DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Már a tegnapi napon is folytattunk itt egy vitát a Tokaj Kereskedőházzal, illetőleg a privatizációval kapcsolatban. Alapvetően örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat az Országgyűlés előtt tárgyalásra kerül. Mi magunk is benyújtottunk egy törvényjavaslatot képviselői indítvány formájában, amely legalábbis a Tokaj Kereskedőház tekintetében megegyezik azzal a javaslattal, amit a szocialista képviselők nyújtottak be. Ezen túl egyébként az általuk javasolt más részvénytársaságok tartós állami tulajdonban maradásával is egyetértünk.

De ennyiben nem merül ki a Tokaj Kereskedőház története, ugyanis a Tokaj Kereskedőház Rt.-t a 2002-es kormányváltásig senki nem akarta privatizálni. A Tokaj Kereskedőház Rt. privatizációjáról a 2002-es kormányváltás után a szocialista-szabad demokrata többség döntött, mégpedig úgy, hogy a 2003. évi költségvetési törvényben kivették egy módosító indítvány formájában a tartósan a nemzeti vagyon körében maradó vagyontárgyak közül.

Így 2003. január 1-jétől megnyílt az út, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. privatizációját megkezdhesse a szocialista-szabad demokrata kormány. El is indult: két nyilvános pályázatot hirdetett meg az ÁPV Rt., és amikor ez sikertelen volt, akkor egy harmadik - ha jól emlékszem, tárgyalásos - fordulóra is sor került. Összesen háromszor kívánta az ÁPV Rt. eladni a Tokaj Kereskedőházat. De közben egy nagyon érdekes fejlemény is történt, mégpedig az, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. 23 százalékát az állam áttette egy másik gazdasági társaságba, amit eladott a Leisztinger Tamás-féle Aragó Rt.-nek. Így a Tokaj Kereskedőház 23 százalékának privatizációja megtörtént, és valamilyen oknál fogva, ami előttünk nem ismert, az Állami Privatizációs Részvénytársaság úgy gondolta, hogy amit egyszer eladott, azt jó lenne visszaszerezni a magántulajdonból, így körülbelül fél év után visszavásárolta a Leisztinger Tamás-féle Aragó Rt.-től ezt a 23 százalékot, és 90 millió forinttal többért vásárolta vissza, mint amennyiért eladta. Ezen természetesen Leisztinger úr cége keresett 90 millió forintot, ellenben az adófizetők elveszítettek 90 millió forintot.

Nos, ekkor érkeztünk el a 2005-ös év elejére, amikor egy parlamenti ülésen - talán napirend előtt - Gál J. Zoltán, aki feltalálta a spanyolviaszt, bejelentette, hogy a kormány egyetért azzal, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. maradjon tartósan állami tulajdonban. Már akkor ellenzéki képviselők közbekiabáltak, hogy egészen pontosan kerüljön vissza állami tulajdonba, mert hogy onnan a szocialista-szabad demokrata kormány vette ki, de örültünk Gál J. Zoltán bejelentésének, hogy a kormány is egyetért ezzel a szándékkal. Aztán persze a kormány nem nyújtott be ilyen javaslatot, ezért képviselőtársaimmal úgy döntöttünk, hogy mi magunk segítünk a kormánynak, és természetesen ezzel egy időben a szocialista javaslat is megérkezett. No, most erről folyik a vita jelenleg.

A történethez tartozik, hogy 2004-ben egy kormányhatározat kivette a Tokaj Kereskedőház vagyonából azokat a muzeális borkészleteket és muzeális pincéket, valamint a világörökség részét képező szőlőbirtokokat, amelyek ennek a részvénytársaságnak - és merem állítani, hogy Tokaj-Hegyaljának - a legértékesebb muzeális vagyontárgyai.

Az indoklás szerint azért vették ki, hogy az esetleges privatizációtól megóvják, és a Kecskeméti Borászati Kutató Intézet kezelésébe adták át. Ezzel a logikával persze csak egy probléma van. Az a probléma, hogy ha ma a kormány úgy gondolja, hogy a Tokaj Kereskedőházat nem kell eladni, sőt most már támogatja is azt a törvényt, hogy legyen törvényi garancia arra, hogy a Tokaj Kereskedőház állami tulajdonban marad, akkor azt nem értem, hogy a tegnapi napon miért nem támogatták a javaslatunkat, hogy ezek a muzeális borkészletek, muzeális pincék és szőlőbirtokok kerüljenek szépen vissza a Tokaj Kereskedőház vagyonába, és az mint nemzeti vagyon, mint egy megőrzendő érték továbbra is a magyar állam védelme alatt dolgozhasson tovább.

A Tokaj Kereskedőház kapcsán felmerül az, hogy az előző kormány idején összesen 4 milliárd forint értékben a kormány tőkejuttatás formájában segítette Tokaj-Hegyalja szőlőfelvásárlását. Ez a két esztendő - mindig el szokták írni a különböző sajtótudósítások, ezért nagyon fontos megjegyezni -, ez a két esztendő a 2000-es és a 2001-es termésre vonatkozott. A 2000-es évjárat hosszú évtizedek óta az egyik legjobb évjárat volt. Ezt én kevésbé tudom igazolni, mert nem vagyok nagy borász - sőt tulajdonképpen semmilyen borász nem vagyok -, de azt mondják az ott élők, hogy a 2000-es évjárat kiváló évjárat volt, és amikor felvásárolták a 2000-es évjáratot, felvásárolta a Tokaj Kereskedőház a termelőktől, akkor nagyon jó befektetést tett ezzel. Ez a bor, ez az aszú most is ott van a pincékben, és amikor majd az aszú eladhatóvá válik - az aszúnak van egy bizonyos pihentetési ideje -, akkor ez a bor vissza fogja termelni azt az értéket, amit belefektettek.

Valóban volt a döntésnek egy olyan oka is, hogy az ott élő szőlősgazdákat, az ott élő gazdálkodókat segítsék ezzel a felvásárlással. Ez a pénz azt segítette, hogy az európai uniós csatlakozás előtt ne menjenek tönkre a szőlőgazdaságok.

A Tokaj-Hegyalján élők ezt pontosan tudják, és azt hiszem, hogy ennek a jótékony hatását érezhették. Azóta egyáltalán nincs ilyen figyelem. Nemcsak Tokaj-Hegyalján, hanem más borvidékeken sincsen ilyen figyelem, főleg azután, hogy csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, most már ezeket nem is teheti meg, hogy ilyen módon segít a gazdálkodóin.

Összefoglalva, tisztelt Ház, a törvényjavaslatot támogatjuk, és mint mondtam, annak különösen a Tokaj Kereskedőház állami vagyonból nemzeti vagyonba való visszakerülését támogatjuk.

(12.20)

Arra kérem önöket, hogy ha nem is fogadta el az Országgyűlés tegnap, hogy a Tokaj Kereskedőház vagyona egészüljön ki a nagy értékű muzeális készletekkel, önök mint kormánypárti képviselők, gyakoroljanak nyomást a kormányukra, hogy azt a kormányhatározatot, amivel kivették a muzeális készleteket a Tokaj Kereskedőházból, a kormány változtassa meg, kerüljenek vissza ezek a muzeális készletek, és most már az egész privatizáció Damoklesz kardja egyszer és mindenkorra háruljon el végre a Tokaj Kereskedőház feje fölül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu