BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról szeretném a véleményemet kifejteni. 2004 decemberében, amikor a költségvetési törvényről volt szó, akkor a Fidesz már jelezte, hogy vannak benne olyan részek, amelyek nem biztos, hogy jóra fognak vezetni. Többek között ez is azok között szerepelt. A költségvetési törvénybe csomagolva, hátulról, mondhatnám azt, hogy meglehetősen furcsa módon próbált a kormányzat megszabadulni néhány ezer, néhány tízezer embertől - nem tudom, hogy pontosan hány főt is érint ez a mostani törvénymódosítás -, próbált megszabadulni a fiatalok munkahelyteremtése jegyében olyan jól képzett, speciális képzettségű, a közigazgatásban egyébként fontos funkciókat betöltő embertől, akikről most belátta a Szocialista Párt is, hogy nem lehet őket nélkülözni.

Azt gondolom, ha akkor azokat a döntés-előkészítési mechanizmusokat, amelyeket a Fidesz-kormányzaton annak idején olyan előszeretettel kértek számon, a hatástanulmányokat, a különböző megalapozó szakvéleményeket figyelembe veszik, azokat ennek a törvénymódosításnak a kapcsán annak idején elkészítteti a kormányzat, és nem egy képviselői önálló indítvány keretében fogadja be, és minden kritika nélkül ezt tulajdonképpen végrehajtatja, akkor most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ismételten elő kell venni néhány hónap múltán ezt a kérdést. Nem lennénk abban a helyzetben, hogy több ezer embert, esetleg több ezer munkavállalót és több ezer munkáltatót kellett kényelmetlen, kellemetlen helyzetbe hozni, a munkavállalók oldaláról bizonytalanságban, bizonytalan létben tartani, a munkáltatókat pedig abba a kényszerű helyzetbe hozni, hogy esetleg hosszú idő óta együttműködő, egymással együtt dolgozó emberek kényszerűségből kelljen hogy felmondjanak egymásnak, illetve ezt a hírt kellett hogy közöljék egymással.

Tehát szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet egy országot ilyen slendrián módon vezetni. Hogy van az, hogy a kormány ad hoc módon benyújtott képviselői önálló indítványokat, mondom, minden megalapozottság, minden előkészítettség nélkül befogad, és utána nem győzi renoválni azokat a károkat, amelyeket ezek az indítványok okoznak.

(Podolák Györgyöt a jegyzői székben Nagy Nóra váltja fel.)

Hol van a legendás szakértelem, hol van az előkészítettség? Mi ez a kapkodás? Hogy van az, hogy komoly, megfontolt embereket ilyen helyzetbe hozunk? Szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet a magyar kormányt ilyen módon ráncigálni, rángatni. Remélem, a következő módosító indítvány nem az lesz, hogy kötelező módon emeljük fel a nyugdíjkorhatárt 70 évre, mert ahogy itt az ügyek menetét látjuk, akár ez is beleférne a dologba.

Tehát én arra szeretném kérni a kormányt, hogy ha legközelebb ilyen előterjesztéseket egyáltalán a Ház elé hoz, akkor vizsgálja meg ezeknek a hatásait. Nem gyerekekről van szó, hiszen ez a törvénymódosítás idős embereket érint. Hol van az a legendás átérzése a kormánynak az idős emberekkel szemben, amit oly sokszor szokott hangsúlyozni? Hol van a Szocialista Pártnak ez a hozzáállása? Mert itt nyugdíjas korú, idős emberekről van szó.

Tehát én azt szeretném kérni, azt szeretném javasolni a kormánynak, hogy ha legközelebb a munkaerőpiacot egyébként ilyen módon érintő kérdésekben állást foglal vagy döntést kíván hozni, akkor azokat a megalapozó tanulmányokat, azokat a hatástanulmányokat, mondom, amit annak idején rajtunk olyan nagy előszeretettel kértek számon, azokat legyen szíves beszerezni. Pontosan állapítsa meg, hogy az az intézkedés, amelyet ő meghozni készül, hány embert érint, milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek, és ne utólag kelljen renoválni, és ezer meg ezer munkavállalót és munkáltatót ilyen méltánytalan és megalázó helyzetbe hozni, hogy el kelljen küldeni vagy erre kelljen felszólítani hosszú évek óta a köz szolgálatában álló munkatársaikat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(13.50)

Forrás: parlament.hu