DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam januárban benyújtott törvénymódosító javaslat abba a folyamatba illeszkedik, amely 1990-ben vette kezdetét, s bár már akkor is tudható lehetett volna, hogy évtizedes politikai és morális és financiális történés ez, akkor is, azóta is sokan megkérdőjelezték, miért, meddig és mennyiben kell a felelősséget hordoznia a ma itt élőknek az egykor elkövetett bűnökért és ezek következményeiért.

Másrészt nyilvánvaló, sem történeti, sem morális értelemben nem változtatható meg ama rettenetes tényhalmaz, amely a XX. század '40-es és '50-es éveiből reánk szakadt. Ezért az anyagi kárpótlás nem csak részleges és esetleges volta miatt szimbolikus, eleve és lényege szerint jelképes. Inkább a kárpótló önbecsüléséhez tartozik, semmint annak az illúziónak elevenen tartásához, amely szerint lenne mód a restitúcióra, az egyszer elrontott dolgok helyreállítására. Így van ez most is, a Horthy-korszak, a német megszállás és a nyilas rémuralom nemcsak magyar állampolgárok százezreinek életét rabolta el, hanem valamilyen értelemben minden túlélőt megnyomorított. Vannak, akiknek kínja és sebei számszerűsíthetőek, ahogy a törvényjavaslatban megfogalmaztatik.

E törvény alapján “életjáradékot az kaphat, aki 1997. január 1-je napjával, illetve az ezt követő években a 60. életévét betöltette vagy munkaképességét bizonyíthatóan az üldöztetésből eredően legalább 67 százalékban elveszítetteö. 2004 januárjában, tehát több mint egy esztendeje, hogy az Állami Számvevőszék a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentését elkészítette, e jelentésben az ÁSZ felhívja a kormány figyelmét arra, hogy “kezdeményezze az Országgyűlésnél a párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény 2. § (3) bekezdésében felsorolt hivatkozások bővítését az 1992. évi XXXI. törvény 1. § b) pontjával annak érdekében, hogy azok a holokauszt-túlélők, akik munkaképességüket legalább 67 százalékban elveszítették, de még a 60. életévet nem töltötték be, életjáradékban részesülhessenekö. A javaslat 1997. január 1-jéig visszamenőleges hatályú.

A visszamenőleges hatály célja az, hogy akik valamiképpen nem tudtak erről, illetve semmifajta egyéb kárpótlásban nyomorúságuk következtében nem részesültek, méltányos elbírálásban részesüljenek most. Imígy az életjáradék iránti igény további fedezete már nem az alaptörvényben meghatározott 4 milliárd forint értékű kárpótlási jegy lesz, hanem az ennek helyébe lépő, illetve az azt kiegészítő keret, amelynek fedezeti értéke a módosítás után 200 millió forint lett.

(11.30)

De azt tudnunk kell, hogy ez a 200 millió forint elméleti keretet jelent, inkább azt mondanám, hogy virtuális keretet, hiszen felelősségvállalásról van szó, és nem tényleges készpénz- vagy bankban lévő pénzkeretről. Annak függvényében, hogy hányan lesznek - ma már úgy kell fogalmaznom némi szomorúsággal, hogy ha lesznek még egyáltalán - olyanok, akik e törvényjavaslat elfogadása után ezzel az életjáradék-kiegészítéssel, pontosabban lehetőséggel élni tudnak, azoknak az igényét hivatott ez a virtuális keret kielégíteni, amely a Mazsök költségvetéséhez kerülhet majd.

Végül a számítások szerint valószínűsíthetően 2006 májusáig, ameddig a törvényjavaslat a jelentkezés határidejét megszabja, a 67 százalékban rokkantak korrekciója, ahogy mondtam, 50 millió forinttal emeli a kárpótlási jegyek fedezeti alapját. Azok az emberek, akik több mint 60 évvel ezelőtt 67 százalékban megnyomoríttattak, nagyon kevesen maradtak. Még kevesebben, akik kizárólag e javaslat nyomán juthatnak majd életjáradékhoz. Mégis úgy gondolom, hogy meg kell hoznunk ezt a törvényt, hiszen az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és ha már reánk maradt a kárpótlási folyamat végzése, bár a bűnöket nem mi követtük el, legalább a gyermekeinknek ne kelljen miattunk szégyenkezniük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu