SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban, május 6-án volt a magyar sport napja. Nem tudom, mennyire tudják, mennyire nem, 1875. május 6-án a Magyar Atlétikai Club egy rendezvényt szervezett itt, Budapesten. Ez a rendezvény azért fontos, mert Európában - az angol szigetet kivéve - az első szabadtéri sportesemény volt. Ennek a napja 2000-től a magyar sport napja. Úgy gondoltam, hogy ennek kapcsán nem lenne baj, ha szólnék. Már csak azért is, mert bajt érzek, bajt érzünk a magyar sport területén.

A baj tegnap kicsit tetéződött is, kicsit kulminálódott, hogy így mondjam, hiszen tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr bejelentett a száz lépésből huszonegy lépést az egészségügyben. Ebben a huszonegy lépésben a prevenció, a megelőzés egy területen jelent meg: a daganatos betegségek vizsgálatai kapcsán. Egyébként “csakö gyógyítás, gyógyítás. Ennek a programnak szólni kellett volna a megelőzésről is. A megelőzésről úgy, mint a testnevelés, a sport, az egészséges életmód alapjaként számítható rendszeres testmozgás. Nem jelent meg.

Nem jelent meg, ellenben tegnap olvasni lehetett az újságokban, hogy a szocialista-liberális kormány nem szól ellene, sőt a liberális része támogatja a kendermagos egyesületet, támogatja a droghasználatot, támogatja azt, hogy a fogyasztók esetleg ne is szenvedjenek semmiféle szankciótól. Hát ez a különbség! Ez a különbség, hiszen annak idején, 1998-tól 2002-ig a sport sokkal komolyabb szerepet töltött be ebben az országban.

Mit is tettek önök három év alatt sportügyekben? Megszűnt a Sportminisztérium. A megszűnése óta három minisztériumban - négy miniszterrel, egy államtitkárral működik - felügyelik önök a sportot vagy koordinálják a sport területét. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc mostani miniszterelnök úr, akkori sportminiszter végzetes károkozásnak nevezte a Sportminisztérium lehetséges megszüntetését, hát sikerült megszüntetni. Sikerült, és ezzel bizonytani azt, hogy ez a terület nem igazából sajátja a Szocialista Pártnak.

A költségvetésről. 2002 óta 6,1 milliárd forinttal kevesebb a sport támogatása. Nem a bevételekről és nem az igazgatási költségekről beszélek, hanem a támogatásáról. Ez határtalan mennyiség. Hihetetlen gond és probléma, hiszen a benne élők, a sportban élők mind, a testnevelő tanároktól, a szabadidősport-szervezőktől, az egyesületi vezetőktől, az edzőktől egészen a sportolókig mindenki érzi ennek problémáját. Ráadásul ezek a csökkentett források nem igazából értek el április 14-éig azokhoz a szakosztályokhoz, szövetségekhez, amelyekhez kellett volna.

Önök a mindennapos testnevelésbe is belerondítottak egy jó nagyot, hiszen az alsó tagozatban, ahol már lehetőségük volt a gyerekeknek öt órában “testnevelniö, háromra csökkentették, és a játékos testneveléssel, a játékos órával próbálják kiváltani a mindennapos testnevelést. A diáksport-normatívát megszüntették. Az eddigi kötött diáksport-normatíva most nem kötöttként, szabadon felhasználhatóként kerül az intézményekbe, azokba az intézményekbe, ahol egyébként az önkormányzatok sanyarú helyzete miatt egyre kevesebb a forrás az intézményműködtetésre is. Nagyon-nagyon komoly a gond - hiszen a testnevelő tanárok mit éreznek? Az eddigi forrásokat nem tudjuk felhasználni, az eddigi források, amelyeket a gyermekek egészséges életmódjára fordítottak, nem kerülhetnek hozzájuk.

Aztán sportdiplomáciai problémák és gondok. Azt hiszem, ha csak az arab világ megsértéséről beszélünk, az arab labdarúgó-válogatottról, nem is kellene nagyon tovább forszírozni a dolgot - hacsak nem lett volna a doppingprobléma, hiszen ebben a kérdésben a 2004-ben változott sporttörvény a sportminiszter és a kormányzat felelősségévé teszi a doppingellenőrzést. Ezt nem vállalták fel, rányomták a problémát a MOB-ra. S utána hihetetlen feszültséget és gondot jelentett önöknek maga a MOB, állandó támadásokkal a szervezet és az elnöke felé. Öröm az, hogy a sporttársadalom kicsit bölcsebb volt, és megválasztotta újra a MOB elnökének Schmitt Pált. (Dr. Bőhm András tapsol.)

A legnagyobb gond ebben az egészben, amit elmondtam, hogy ezekkel a ténykedésekkel hihetetlen bizonytalanságot és presztízsveszteséget okoztak a magyar sportnak. Mert mit érez egy egyszerű ember ebben az országban, ha a kormányzat nem találja a sport helyét? Biztosan azt, hogy nincs helye, nincs fontossága, nincs igazából megfelelő helye ebben az országban a sportnak, az egészséges életmódnak. A testnevelő tanár, az edző, a sportvezető ugyanezt érzi.

Mit kellene tenni? Vissza kellene szerezni a társadalomban eddig meglévő bizalmát a sportnak. A sporttársadalom bizalmát is vissza kellene szerezni. Azonnal be kellene vezetni a mindennapos testnevelést, megemelni a sportműhelyek támogatását, s ezzel bizonyítani, hogy a sport a nemzeti kultúra teljes jogú része, részese, mint bármely más kulturális terület. A létesítményfejlesztést be kellene indítani, hiszen ezzel munkahelyeket lehetne teremteni. És be kellene fejezni az áskálódó, megosztó, “hogyan nem lehetö politizálást, hiszen nincs jobboldali egészség, nincs jobboldali sporteredmény, nincs jobboldali nemzet. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Azt gondolom, hogy erre nagyon figyelni kellene. Mi, a Fidesz mindenféleképpen partnerek kívánunk lenni abban, hogy ez a kérdés megoldódjon ebben az országban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu