SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Televíziónézők! Hihetetlenül ócska, demagóg felszólalást hallhattunk itt (Taps az MSZP soraiból.), hiszen mindenki bűnös és felelőtlen gazdaságpolitizálást folytat, aki azt mondja, aki azt a látszatot kelti, aki azt az érzést kelti, hogy a gázárak alakítása pusztán kormányzati jóakarat, jóindulat kérdése! Különösen bűnös és felelőtlen mindaz, aki teljesen tisztában van a saját felszólalásának a demagóg voltával, hiszen szakemberről van szó: szénhidrogén-ipari szakember szólt hozzánk, nem akárki. Ő ne tudná, hogy a világ kőolaj-rászorultsága, a világ kőolajfüggősége miként nő évről évre? Hogy 1990-ben a világ napi 75 milliárd hordó kőolajat fogyasztott, az elmúlt évben már 84-et, és 2030-ban 120 milliárdot fog fogyasztani; hogy miközben ez a folyamat zajlik a fogyasztók oldalán, addig egyre jobban polarizálódik a termelőknek és a fogyasztóknak az elhelyezkedése, a termelés egyre inkább a Közel-Keletre összpontosul, a fogyasztás egyre inkább a Távol-Keletre összpontosul vagy a civilizált világ más térségeire, Amerikára és Európára; és ahhoz, hogy a kitermeléstől el lehessen juttatni a kőolajat és persze a földgázt a felhasználókig, óriási infrastrukturális beruházásokat kell végrehajtani, 2030-ig a szénhidrogéniparban kétezer milliárd dolláros beruházás van előirányozva. Az OPEC, amely tagországainak döntő többsége közel-keleti ország, jelenleg a földgáz-világkereskedelem csak mintegy kétötödét bonyolítja, 2030-ra négyötödét fogja bonyolítani, tehát koncentrálódik a termelés; a fogyasztóknak azt valahogy meg kell kapni, egyre inkább importra szorulnak.

Magyarországon közben milyen folyamat zajlik? Egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk az importnak. Nem oly túl régen, egy évtizeddel ezelőtt még a saját földgázfogyasztásunk felét mi termeltük itt, Magyarországon, most már a 20 százalékot is alig éri el a saját termelésünk. Egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk a világpiacon zajló folyamatoknak. És akkor vannak, akik azt az érzetet keltik, hogy ebben a helyzetben összesen kormányzati jóindulat kérdése az, hogy miként alakítjuk a gázárakat! Nem akarom azt mondani, hogy a kormányváltás előtt 12 százalékkal, az előtte lévő évben szintén 12 százalékkal növekedett, mert én is abba a látszatba keveredhetnék, hogy azt kérem számon az előző kormánytól, amit meggondolt, felelős politikus nem kérhet számon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Televíziónézők! Gondoljunk bele ebbe a helyzetbe, és tudni fogjuk és látni fogjuk, ki az, aki visszaél a bizalmunkkal, ki az, aki félre akar vezetni minket! Ennek megfelelően kell az előző felszólalást értékelni, aminek egyébként az ég egy világon semmi köze nem volt az előttünk fekvő törvényjavaslathoz.

Elnézést kérek ezért a bevezetőért, nem így gondoltam az indítást. (Taps az MSZP soraiból.)

Visszatérve a törvényjavaslatra: az elmúlt héten tárgyalásba vett, villamos energiáról szóló törvényhez hasonlóan a földgázellátásról szóló törvény megalkotása, illetve annak módosítása is harmadszor kerül a magyar parlament asztalára a rendszerváltás óta.

(12.00)

Ráadásul mindkét eset kapcsán megállapítható, hogy ennek az akár túl gyakorinak is tűnhető újraszabályozásnak az oka nem a tökéletlen vagy éppen felületes törvényalkotói munkában keresendő, hanem sokkal inkább a hazai és nemzetközi szakmapolitikai környezet egyidejű és folyamatos változásának és az ehhez való ésszerű alkalmazkodási érdekünknek tudható be. Ugyanis a földgázszolgáltatás privatizációja, de különösen annak az egész Európai Unióra kiterjedően összehangolt liberalizációja csak a legutóbbi évtized fejleménye. Ezen a téren mondható, hogy a kezdetektől közel szinkronban voltunk Európával.

1994-ben már mi, vagyis az első szabadon választott parlament alkottuk meg a gázszolgáltatásról szóló azon törvényt, a XLI. számút, amely többek között lehetővé tette a földgázipari ágazat tevékenységek szerinti szervezeti szétválasztását, megteremtvén ezáltal a privatizáció lehetőségét a szektorban. Az ezt követően lezajlott privatizáció és a közeledő európai uniós csatlakozásunk okán átveendő európai irányelvek azonban gyorsuló mértékben feszítették szét ennek a törvénynek a kereteit.

Hosszas, kormányokon átívelő egyeztetések és előkészítés után született meg aztán a földgázellátásról szóló új 2003. évi XLII. számú törvény. Lehet, tisztelt Tóth képviselőtársam, hogy önnek hosszas előkészítésnek tűnt az, amíg ide került hozzánk - állítólag négy-öt hónapos késéssel - ez az előttünk lévő törvényjavaslat, de emlékeztetni szeretném önt, hogy az előző kormány idején, 2001-ben készült volna el az a törvény, amely benyújtásra se került a parlament elé, és amelyik helyett hoztuk mi meg két évvel később ezt a 2003. évi XLII. törvényt. Ez a törvény harmonizált az akkor érvényes európai irányelvben foglaltakkal, miközben már figyelembe vette a pár hónappal később ennek hatályon kívül helyezéséről rendelkező új és most is érvényes európai uniós irányelv tervezetének számos elképzelését. Így vált azután lehetségessé, hogy nagyobb termelő vállalkozások, úgynevezett feljogosított fogyasztóként, földgázszükségletüket a versenypiacon és alacsonyabb áron vásárolhassák meg.

Az új szabályozás leválasztotta a földgáz-kereskedelmet a földgázrendszer használatáról. A gázipari tevékenységek folytatásának kizárólagosságát az engedély birtokában bárki által végezhető gyakorlat váltotta fel. A földgáztárolók, a szállító- és elosztóvezetékek tulajdonosai kötelessé váltak az általuk üzemeltett rendszerhez való hozzáférést szabadon és hatóságilag meghatározott áron biztosítani.

Kettős gázellátási rendszert alakítottunk ki. A versenypiac mellett továbbra is megmaradt az úgynevezett közüzemi gázellátás azon fogyasztók számára, akik bármely okból nem tudtak vagy nem akartak kilépni a szabadpiacra. Az ő ellátásuk továbbra is hatósági áron történt, történik.

Lényeges újdonsága volt ennek, tehát a 2003. évi földgáztörvénynek a lakossági fogyasztók számára bevezetett kedvezményes gázellátási rendszer, az úgynevezett tömbtarifarendszer kialakításának lehetővé tétele, s az ennek finanszírozását biztosító energiagazdálkodási célelőirányzat megalapítása, mely a kedvezőbb költséggel kitermelhető hazai földgázvagyon árelőnyét a lakossági fogyasztók javára érvényesíti.

A törvény hatálybalépése, azaz a földgáz-liberalizáció kiteljesülése irányába megtett jelentős lépés végrehajtása óta az ellátás zavartalanságát és minőségét többé már nem állami garanciák, hanem a piaci szereplők gazdasági érdekeltsége kell hogy biztosítsa. Az állam szerepe innentől már inkább csak a közgazdasági keretek megteremtésére, a rendszer összehangolására, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére és a piaci feltételeket bármely okból vállalni nem képes fogyasztók ellátásának biztosítására és védelmére korlátozódik.

A jelenleg érvényben lévő és épp az előttünk lévő előterjesztéssel jó néhány vonatkozásban módosításra kerülő földgázellátásról szóló törvény vitathatatlan érdemeinek elismerése és kiemelése mellett is látnunk kell azonban, hogy a hazai kitermelés gyors és folyamatos csökkenése után egyre inkább egyetlen forrásból történő beszerzés nem kedvez a gázpiaci liberalizációnak. Emiatt, szemben a villamosenergia-piacon várható fejleményekkel, a földgáz területén a jövőben is erős piacnyitási korlátokkal kell számolnunk.

Magyarország 2004. január 1-jén nyitotta meg a gázpiacát a nem háztartási fogyasztók számára, és ez a teljes piac 69 százalékát jelenti, fizikai mértékegységben 8 milliárd köbmétert. Elvileg tehát arra van lehetőség, hogy a földgázfelhasználás 69 százaléka szabadpiaci adásvétellel történjen. Ezzel az elvi, tehát lehetőség szerinti, de nem gyakorlati, csak elvi lehetőség szerinti piacnyitás tekintetében hátrább vagyunk, mint a százszázalékosan liberalizált - elvileg liberalizált - Ausztria, Dánia, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság, ugyanakkor jelentősen megelőzzük például a Cseh Köztársaságot, Szlovákiát, Lettországot, Lengyelországot, de még Svédországot is ezen a területen ebből a szempontból. A helyzetünk e tekintetben tehát jó átlagosnak mondható.

A nagyobb baj ugyanakkor inkább az, ez elhangzott egyébként az előző felszólalók részéről is, hogy a piacnyitás elvi lehetőségével a gyakorlatban igen kevesen élnek, igen kevesen tudnak élni. A piacnyitástól eltelt közel másfél év alatt mindössze 23 fogyasztó váltott nálunk szolgáltatót. Ez a fogyasztás mindösszesen 5 százalékát jelenti. S erőteljes változásra nem a törvényalkotási hiányosságok okán, hanem alapvetően a diverzifikálhatatlan beszerzési adottságaink és a nem megfelelő piaci struktúránk miatt a jövőben sem igazán számíthatunk. Ez a gond egyébként az Európai Unió jó pár országában ismert, és ugyanígy létezik. Nem véletlen, hogy kiemelkedően kedvező helyzetben csak a földgázból alapvetően önellátó három európai uniós ország, Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság van, illetve pár, velük szomszédos ország. Jó pár tagországban - hozzánk hasonlóan - korlátozott a beszerzés diverzifikációjának lehetősége, elégtelen a versenyt biztosító, határkeresztező kapacitás mértéke, s ráadásul egy-két domináns szolgáltató tartja kezében a teljes piacot.

Még ilyen helyzetben sem szabad azonban feladnunk, hogy ami rajtunk múlik, ami a szabályozás javításával elérhető, azt megtegyük, hogy legalább az engedélyek teljes szétválasztásán, a szabad infrastruktúra, mármint a vezeték- és tározói infrastruktúra-hozzáférés fair biztosításán, a szabályozó hatóságok teljes függetlenségén, az egységes európai gázversenypiachoz való kapcsolódásunk lehetőségének megteremtésén, valamint a hazai földgáz-infrastruktúra fejlesztésén semmi se múlhasson. Ez utóbbit illetően a határkeresztező kapacitás fejlesztése abszolút szükséges, egy harmadik összeköttetés kifejlesztése abszolút szükséges. Ennek érdekében és ezen meggondolásból van szükség tehát a hatályban lévő törvényünk jelenlegi módosítására.

Az EU hatályos irányelve a teljes piacnyitás megvalósítását 2007. július 1-jére irányozta elő. Az ezzel összhangot teremtő teljes jogharmonizációra az előterjesztő csak két lépésben lát lehetőséget, és mi a magunk részéről ezzel egyetértünk. Így majd csak a várhatóan 2007 első felében sorra kerülő törvénymódosítás fogja kezelni az úgynevezett végső menedékes rendszer, vagyis a védelemre szoruló fogyasztók ellátását biztosító rendszer EU-konform kialakítását - most is van ilyen, csak az nem a legteljesebb mértékben konform az EU-gyakorlattal -, valamint a Magyar Energia Hivatal árelőkészítő helyett ármegállapító jogkörének a megmaradását.

(12.10)

Az így kétütemű harmonizációként is felfogható törvénymódosítás most előttünk lévő első ütemének megvalósítása is jelentős előrelépést jelent azonban, hiszen lehetővé teszi, hogy a földgázrendszerbe biogázból, biomasszából előállított gáz, illetve egyéb gáz bekerülhessen, ha az megfelel az érvényes műszaki előírásoknak, ami környezetvédelmi szempontokból is előnyös.

Hiszen a fogyasztók pozíciójának lényeges javulását jelenti ez a javaslat azzal, hogy a törvénytervezet tételesen felsorolja a fogyasztó és szolgáltató közötti közüzemi szerződés kötelező tartalmi elemeit; hogy a szolgáltató ezentúl írásban köteles tájékoztatni a fogyasztót minden lényeges eseményről, árváltozásról, karbantartási munkák végzéséről; pontosítja a fogyasztói adatok kezelésének módját; rendezi a nem közcélú hálózaton keresztül vételező fogyasztók helyzetét; a közüzemi fogyasztóként már megszerzett és megfizetett hálózatcsatlakozási jogok a versenypiacra történő kilépést követően is, külön térítés nélkül megilletik a fogyasztókat.

A földgázpiac hatékonyabb működését segíti elő az, hogy a versenypiacra való kilépés ideje lerövidül mintegy négy hónapra. Persze jobb lenne, ha ennél is rövidebb lenne a lehetőség, de nyilván tudjuk, hogy akkor a közüzemi fogyasztóként lekötött kapacitás kitöltéséről is gondoskodni kell egyidejűleg. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a versenypiacra kilépő fogyasztó ugyanarra a teljesítményre legyen jogosult, mint ami a közüzemben megillette, valamint hogy a versenypiaci vételezéshez szükséges fogyasztásmérő berendezés költsége ne a fogyasztót, hanem a felszerelésért felelős hálózati engedélyest terhelje.

A tervezet értelmében a Magyar Energia Hivatal feladatköre és jogosítványrendszere bővül. Vitarendező jellegű eljárásokat folytathat le az engedélyesekkel szemben benyújtott panaszok esetén, széles körű jogosítványokat kap a verseny hatékony elősegítése érdekében, a határozataiba, engedélyeibe foglalt engedélyezési kötelezettségek érvényre juttatása céljából. Határozatait nem lehet komoly, a tervezetben rögzített jogkövetkezmények nélkül megsérteni. A tevékenységek folytatásához kapcsolódó vagyonértékesítéshez, megterheléshez az engedélyesnek a hivatal előzetes hozzájárulását kell ezentúl megszereznie.

A verseny biztosítása végett az EU-irányelvben előírt valamennyi szétválasztási, úgynevezett unbundling szabályt előírja a javaslat. Szigorodnak az engedélyesekre vonatkozó számviteli szétválasztási szabályok, a döntési hatáskörök szétválasztását előíró szabályok, az adatkezelési szabályok. Egyedül az összeférhetetlenségi szabályok precedens nélküli szigorúsága tűnik vitathatónak, és ez várhatóan minden eredmény elérése nélkül fog bizonyos zavarokat és feszültségeket okozni az engedélyesek tevékenysége során.

Végül, időm végéhez közeledve, csak egyet szeretnék még kiemelni az előttünk lévő javaslatból. Nevezetesen azt, hogy csak egyet lehet érteni azzal a szabályozással, amelynek értelmében határkeresztező szállítóvezeték, illetve föld alatti tározó építése esetén az építtető meghatározott ideig mentességet kaphat a szabad hozzáférés kötelező biztosítása alól. Ez ugyan elvileg ellentmond a versenypiaci elveknek, ugyanakkor lehetővé teszi a gázinfrastruktúra gyorsabb fejlesztését, amely nélkül még hosszabb távon sincs esély, sem lenne esély a versenypiaci környezet stabilizációjára. Ha nem így tennénk ugyanis, akkor a beruházási költségek rövid időszak alatt, a tőkeköltségek igen rövid időszak alatt kellene hogy amortizálódjanak, ami közérthetőbben azt jelenti, hogy jelentős gázáremeléshez vezetne. Így a mentesítés egyrészt biztatja, ösztönzi az új beruházások elvégzését, ami a hiányos hazai gázipari infrastruktúra szempontjából meg persze a fogyasztók szempontjából alapvetően lényeges.

Összességében a törvénymódosítási javaslat véleményünk szerint egyrészt biztosítja, hogy a jelenlegi hazai működési modell, a kettős piac mellett a Get., a gázenergia-törvény többé-kevésbé - majdnem teljesen, nem egészen - összhangba kerüljön az Európai Unió joganyagával, másrészt eleget tesz a hazai földgázpiaci liberalizációt követően felmerült pontosítási igények törvénybe foglalásának, általa erősödnek a fogyasztók és a Magyar Energia Hivatal hatáskörei. Mindezt a Szabad Demokraták Szövetsége jónak és indokoltnak tartja, ezért támogatja a törvényjavaslat törvénnyé formálását.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu