URBÁN ÁRPÁD (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok önökhöz az általam benyújtott T/13343. számon rögzített, “Civitas Fortissimaö - Balassagyarmat, a legbátrabb városról című törvényjavaslat általános vitája kapcsán. Javaslatomat még 2003 novemberében nyújtottam be dr. Szili Katalin házelnök asszonyhoz Nógrád megye MSZP-listás képviselőjeként, ezen belül elsősorban Nyugat-Nógrádot képviselve, amelynek gazdasági, kulturális, egészségügyi, oktatási és minden egyéb központja Balassagyarmat, sok száz éves városi múlttal rendelkező, 18 ezer lakosú kisváros, amely szülőhelye, munkahelye, otthont adó városa volt a Balassáknak, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak, Szabó Lőrincnek, Jobbágy Károlynak, Rózsavölgyi Márknak, Komjáthy Jenőnek, Szontagh Pálnak, Farkas Andrásnak, és sorolhatnám még tovább e csodálatos emberek nevét.

Itt van kezemben egy könyv (Felmutatja.), amely a “Civitas Fortissimaö nevet viseli, bemutatja városunk és az ott élő emberek életét, történelmét, amelynek talán a legdicsőbb napja 1919. január 29-e volt. Történt ugyanis, hogy a szomszédos cseh csapatok az Ipoly túlsó oldaláról szerettek volna betörni hazánk területére. Úgy gondolták, hogy átlépve a folyón szinte akadálytalanul, ellenállás nélkül kerülhetnek hazánk belső területei felé. Nem így történt. Városom akkori hős lakossága és a környéken állomásozó magyar katonaság összefogott, fegyvert fogott, és ellenállt a betolakodókkal szemben. Elsősorban vasutasok, diákok, de a civilek sokasága is szervezte meg az ellenállást, a szemtől szembeni küzdelmet hazánk bizonyos részének megvédéséért. Sajnos, tízen életükkel fizettek a város és ezen keresztül hazánk egy részének további függetlenségéért, természetesen többen megsebesültek a honvédő harc során. Márványtábla emlékezteti az előtte elhaladókat e hős cselekedetről.

Még a tábla sorsa is viszontagságos volt. Mire gondolok itt? Volt időszak, amikor azt megfordították, és más szöveggel látták el, de hála istennek, ez már a múlt. Remélem, a történelmünk során hasonló cselekedet nem fog előfordulni. Ismernünk kell múltunkat még akkor is, ha nem értünk egyet azon időszak bizonyos kérdéseire adott válaszokkal. E város lakossága akkor azt tette, amit egy hazáját szerető népnek tennie kell. Ezért vagyunk mi, balassagyarmatiak büszkék 1919. január 29-ére. A csata úgy végződött, hogy a betolakodók visszavonultak.

Az akkori kormányzó úr városunknak a Civitas Fortissima, tehát a legbátrabb város címet adományozta, amelyet azóta is büszkén visel. Viszont sajnos e ténynek parlamenti törvénybe iktatása a mai napig sem történt meg. Az emberek szívében-lelkében él e nemes gondolat. Ápoljuk, védjük e csata emlékét! Városunk önkormányzata e napot 1998-ban városnappá nyilvánította. Városházunk falán, címerünkben is szerepel e név: Civitas Fortissima.

A már korábban említett táblán a következő mondat áll: “Akikről e tábla szól, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.ö - hangzik a felirat. Ezek után kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, adják meg e kisvárosban és annak környékén élő, dolgos, palóc embereknek azt az örömöt, hogy a több mint 80 éven át nem hivatalosan használt címnek immár véglegesen jogos birtokosai lehessenek, segítve ezzel is lelki örömüket és további boldogulásukat.

Végül: lehet, hogy nem szokás, de tessék megengedni nekem egy személyes, de természetesen a törvényhez valamilyen módon kapcsolódó megjegyzést. Azt a munkát, amelyet e törvénytervezet elkészítésébe fektettem, szeretném felajánlani néhai Kamarás József bátyánk emlékére, aki 30 éven át volt a Civitas Fortissima Kör elnöke, aki 94 éves korában, egy évvel ezelőtt elhunyt, s minden vágya az volt, hogy szerette volna megélni azt a napot, amikor a parlament és a magyar kormány szentesíti, törvényesíti szeretett városa már fent is többször említett, megtisztelő címét.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, szíveskedjenek e törvény kapcsán segítségükről biztosítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

(14.10)

Forrás: parlament.hu