GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék segíteni Borkó képviselő úrnak, hogy értse ezt a problémát, amiről itt szó van.

Miért nyújtották be a költségvetés vitájakor képviselőtársaim ezt a javaslatot? (Domokos László közbeszólása.) Ha szót kér, Domokos képviselő úr, biztos, hogy fog kapni, én megvárom, és reagálok az ön észrevételeire is, csak az öt percemet kérem, hogy ne vegye el!

Jelenleg 62 év a nyugdíjkorhatár. Tehát szó sincs a felemeléséről, hanem annak a különleges helyzetnek a kezeléséről volt szó, hogy a 62 év fölött dolgozók, maguk a nyugdíjkorban lévők és a munkáltatók milyen előnyöket élveznek. Tehát itt van egy olyan szituáció, ami a mai hatályos jogszabályok miatt kifejezetten előnyös mind a két fél számára.

Azt is tudták képviselőtársaim, meg mi magunk is a frakcióban, amikor erről beszéltünk, hogy azok a közszolgák, és ebbe beleértem a köztisztviselőket, közalkalmazottakat, pedagógusokat, az előző évtizedek hihetetlen alacsony bére miatt, sok esetben egyéni élethelyzetek miatt kényszerülnek bele abban, hogy 62 éves koruk fölött igenis munkát vállaljanak. Tehát azt gondolom, hogy amikor a közalkalmazottaknál végrehajtottuk az 50 százalékos béremelést, az egy lépés abba az irányba, hogy egyre kevesebben legyenek azok, akik rákényszerülnek arra, hogy a nyugdíjkorhatár után még munkát vállaljanak és dolgozzanak, hanem kellően élvezhessék a hátralévő idejükben, a több évtizedes munka után a megérdemelt pihenés előnyeit.

Igen, szóba jött a fiatalok kérdése. És amikor képviselőtársaim ezt az indítványt benyújtották, akkor nagyon részletes felmérés készült arról, hogy hány száz ember van a központi igazgatásban, aki ennek a feltételnek megfelel, és hány ezer azoknak a pedagógusoknak a száma, akik ma sok esetben segítenek fenntartani a helyi kisiskolákat, tehát a működésüket tulajdonképpen ők biztosítják.

Ugyanakkor mindenképpen érdekes az, amiről már beszéltek képviselőtársaim korábban is, hogy lehetőséget kell teremtenünk arra, más eszközökkel is, de feltehetően ezzel is, hogy fiatalok lépjenek be a pályára. Ez nem generális megoldás, mondanám Pettkó képviselő úrnak, ez csak egy pici szelet, de az egész életünk arról szól, hogy apró kis szeleteket valósítunk meg, és haladunk előre fokozatosan. Én magam, több ciklusban itt lévő képviselő már tudom azt, és soha nem jut eszembe, hogy azt mondanám, egyetlen indítvánnyal, egyetlen törvényjavaslattal generálisan minden problémát meg lehet oldani, tudom, hogy ez nem így van.

Hadd válaszoljak Borkó képviselő úrnak, de tudom, hogy ő is tudja, Domokos képviselő úr is tudja: azok az emberek, akik nyugdíjba mennek, akik mennének, ha ez a törvénymódosítás nem lenne, nem száműzöttek lesznek. Számukra ugyanúgy megvan a munka lehetősége, a munkajog, a köztisztviselőkről szóló, a közalkalmazottakról szóló jog ugyanúgy biztosítja számukra a foglalkozás lehetőségét.

(14.00)

És ezért itt szeretnék még egy dolgot szóba hozni. Ha arról beszélünk, képviselőtársaim, hogy igazságosabbá tesszük ezt az országot, akkor feltehetően arról is kellene itt beszélnünk, nyugodt körülmények között, hogy az igazsághoz az is hozzátartozik: akinek bérjövedelme van, az a járulékfizetésben szolidaritási alapon ugyanúgy vegyen részt, mint önök vagy én, vagy az a több millió ember, aki dolgozik, és bérjövedelmet élvez.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu