DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai vita, azt gondolom, részben elérte célját, hiszen lehetőség volt arra, hogy a kormány hároméves tevékenységéről beszéljünk; de ami talán legalább ilyen fontos, hogy áttekintsük az ország helyzetét, hiszen értelemszerűen az átlagembert, a választópolgárokat inkább az izgatja, hogy milyen az ország helyzete, ezt maguk is megélik természetesen. Ezt azért mondom, mert nekem az volt a benyomásom, hogy a tisztelt ellenzéki politikustársaim mintha egy másik világban élnének.

Amikor elmondtuk, hogy mi hogy látjuk a kormány tevékenységét, akkor én úgy érzem, hogy nemcsak a jót mondtuk el, hanem a gondokat is. Ebből én még egyszer visszatérnék arra, amit a bevezetőben is alkalmam volt elmondani, hogy az egyik legfontosabb tevékenységünknek és feladatunknak érezzük a korrekciós képességet, azt, hogy reagáljunk azokra az újonnan kialakult szituációkra, amelyekre korábban, néhány évvel ezelőtt például nem lehetett számítani, vagy esetleg valamit rosszul láttunk. A száz lépés programja éppen ezt szolgálja.

Ami elgondolkoztató, és bevallom, engem szomorúvá tesz, hogy nem a tények alapján vitatkozunk. A tisztelt ellenzéki képviselők nem veszik komolyan a tényeket, nem tisztelik a tényeket, sőt nekem az volt a benyomásom, jó néhány hozzászólásból az sütött, hogy neki higgyenek a választók és ne a tényeknek. Ez nem jó; nem jó, mert így nem lehet alapkérdésekről vitatkozni, hiszen jó néhány kérdést eltérően értelmezhetünk, eltérően is értelmezünk, ez így van jól, de az, hogy a tényeket nem vesszük komolyan, az nagy baj. Erre csak egy-két példát hadd mondjak!

Milyen az ország helyzete? A gazdaság egészségesen fejlődik, 4 százalékos növekedést produkált a gazdaság tavaly a tavalyelőtti 3 százalékhoz képest, a szerkezete is egészséges, a beruházások egyébként igen gyorsan nőnek. És csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor panaszkodik valaki az önkormányzatok helyzetéről, persze nem túl jó az önkormányzatok helyzete ahhoz képest, hogy milyet szeretnének elérni, de egyébként a legtöbb önkormányzat 25-35 százalékos beruházási hányaddal dolgozik, vagyis az összes költségvetésének az egynegyedét vagy ennél nagyobb hányadot tud felhalmozásra, beruházásokra fordítani (Dr. Répássy Róbert: Hitelből! - Ékes József: Mekkora hitelből?), ez nem a csőd közeli helyzetet sugallja.

A másik nagyon fontos dolog, hogy hogyan állunk Európához képest, lemaradunk-e vagy felzárkózunk. Az adatok szerencsére a felzárkózást mutatják. Csak egy példát hadd mondjak erre: 2002-ben összehasonlítottuk magunkat az Európai Unióval - az Európai Unió átlagához képest a magyar gazdaság átlaga -: az egy főre eső bruttó hazai termék, ahogy ezt mérni szoktuk a nemzetközi statisztikai módszertan szerint, 59 százalék volt; a tavalyelőtti évben - tavalyi adat még nincs - 61 százalék volt, 2 százalékponttal jutottunk közelebb az átlaghoz - ez jelentős. És egyébként, ha összehasonlítjuk magunkat a térség országaival, a velünk együtt csatlakozott másik hét, térségbeli országgal, akkor a mi felzárkózásunk egyáltalán nem lassúbb, mint a többié.

Ami még nagyon fontos, hogy ha összehasonlítjuk magunkat a 2002-es adatokkal, akkor azt látjuk, hogy ma a lakosság számottevő része könnyebben és jobban él, nem úgy, ahogy szeretnénk és nem úgy, ahogy ők szeretnék, de 24 százalékos reálkereset-növekedést elérni, azt gondolom, nagyon jelentős.

És még valami, ami talán ehhez tartozik, hogy igazságosabbá vált az ország. Amit itt most a szemünkre vetett jó néhány képviselő a hozzászólásában, ezeknek egy nagy részét, azt gondolom, vissza kell utasítani, mert egyszerűen nem felel meg a valóságnak, jó néhány része pedig elfogadható, csak nem értünk vele egyet. Például a szociális támogatásokban változtattunk valóban, változtattunk a lakástámogatásoknál, hiszen azt mondjuk, hogy a rászorulókat kell támogatni, azt mondjuk, hogy azoknak kell segíteni, akik nem tudnak maguknak segíteni, a többiek számára pedig lehetőséget nyújtunk.

A kormány gazdaságpolitikájának pont ez a lényege, ehhez persze a legfontosabb az, hogy versenyképes legyen a gazdaság, és a száz lépés programja pontosan ezt szolgálja. Elsősorban a versenyképességet szeretnénk növelni, közben igazságosabb országot szeretnénk, például azt, hogy többen fizessenek járulékot, ami nem azt jelenti, hogy egyenként többet fizessenek, hanem minél többen fizessenek, és ahhoz mérten tudjunk egy igazságosabb egészségügyi ellátást is nyújtani, amely az esélyegyenlőséget is szolgálja. Ezek talán a legfontosabb célok, amit a következő egy évben szeretnénk teljesíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu