DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A budapesti agglomeráció területrendezési tervének elnevezése már egy fogalomzavarral indul. Arról van ugyanis szó az 1. § (1) bekezdésében, hogy a törvény hatálya Budapestre és Pest megyének a budapesti agglomerációhoz tartozó településeire terjed ki. Meggondolásra ajánlanám azt az eszmefuttatást, miszerint itt nem Budapestről van szó. Budapest nem része a budapesti agglomerációnak. Budapest főváros körül van egy agglomerációs terület. Ez sem egy állandó terület, ez is rendszerint változhat, de Budapest nem része a saját agglomerációjának.

Az, hogy a jogi szabályozásnak el kell jutni oda, hogy ezt a két egységet egymáshoz kapcsoltan kezelje, lehet, hogy helyes törekvés, de gyakorlatilag itt hozunk egy olyan törvényt, amely minden előtanulmány, minden vizsgálódás nélkül beleszól Budapest és a Budapestet alkotó 23 kerületi önkormányzat joghatóságába. Ezt nem vizsgálták korábban, pedig elég idő állt rendelkezésükre a terv készítőinek, ezt a jogi vetületét nem vizsgálta meg senki elég alaposan. Emiatt aztán különböző problémákkal nézhetünk szembe. A főváros és kerületei folyamatba tették szabályozási terveik kidolgozását, és önkormányzati rendeleteik megalkotása előtt állnak, amelyekhez nem illeszthető hozzá automatikusan ez a törvényjavaslat semmilyen megoldásában sem.

A törvény anélkül avatkozna be a főváros joghatóságába, hogy ennek valamennyi összefüggését feldolgozná, illetve figyelembe venné. Ezt a megállapítást egy szakmai észrevétellel is szeretném alátámasztani, mert ha ilyen fontos dologról van szó, mint a régió szabályozása, akkor bizony legjobb, ha a szakembereket is megkérdezzük. Nevet nem említek, de elmondom az úrról, hogy környezetvédelmi szakértő, humán ökológus. Ő a tervvel kapcsolatosan a következő aggályait fejti ki.

“A budapesti agglomerációs területrendezési terv akkor került az Országgyűlés elé, amikor vita merült fel a központi régió jövőjéről. Pest megye ugyanis szeretne kiválni a régióból, mert a központi régió részeként nem fog európai uniós forrásokhoz jutni a Budapest által felhúzott, magas egy főre jutó GDP miatt. Ennek eldöntése szakmai, politikai kérdés - tehát ide való, a Ház elé -, és várható - írja a szakember a Maholnap című lapban -, hogy a vita végére az előtt pont kerül, mielőtt az agglomeráció területrendezési tervét elfogadja az Országgyűlés.ö Kérem szépen, legjobb tudomásom szerint ez a vita folyik, és hogy pont nem kerül a végére, az egészen bizonyos. Eldöntetlen kérdés, hogy a közép-magyarországi régió Budapesttel együtt alakuljon meg vagy Budapest nélkül.

Azt javaslom magunknak bölcsen, hogy talán a szakember javaslatát hallgassuk meg, és ne szavazzunk addig a törvényről, amíg ezt a lényeges szakmai elemet és politikai kérdést el nem dönti az Országgyűlés. De nézzük, mit mond a szakember a szakma képviseletében: “Konfliktust jelent, hogy nehéz az egyeztetés a főváros és agglomerációs településeinek érdekei között. Ezt jelzi, hogy a törvény elfogadása hosszabb időt vesz igénybe a szokásosnál.ö Bizony, bizony, hosszabbat, igaza van a szakértő úrnak, mert önök is különösebb magyarázat nélkül legalább egy hónapig altatták, aztán hirtelenjében, más előterjesztés hiányában gyorsan elővették ennek a vitának az általános folytatását, sőt a részletes vitát is szorgalmazzák.

Úgy látszik, itt nem kívánnak olyan lépést tenni, ami esetleg abba a százba, abba a csuda százba beletartozik, amit az önök miniszterelnöke most meghirdetni kíván. Nem olyan fontos a budapesti agglomerációs törvény? A közép-magyarországi régió kérdése nem olyan fontos, hogy a száz kérdésből talán elérje az egyik szintjét? Hogy egy lábra cipőt tegyünk? Majd meglátjuk. “Fontos, hogy a törvény elfogadása előtt összhangba kerüljenek a már elfogadott települési területrendezési tervek és az agglomerációs területrendezési tervek, mert a törvény elkészülte óta bizony alapállapotok megváltoztak.ö - írja a szakember. A megfelelő módosítási javaslatokkal ez megoldható.

Én látok olyan módosító javaslatokat, de főleg ellenzéki oldalról beadva, amelyek kívánnak ezen az állapoton változtatni. És azonkívül, hogy még egyszer megfontolásra ajánlom és négy különböző helyen javaslom azt, hogy Budapestet emeljük ki az agglomerációs tervtörvényből, két konkrét módosító javaslatot is szeretnék tenni.

Az első módosító javaslatom a 6. § (1) bekezdésében meghatározott erdőgazdálkodási térség 10 százalékáról szól. Javasolom, hogy e helyett a 10 százalék helyett a 2 százalékban állapodjunk meg. Kérem szépen, ismert mindenki előtt, hogy a kerületek szabályozási tervében, és egyáltalán a rendezési tervekben a helyzet az, hogy a 10 százalékos beépítési lehetőség az építési telkek legalacsonyabb kategóriája, tehát a legszűkebbre szabott, de igenis lakóépületi mérték. Lakótelek építhető be minimum 10 százalékkal, és ezt úgy is hívják, hogy L6/A övezet, ennek neve van. Tehát ha itt az erdőgazdálkodási térségben lakóépületi övezeteket akarunk látni, akkor maradjon a 10 százalék. De javaslom önöknek, hogy egyáltalán ne maradjon.

Annak örülök, hogy az igen kevés budapesti képviselő közül Élő Norbert képviselőtársam a XII. kerületből itt van, és talán megerősíti azt, hogy tudvalevő, hogy kerületünk kétharmad része erdő. Sajnos nem is tartozik kerületi hatáskörbe, a Pilisi Parkerdőgazdaság a fővárossal valamit próbál ott tenni, mi a legnagyobb jó szándékkal segítjük az ő munkájukat, de erdőről van szó. Ebben az erdőben a jövőben sem kívánunk se kerületi, se fővárosi szinten 10 százalék beépítést engedélyezni. Egyáltalán, a 2 százalékos beépítés, a nyomvonalas beépítés tökéletesen megfelel. Az úttörővasút nem fog elvenni 2 százaléknál többet, de mondjuk, Csillebércen nem szükséges vadászházat építeni a jövőben. Hogy ilyenek ne fordulhassanak elő, azt javaslom, hogy az erdőgazdálkodási térség 10 százalékát csökkentsük 2 százalékra. Ez egyébként az erdőgazdálkodási felépítmények létesítéséhez elegendő.

Hasonlóképpen szeretném, ha a mezőgazdasági térségnél is visszalépnénk a 7. § (1) bekezdésében a 10 százalékról 5 százalékra. Megint elmondhatnám, hogy építési telek léptékű szabályozást ne ültessünk mezőgazdasági térségbe, mint ahogy az erdőgazdálkodási térségbe se tegyük oda. Ugyanez a helyzet a mezőgazdaságnál is, mint az erdőgazdálkodásnál, az úgynevezett mezőgazdasági épületek tökéletesen megépülhetnek, minden mezőgazdasági műveléshez szükséges felépítmény, tározó, az összes többi, ami idetartozik, megépíthető az 5 százalékos beépítés mellett. Egyébként, hogy ez szinkronizálna azzal, amit a terv maga is mond, az 5 százalékkal, a 8. §-ban azt látjuk, hogy zöldövezet részét képező mezőgazdasági térségben már a tervezők is, a javaslattevők is 5 százalékot látnak szükségesnek.

(14.50)

Tehát 2 százalék és 5 százalék, ennél magasabb területre nincs szükség.

A hátralévő időben egy szívfájdalmamat szeretném elmondani mint XII. kerületi lakos, hogy a törvény igencsak hebehurgyán és hajánál előkapottan külön szól a Kelenföldi pályaudvarról. Miért csak a Kelenföldi pályaudvarról szól? Soltész képviselőtársam ezt a módosítójában jól megfogja, hogy az összes budapesti pályaudvar rendezése, fejlesztése szükséges Budapest szempontjából. A kelenföldi azért fáj egy XII. kerületi önkormányzati képviselőnek különösen, mert úgy beszélünk a Kelenföldi pályaudvarról, mintha annak a végállomása nem a Déli pályaudvarnál lenne. Úgy beszélünk egy kelenföldi fejlesztésről, hogy elfelejtjük a Déli pályaudvart. Ezt az egész szabályt nem kivenni kell a törvényből, hanem ide kell tenni, Budapesten a Kelenföldi pályaudvart alkalmassá kell tenni a nagy sebességű vonatok, valamint az elővárosi vasúti hálózat fogadására, a Déli pályaudvart is és az összes többi pályaudvarunkat, úgy, mint Bécsben van, gyönyörűen beépíthető minden. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ferihegy is ugyanígy a levegőből van előkapva, de lejárt az időm. Szeretném megfontolásra javasolni, hogy a törvényjavaslat ősszel kerüljön további megvitatásra, a szakemberek pedig addig dolgozzanak.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu