összes archívumát, ami rendelkezésre áll, és reméljük, hogy az a felajánlás, amely úgy szól, hogy történészekből álló bizottság végre vizsgálja meg hitelesen, hogy mi történt kilencven évvel ezelőtt, utalva arra az egyébként több mint félmillió török áldozatra is, aki az akkori időszak harcainak lett az áldozata, valóban megfelelő módon kerüljön a nemzetközi közvélemény elé.

Osztozva az örmény nép gyászában, megemlékezve az akkor történtekről, azt kell mondjam, az igazi európai megoldás az volna, hogy nemcsak ez a katasztrófa, hanem minden hasonló katasztrófa, amelyet népek ellen elkövettek, és amelyek még ma is magukra vonják a bűnös nép, a bűnös nemzet teóriának valamifajta pecsétjét nemcsak Törökország és az örmények akkori konfliktusában, hanem sok más esetben, a történelem asztalán végre megfelelő módon elbírálásra kerüljön. Azt gondolom, a céljaink és a szándékaink ebben abszolút közösek, és a Magyar Köztársaság kormánya ezt nemcsak Törökország és Örményország, a törökök és az örmények konfliktusában, hanem valamennyi európai nép konfliktusában így gondolja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu