ERDŐS NORBERT, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosító javaslatát. A most elénk kerülő törvénymódosításnak véleményünk szerint az volt az eredeti értelme, hogy megfeleljen az államháztartási hiány miatti kormányzati bevételi kényszernek.

Mindannyian tudjuk, hogy a kezdeti elképzelések szerint a törvénymódosítás melléklete az eladásra szánt műemlékkel sokkal részletesebb volt, mint a jelenlegi. Szerencsére egy olyan társadalmi nyomás jött létre ezzel a törvénymódosítással, különös tekintettel a melléklettel kapcsolatban, ami arra kényszerítette az előterjesztőt, hogy azt a minimálisra csökkentse. Így azokat a műemléki épületeket, amelyek itt szerepeltek, nagyrészt érintetlenül hagyja a törvénymódosítás, tehát mégsem kívánják privatizálni ezeket.

Milyen fontosabb hibáit fedeztük fel még ennek a törvénymódosításnak? Az elsődleges hiányossága a javaslatnak az, hogy a múzeumok szakmai monopóliumával - amely elsősorban a megelőző feltárások területén jelentkezik, és a beruházók és az ásatók közötti szerződéskötés során érvényesül - egyáltalán nem foglalkozik. Ezt a kérdéskört továbbra sem teszi helyére ez a törvénymódosítás. A tervezet következő hibája szerintünk az, hogy a régészeti lelőhely meghatározása továbbra sem pontos, jóllehet volt a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottságának egy szakmai javaslata, de ezt megítélésünk szerint az előterjesztők figyelmen kívül hagyták.

Közismerten vannak ismert és ismeretlen régészeti lelőhelyek. Ezek közül jelenleg csak azokat tekintjük tényleges lelőhelyeknek, amelyeket ismerünk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a föld alatt rejlő, eddig föl nem fedezett régészeti leletekről, valamint szűkebb és tágabb együtteséről a törvény elsődlegesen lemond. A régészeti bizottság kitér arra is, hogy körülbelül 50 ezerre tehető az eddig ismertté vált lelőhelyek száma, az ismeretlenekét 150 ezerre becsüli a szakma. Az örökségvédelmi törvény tehát csak 50 ezer régészeti lelőhelyről rendelkezik, ezeknél a beruházások teljes bekerülési költségének legalább 9 ezrelékét kell próbafeltárásra és megelőző feltárásra fordítani. Minden más esetben régészeti leletek váratlan előkerülésekor a mentő feltárás előírásai érvényesek, és az illetékes múzeum köteles eljárni. Ilyenkor azonban nincs világos megjelölése annak, hogy ezt milyen pénzügyi forrásból kell finanszírozni.

Ismert, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. eddig azt a gyakorlatot követte, hogy ha váratlanul került elő régészeti lelőhely, akkor megelőző feltárást finanszíroztak, és lokalizálták a régészeti helyszíneket, valamint szerződést kötöttek az illetékes múzeummal. Ez a törvény szerint azonban nem lett volna kötelessége a Nemzeti Autópálya Rt.-nek, az elkövetkező időszakban sem biztosított az, hogy valaki, ha nem kötelezett a törvény által, ilyen módon megtámogatja a régészeti lelőhelyek feltárását. Furcsa, hogy a régészeti lelőhely fogalmának szakmailag megalapozott kibővítése nem került be a törvénymódosításba, azzal együtt sem, hogy a szakma álláspontja, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is támogatja. Hiányosságként említhetjük még, hogy a régészeti érdekű terület tisztázatlan jogi kategóriáját továbbra is fenntartja a törvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítást csak abban az esetben tudjuk támogatni, ha a kormánytöbbség befogadja a módosító indítványainkat, és módosító indítványaink nyilván az általam említett hibák orvoslását szolgálják majd.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu