DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottságban egy jó hangulatú, kiegyensúlyozott vita folyt le, amelyben a képviselők megegyeztek abban, hogy évtizedek óta kialakult problémák és ciklusokon átívelő megoldási javaslatok létezhetnek, ezért nem tették napi politikai vita tárgyává az ombudsman megállapításait. Az is érthető, hogy az emberi jogokkal kapcsolatosan nyilván egy ombudsmannál többnyire a kifogások kerülnek napvilágra, ezért sokakban az az érzet alakulhat ki, hogy csupa probléma van. Nyilván nem az ő feladatuk az elért vagy közösen elért sikerekre felhívni a figyelmet.

A szerint a munkamegosztás szerint, amely a biztos urak között kialakult, Lenkovics Barnabás úr az, aki az egészségügyért elsősorban felel. Tájékoztatott bennünket arról, hogy jelentősen növekedtek ez irányban a panaszok, illetve az egészségüggyel kapcsolatos észrevételek igen előkelő helyet foglaltak el a 2004. esztendőben. Itt felhívta néhány egyszerűnek tűnő ügyre a figyelmet, amelyek megoldása a mi kezünkben van. Nem fogom megemlíteni azokat, amelyeket már előttem szóló képviselő asszony mondott, csak az egészségügyre vonatkozókat.

Ilyen volt a petesejtügy. A petesejtügyben külön kifogásolták az anonimitás problémáját, miszerint egy nővér a saját húgának nem adhat petesejtet, mert megsérti az anonimitás szabályát. Hasonlóan megemlíthető ügy volt, amely egy szerencsétlen betegazonosítás kapcsán hosszú ideig a sajtó címoldalain is szerepelt; itt megint két alkotmányos jog ütközött, amelyről biztos úr részletes tájékoztatót adott a bizottságnak. Ide sorolható az Eloxatin-ügy, amely a rákbetegeknek egy új, hatékony kezelése, amelyet pillanatnyilag még a társadalombiztosítás ugyan nem finanszíroz, de erre vonatkozóan javaslat is megfogalmazódott, például az, hogy ha a hagyományos kezelés 2 millió forintba kerül, ez a modern kezelés 2,3 millióba, akkor a beteg csak a különbözetet fizesse, a társadalombiztosító vállalja azt, amivel egyébként is tartozik a beteg számára.

A bizottságunkban komoly problémaként fölvetődött a rokkantnyugdíjazás problémája. Itt azért jegyezzük meg, hogy ez érintőlegesen érinti a bizottságot, hiszen ez részben egészségügyi, részben munkaügyi, részben szociális kérdés is, ennél sokkal összetettebb.

Felvetődött az a probléma is, hogy a nyomozó hatóságok sorozatosan kérnek ingyenes látleleteket az egészségügyi szolgáltatóktól, ennek a költségeinek a rendezése pillanatnyilag nem megoldott problémaként jelent meg.

Felvetődött, hogy a hepatitis C vírussal fertőzötteknek noha a törvény egyértelműen rendezi a jogosultságukat egy kártérítésre, mégis hosszas procedúrán keresztül jutnak hozzá; ezen célszerű változtatnunk.

Ugyanúgy, ahogy előttem a képviselő asszony már elmondta, az egyedi gyógyszerimport-engedélyek, illetve egyedi méltányosságok tekintetében jelentős irathalmaz halmozódott fel, jelentős kérelemhátrány volt, de ezt egyébként - és ezt a biztos úr külön kiemelte -, talán részben az OEP élén történt személyi változásnak köszönhetően is, mára feldolgozták, és azóta a panaszok megszűntek.

A mentőszolgálat területén is kifogással éltek, ez a mentőszolgálatnál a ruha tisztítására vonatkozó pénz, amely nyilván elfogadhatatlan, hiszen egy veszélyes anyaggal, vérrel vagy egyéb emberi váladékokkal szennyezett ruhát nem moshat együtt egy alkalmazott a saját otthoni ruháival, hiszen ezzel jelentős veszélynek teszi ki magát és a családját. Úgyhogy e tekintetben is állást foglalt a biztos.

Furcsa problémaként jelent meg újra a fejtetű kérdése, amelyben az ÁNTSZ egy egyszerű megoldást választott, hogy a szülők maguk dönthessék el, ám nyilvánvaló, hogy ez nem tartható, ez szakemberre tartozó feladat, amit egyébként az ÁNTSZ tudomásul vett, és vissza is állította a régi rendszert.

A kérdésekre vonatkozóan képviselői kérdésként hangzott el, hogy az Ellátásjogi Képviselői Hivatallal, hiszen ez egy párhuzamos szervezet, amely létrejött, vajon milyen a kapcsolat. A biztos úr elmondta, hogy ennek az ellátásjogi képviselőnek az a feladata, hogy ne bírósági jogi útra terelődjön a folyamat, hanem sikerüljön helyben kiegyezni. Talán szó szerint is idézhetem a biztos urat, azt mondta, hogy ez “Működik, nagyon jól működik… visszaesett a hozzánk érkező panaszok száma. Tehát ez a rendszer nagyon jó modell lehet más intézmények irányába.ö

Felvetődött, hogy az Orvosi Kamara és a szakszervezetek közösen egy röpirattal fordultak a kórházakhoz, ami nagy riadalmat keltett a betegek között. A biztos úr itt egy általános, címzés nélküli állásfoglalást tett, ahogy ő mondta szó szerint: a fiamnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle. Úgy tűnik, mind a két szervezet értett belőle, tehát a hivatal elérte a célját.

Ezek után azt mondhatom, hogy egy jó hangulatú vitában, egységesen elfogadásra javasoljuk a beszámolót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu