HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tizenöt esztendeje alakult az új magyar parlament, ma meg is emlékeztünk erről a nagyon szép politikai aktusról, de ami utána történt, az már minket minősít. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy Antall József és kormánya normális Magyarországot szeretett volna. Mit is értünk normális Magyarországon? Nagyon egyszerű a meghatározás, egy normális országban, egy normális Magyarországon mindenki teszi a dolgát. A tanító tanít, az orvos gyógyít, a pap prédikál, a jogász teszi a dolgát, és a politikusok politizálnak, de nem nyúlnak be az élet minden területére, nem terjesztik túl hatalmukat, hanem ahogy azt az eskü idején teszik, amikor képviselői esküjüket leteszik, szolgálni akarnak.

Az elmúlt tizenöt esztendő a számvetésre is alkalmas. Tizenöt esztendővel ezelőtt, ahogy ma már hallhattuk, Magyarország a legreménykeltőbb helyzetben volt, hiszen a rendszerváltó országok élbolyába tartozott. Eltelt tizenöt esztendő, és a tizenöt esztendő eredménye az, hogy tavaly az Európai Unióhoz csatlakozott tíz ország sereghajtói között találtuk magunkat. Természetesen ma is fel kell tenni a kérdést, ahogy már többször feltettük, hogy mi ennek az oka. Hogy sikerült az esélyeket elrontani, hogy sikerült a pozícióinkat ennyire elrontani, és hogy sikerült Európa sereghajtóivá válnunk? Talán a magyar nép szorgalmával van baj, vagy talán a magyar nép kitartásával, tehetségével? Természetesen ez nem igaz, hiszen ha az országhatáron kiteszik a lábukat, kitűnően érvényesülnek a világ bármely pontján. Azt hiszem, hogy a hibát önmagunkban kell keresnünk, a politikai elitben, a politikai garnitúrában.

Az elmúlt tíz vagy tizenegy esztendő politikai harcokról szól, olyan öncélú politikai küzdelmekről és harcokról, ahol már szó nincs a kisemberek érdekeiről, szó nincs az ország érdekeiről, hanem négyéves választási ciklusokról van szó, a győzelemről van szó és a hatalom megszerzéséről. Úgy tűnik, hogy az ország kettészakadt, de nem úgy, ahogy a politikusok beállítják, hogy jobb- és baloldal mentén következett be ez a szakadás. Soha ennyien nem fordultak még el a politikától, mint most, soha ennyien nem mondják azt, hogy nem érdekli őket a politikai közélet. Tehát van egy elfordult része a társadalomnak, és van egy sokkal szűkebb része, a drukkerek világa. Hiszen úgy tűnik, mintha futballmérkőzésen lennének, és ahol a pártok vagy a két oldal arra törekedne, hogy ő nyerje ezt a félidőt, ő nyerje ezt a meccset, a drukkerek pedig azon drukkolnak, hogy a csapatuk győzzön bármi áron. Nem érdekes, ha ennek az ország jövője az ára, nem érdekes, ha a magyar gazdaság, a magyar állampolgárok helyzete, élete az ára, csak győzzön.

Ideje lenne most a tizenötödik esztendőben elgondolkodni azon, hogy hogyan lehet ezen változtatni. Ha egy rendszer nem működik, akkor először magát a rendszert kell vizsgálni, hogy vajon rossz-e az a rendszer. Természetesen nem rossz, hiszen ezt a rendszert, amelyet tizenöt éve bevezettünk, a világ számos pontján sikerrel működtetik és eredményesen, hasznosan az állampolgárok javára. Akkor nem lehet más hiba, mint hogy a rendszert működtető szereplők nem alkalmasak a feladat elvégzésére, és ezek mi vagyunk, akik olyan politikai vitákat vagyunk hajlandóak gerjeszteni, aminek tanúi lehettünk itt az előbb a napirend előtti hozzászólás és az azt követő reakciók vonatkozásában. Eltöltöttünk úgy több mint egy órát, hogy csak magunkkal foglalkoztunk.

Felmerül a kérdés, hogy vajon az erkölcsi válság mélyebb-e vagy az intellektuális válság, de ha egyszerre van mind a kettő jelen, akkor az borzasztó következményekkel járhat egy országra. Ezek a megnyilatkozások, a miniszterelnöki napirend előtti azt jelenti, számomra legalábbis, hogy nincs a helyzet csúcsán a magyar kormány. De azt is jelenti, hogy az Országgyűlés ezekkel a reakciókkal szintén nincs a helyzet magaslatán, és a megoldásnak a közelében sem vagyunk.

Ajánlom és kívánom, hogy vegyünk példát a német politikai elitről. Németország is nagy bajban és nagy válságban van, de az ottani politikusok megtalálták a szót egymás között, nem politikai, hanem szakmai alkukra készülnek. Ha valóban segíteni akarunk az országon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne féljünk, nem politikai alkukra, szakmai megállapodásokra…

Forrás: parlament.hu