KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a kormány elénk hozta az állampolgársági törvény módosítására a maga javaslatát, ez módot adott számomra is, és ahogy hallottam, Lezsák Sándor képviselőtársam számára is, hogy - bevallom - a kormány előterjesztésének ürügyén hozzátegyük a magunk meglátását ehhez a rendkívül feszítő és súlyos problémakörhöz. Hiszen a kormány nyilvánvalóan a december 5-ei népszavazás kudarcán okulva, mégiscsak valamiféle lelkiismeret-furdalásból valami szépségflastromot szeretett volna ajándékozni azon magyar testvéreink számára, akik beköltöznek kis-Magyarország területére, és itt valami látszatkönnyítésekkel szeretné az ő állampolgársághoz való hozzájutásukat segíteni. Én a kormány ezen szándékához hozzászólni nem kívánok, hiszen én ezt valóban a szó legszorosabb értelmében csak szépségflastromnak tudom értelmezni, ez a valódi problémát nem oldja meg. Az én módosító javaslatom a valódi probléma megoldására törekszik, nevezetesen - nagyon egyszerűen el lehet mondani -: a Kárpát-medencei magyarság számára egyoldalú nyilatkozattétellel, melyet a köztársasági elnökhöz kell benyújtani, a benyújtás napjától magyar állampolgárságot tudnak szerezni.

A méltánytalanul rövid, ötperces időkeret nem teszi számomra lehetővé, hogy egy hozzászóláson belül bemutassam azt a jogi érvelést, amely ezt a politikai akaratot erősebbé teheti. Tehát nem a jogi érvelés kapcsán lehet egyoldalú nyilatkozattétellel az Országgyűlésnek engedélyezni a határon túli magyar testvéreink számára, hogy állampolgársághoz jussanak, illetve visszaszerezzék a magyar állampolgárságukat, hanem ez a jogi érvelés csak a politikai akaratot tudja erősíteni, tehát kérem, ne ebbe kapaszkodjanak bele; ugyanakkor bemutatása mindenképpen indokolt lenne a tisztelt Ház előtt, amely öt percbe sajnos nem fér bele, ennek csak a végkonklúzióját szeretném önökkel ismertetni. Az anyagot Gaudi-Nagy Tamás készítette, ezt én magam is megismertem; nem a postás szerepét játszom a tisztelt Ház előtt, magamévá tettem az ő eszmefuttatását, és saját magam által készített módosító javaslattal jöttem ide az előterjesztő és az Országgyűlés elé. Az ő eszmefuttatása nem kevesebb, mint minimum másfél tucat jogszabály áttanulmányozása után került papírra vetésre, ezek a jogszabályok pedig az 1921. évi 33. törvénycikkelytől az 1999. évi egyik törvényig nyúlnak; az összes jogszabály a magyar állampolgárság történetét viszi végig a trianoni döntéstől egészen az 1999. évi azon törvényig, amely hatályon kívül helyezte az úgynevezett baráti államokkal kötött kétoldalú szerződéseket, amelyek gyakorlatilag jogfosztást hajtottak végre, eltörölték a kettős állampolgárságot például Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és Romániával.

Azonban a volt Jugoszláviával még ilyen szerződést sem kötött a Magyar Népköztársaság, ezért ennek a jogi okfejtésnek a végkövetkeztetése az, hogy a Délvidéken élők, mármint azok és azok leszármazottai, akik az 1941-es visszatéréskor a Muravidéken, a Baranya-háromszögben és Bácskában éltek, a mai napig magyar állampolgárok, állampolgárságuk lappang. Ezt a magyar állam soha nem ismerte el, azonban soha senki nem is fosztotta meg őket állampolgárságuktól aszerint, ahogy az állampolgárságot el tudják venni akár államok politikai akaratból.

Mismásolt a politika egészen 1921-től 1999-ig, azonban a politikai akarat mindig gyenge volt ahhoz, hogy ennek a mismásolásnak a tetejére feltegye a koronát, és azt mondja, tisztelt Kárpát-medencei magyarok, önök magyar állampolgárok, hiszen önök a szülőföldjüket nem hagyták el, vagy ha elhagyták, akkor ennek nyomós politikai okai voltak, és mivel önök magyar állampolgárok, így az önök leszármazottai is magyar állampolgárrá válhatnak.

(23.20)

Beléphetünk azon nemzetek sorába, akik ettől a lépéstől nem féltek, és bizonyára előbbre fognak jutni, mert ha többen vagyunk, messzebb jutunk, akárcsak a horvátok, Szerbia és Montenegró, Románia, Szlovákia. Szerbia és Montenegró egyébként közfelkiáltással fogadta vissza övéit a keblére, néhány hónappal ezelőtt a szerb köztársaság parlamentje, a Magyar Országgyűlésnek megfelelő döntéshozó szerve közfelkiáltással minden szerbet visszafogadott a szerb állampolgárság kötelékébe, aki a határain túl él, és magát szerbnek vallja.

Ilyen egyszerű szabályt alkottak, nem borult fel a világ, Szerbia éli az életét, Horvátország éli az életét, Románia éli az életét, csak a magyar politikai és értelmiségi elitre vár, hogy ebből az Országgyűlésből kiszorítsa azt a döntést, amelyre a rendszerváltoztatás utáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kormányoknak sem volt elég politikai akarata. Erről szól a módosító javaslatom, kérem, ezt támogassák. Egyébiránt a jövőben más megoldások is elképzelhetőek lesznek ezen érdekek érvényre juttatására, de a legegyszerűbb politikai (Az elnök ismét csenget.) érvényre juttatás az lenne, ha a tisztelt Országgyűlés a módosító javaslatot a magáévá tenné.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

Forrás: parlament.hu