MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kísért a múlt, és a szelleme időnként be-bekopogtat. Ha végignézünk ezeken a módosító javaslatokon - s most nyugodtan mondhatom 1-től 10-ig bármelyiket -, és megnézzük az előterjesztők neveit, akkor azonnal világossá válik, hogy miért így vezettem fel a hozzászólásom.

Biztosan emlékeznek még rá, hogy az előző ciklusban volt egy Dunaferr-vizsgálóbizottság, amelynek Csiha képviselő asszony is tagja volt. Nagyon sajnálom, hogy a képviselő asszony most nincs itt, különösen azok után, hogy tíz módosító javaslatot nyújtottak be. Ha valaki előveszi a Dunaferr-bizottság jegyzőkönyveit, abból lényegében mást sem fog kiolvasni, mint azt, hogy nevezett képviselő asszony hogyan és milyen módon próbált mindent megtenni annak érdekében, hogy minél nehezebben lehessen felderíteni, hogy annak idején egy bizonyos privatizációs ügyben kinek milyen szerepe volt. Teljesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal abban - ami elhangzott -, hogy az MSZP-nek és az MSZP-s képviselőknek az a taktikájuk, hogy rendben van, névben csináljunk egy vizsgálóbizottságot, de a lehetőség szerint már a legeslegelején próbáljanak meg mindent megtenni azért, nehogy a vizsgálat bármiféle olyan eredményre vezessen, ami önöknek kellemetlen.

Ugyanez volt a helyzet, tisztelt képviselő úr, a Dunaferr ügyében is. Tessék megnézni! Akkor az egy haldokló, az összeomlás szélén álló cég volt, amihez az önök politikája vezetett oda, és az önök különböző pozíciókba juttatott emberei, ma meg egy 10 milliárd forint körüli rekorderedménnyel záró cégről van szó azért, mert az új tulajdonos érdekes módon levagdosta azokat a csápokat, amelyeket vizsgálni akartunk, hogy hogyan is kerültek oda. Tehát volt takargatnivaló bőven.

És most mi a helyzet? Pontosan ugyanez. Azt látjuk, hogy önök és az önök képviselői már most mindent megtesznek azért, nehogy véletlenül olyan dolgok kerülhessenek terítékre - akárcsak úgy, hogy az érintettek a bizottság elé behívásra kerülnek -, nehogy véletlenül nyilvánosságra kerülhessenek azok az ügyletek, amelyek önöknek bármilyen módon kellemetlenséget okozhatnak.

Szijjártó képviselő úr az előbb a két javaslatot összevetve világosan elmondta, hogy mi a különbség a kettő között. Szinte szó szerint megegyeznek a kérdések, csak a nevek vannak kicserélve. S mit tesznek önök? Mivel kellemetlen önöknek, hogy esetleg majd számot kell adni a miniszterelnök úr különböző ügyleteivel kapcsolatosan, ezért már most mindent megtesznek azért, hogy a bizottság felállítása előtt olyan helyzetbe hozzák azokat a képviselőket, akik a bizottság tagjai lesznek, hogy még véletlenül se tudjanak érdemi munkát végezni. Azt lehet mondani, tisztelt képviselő úr, hogy masszírozzák a levegőt, és majd elmondhatják, hogy a dolog kipipálva, mert támogattuk egy vizsgálóbizottság létrehozását. Csak éppen - s jó, ha a közvélemény ezt előre tudja - önök már most mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a vizsgálóbizottság - még akkor is, ha esetleg megszavaznák, hogy létrejöjjön - véletlenül se végezhessen érdemi munkát. Mind a tíz módosító javaslat - most bármelyikről beszélhetnék - azt a célt szolgálja, hogy a dolgok érdemi része, a konkrét érdemi kérdések megfogalmazása eleve olyan legyen, hogy ott aztán kézzelfogható eredményt még véletlenül se lehessen elérni.

Ez semmi más, mint porhintés, önök megint csak beszélnek, a közvélemény előtt szépen elmondják majd, hogy mi ezt támogattuk, hogy mi ehhez hozzájárultunk, csak éppen eleve olyan helyzetet teremtenek, hogy egyáltalán semmilyen érdemi munkát ne lehessen elvégezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon csúnya játék az, amit önök játszanak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu