VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ön előtt is - akárcsak a több százezer beteg előtt - ismeretes, hogy komoly bajban vannak a kórházak. Egyre kevesebb a pénz, és egyre kevesebb az orvos is. Alapos felmérés készült tavaly a kétségbeejtő helyzetről. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Szövetsége és a Kórházszövetség közös kutatása szerint évente tucatnyi, csőd szélén álló kórházhoz rendel ki pénzügyi biztost a fenntartó. Az intézmények adóssága évek óta 6 milliárd forintra rúg, és minden kórháznak 10 százalékos állandó alulfinanszírozottsággal kell megküzdenie. A helyzet az idén tovább romlott. Erre mondják önök, hogy jó irányba mennek a dolgok.

A Gyurcsány-Medgyessy-kormány döntései nyomán évről évre csökken a társadalombiztosítás által nyújtott finanszírozás. Mára a városi kórházak legnagyobb részénél rendkívül nagy tartozások halmozódtak föl, amelyek a normális működést veszélyeztetik. A kisvárosi kórházak között így járt a karcagi Kátai Gábor Kórház is. Hiába takarékoskodik, hiába éli föl utolsó tartalékait is, nem tudja fenntartani magát, mert a társadalombiztosítási kassza sokkal kevesebb pénzt ad, mint amennyi a több ezer beteg ellátásához szükséges lenne.

Az MSZP-SZDSZ-kormány első miniszterelnöke azt kifogásolta, hogy a gyógyítóintézetekben rozsdásak a csövek, és hogy a villanykapcsolók túl magasan vannak. Újabban pedig a száz lépés időszakát éljük. Már látható, hogy ezek is bizonytalan irányba vezetnek bennünket. Sajnos a kórházakban pedig tovább rozsdásodnak a csövek. Az újabb és újabb gyurcsányi szóáradatok helyett hadd ajánljam a kormány figyelmébe a Széchenyi által javasolt utat inkább. Ő azt mondta: “A tett az első, a szó második.ö Ötletrohamok helyett a beteg emberek gondos ellátást, megfelelő műszereket, a rohanó és túlterhelt orvosok helyett nyugodt gyógyulást szeretnének. Mindez csak úgy lehetséges, ha a kórházaknak nem kell mindennap pengeélen egyensúlyozni ahhoz, hogy újabb pár hónapra biztosíthassák működésük alapfeltételeit. Persze ezt is csak az eladósodás fenyegető árnyékában tehetik meg. Az általános helyzet súlyos és egyre kilátástalanabb.

Kérdéseim a következők a tisztelt miniszter úrhoz. Gyurcsány Ferenc a tervezés időszakában a második nemzeti fejlesztési terv nyolc prioritása között megjelölte a szórakoztatóipart, de az egészségügyet kihagyta. Szerencsére végül sikerült az egészségügynek utat törnie, és bekerülni a fő szempontok közé. Miniszter úr, mi lehet az oka annak, hogy ilyen nehezen született meg a felismerés? Hogyan szándékozik segíteni azon a helyzeten, hogy miközben több órát kell várnia idős, beteg embereknek a vizsgálatra, orvosokat, ápolónőket kell elbocsátani, mert nem tudják az intézetek kigazdálkodni a bérüket? És végül: mit tervez ön a városi kórházak, így a karcagi kórház megmentése ügyében rövid, illetve hosszú távon?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.50)

Forrás: parlament.hu