DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány villanásnyi dolgot szeretnék még tenni a végére. Szeretném elmondani, hogyan lehet a gyakorlatban segíteni a romák beilleszkedését. Egy időszaka az életemnek azzal telt, hogy lakások bérbeadását, üzemeltetését végeztük, és egy nagyon rendes roma család lakott egy nagy társasház földszintjén. Rendesek voltak, de huszonhatan voltak - huszonhatan éltek egy egy plusz két félszobás lakásban, és kultúrájuknak, hagyományaiknak, emberségüknek megfelelően azt az életet próbálták a nagy tízemeletes társasház földszintjén élni, amit egyébként szerettek volna. Sokan voltak, folyosón voltak, bejáratnál voltak, élték az életüket - és ezt a tízemeletes társasház többi tulajdonosa nem tudta tolerálni.

Én egyszer leültem a családanyával, mert ott időnként még matriarchális társadalom van, és azt mondtam: mi lenne, ha szereznénk egy pici családi házat egy viszonylag nagyobb kerttel, és megpróbálnánk ezt a társasházi lakást elcserélni. Megtaláltuk, nem közvetítővel, nem drága pénzért, nem hatalmas költséggel, és azóta boldogan élnek. Nincsenek elkülönítve, mert az a ház egy rendes, normális, a mi XVII. kerületünkben falusias környezetű utca egyik háza. Semmi baj nincsen, minden rendben van.

Tudomásul kell venni, hogy a hagyományokat és kultúrákat ápolni kell, úgy is, ahogy cselekszünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MDF soraiból.)

Forrás: parlament.hu