DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltást követő években a magyar kultúra a tönkrement állam és a még kialakulatlan piac közé szorult. Ez a helyzet szükségképpen rosszat tett a kultúrpolitikának, nemcsak hazánkban, hanem az egész térségben. Az alakuló piacgazdaság szereplői nem rendelkeztek, és sokan ma sem rendelkeznek mecénás tudattal, mert nem érezték és nem érzik, hogy a versenyt és annak a minőségét a legnagyobb mértékben éppen az ország kulturális állapota szavatolja.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának létrehozásával az előző kormányzat, tehát még az Orbán-kormányzat ráirányította a figyelmet a terület válságos helyzetére - helyesen tette. Az 1998-2002 közötti kultúrpolitika gazdasági alapjait azonban a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányzat eredményei teremtették meg. Az Orbán-kormány kihasználta a lehetőségeket, többek között felépült a Nemzeti Színház, és létrejött a Millenáris Park. A kulturális tárca kormányváltás utáni vezetői azonban ezekből az előnyökből sajnálatos módon már kevésbé részesülhettek, a kiadások nyomán a pénz elfogyott. Ráadásul ebből a megcsappant forrásból kellett és kell mind a mai napig finanszírozni az előző kormány által vállalt kötelezettségeket, a korábbi álmokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyéni jólét és a verseny között azért nincs ellentmondás, mert a kettő között a társadalmi esély teremt kapcsolatot, és ezt a kultúra biztosítja. A kultúra ugyanis összekapcsolja a verseny és az esély követelményeit. A kultúra, az egész magyar társadalom, de tágabb értelemben az egész nemzet kultúrájának a támogatása nélkül az esélyteremtés nem lehetséges. A kultúra egyszerre minőség és lehetőség. A versenyképességet és a jólétet, a szociális biztonságot egyaránt a kultúrából merítjük. Ugyanis kultúra nélkül nem létezik sem a versenyhez szükséges minőség, sem pedig a felzárkózáshoz szükséges szolidaritás és tudás. A kultúra támogatása ezért jelent távlati befektetést mindenki számára. Ha valaki nem tudná, a kultúra a legnagyobb üzlet.

Mindezek jegyében a következőkben megpróbálom összefoglalni az elmúlt három évben a kulturális területen elért főbb eredményeinket, természetesen a teljesség igénye nélkül. Elsőként kell említenem a magyar audiovizuális ipar reformjának meghatározó jelentőségű lépéseként, hogy 2004-ben a Magyar Országgyűlés a képviselők teljes egyetértésével elfogadta a mozgóképről szóló törvényt. 2004 júniusában létrejött a Filmiroda, és ami a legfontosabb, a 2004-ben bemutatott filmek száma számottevő mértékben meghaladta a korábbiakat.

A sajtószabadság védelmében hozzájárultunk a közszolgálati médiumok törvényes működéséhez, és eltöröltük a készülékhasználati díjat, továbbá több alkalommal kísérletet tettünk a médiatörvény érdemi módosítására. Sajnos, ez utóbbi kezdeményezéseinket együttműködési hajlandóság hiányában mindeddig nem koronázta siker. A közkultúra fejlesztésének részeként elindítottuk a vidéki kultúrafejlesztés céljait szolgáló közkincsprogramot, a múzeumok állandó kiállításainak megújulását biztosító Alfa-programot, valamint az Európa-terv keretében ingyenessé tettük az állami múzeumok állandó kiállításainak látogatását.

(9.10)

Ez utóbbi intézkedés minden ellenkező várakozással szemben a látogatók számának jelentős növekedését idézte elő az érintett kiállítóhelyeken.

Bebizonyítottuk azt is, hogy számottevő igény van a magas kultúrára: a Monet-kiállítást 200 ezren, a “Fények és árnyak - négy évszázad francia mesterműveiö című kiállítást pedig 300 ezren látták. További kiállítások, mint például a Van Gogh-kiállítás 2006-ra vagy a spanyol-magyar dinasztikus kiállítás 2008-ra előkészítés alatt állnak. Tény, hogy ezeket a nagy kiállításokat mindeddig nem sikerült a vidéki nagyvárosokba is eljuttatni, de nem mondtunk le erről a törekvésünkről.

Ugyanakkor időközben országos jelentőségűvé váltak a budapesti, majd idén, tehát 2005-től a vidéki múzeumokat is népszerűsítő rendezvények, többek között a múzeumi majális és a múzeumok éjszakája.

A könyvtári szakterület korszerűsítésen megy keresztül, a magyar könyvtárak úgy kell működjenek, mint európai társaik. A kistelepülések könyvtárainak fejlesztése, a mozgókönyvtári ellátás kialakítása folyamatban van annak érdekében, hogy ne csak a fővárosban lehessen a legjobb könyveket, munkákat kézbe venni és elolvasni.

Elértük, hogy a könyvek áfája 2004-től 12 százalékról 5 százalékra csökkenjen, idén pedig a Nagy Könyv program keretében sikerült olyanok körében is népszerűsíteni az olvasást, akiknek egyébként kevesebb érdeklődésük van az írott művek megismerésére.

Elkészült és átadásra került a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb kulturális beruházása, a Művészetek Palotája. Ez több cikluson átnyúló fejlesztés volt, de hát a kultúra nem is osztható fel politikai ciklusokra. Elvégeztük a kulturális tárca által közvetlenül fenntartott művészeti intézmények és gazdasági társaságok feladat- és feltételrendszerének felülvizsgálatát. Itt nemcsak a konkrét igényeknek megfelelő minőségi fejlesztést könnyítettük meg, hanem a támogatások számonkérhetőségét is, éppen a források átláthatóságának biztosítása érdekében.

Igyekeztünk figyelmet fordítani a zenei élet komolyzenén kívüli területeire is, így többek között létrehoztuk a tehetséges fiatal dzsesszmuzsikusok számára kiírt ösztöndíjat. Ez a díj, a Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíj és a hozzá hasonló kezdeményezések számomra különösen fontosak, mert hiszem, hogy a nemzeti kultúra nemcsak a régmúlt kultúráját jelenti, hanem a velünk élő kortárs alkotók és előadók teljesítményét is a megújuló kultúra jegyében.

A nemzeti kulturális örökség élő örökség. A mögöttünk álló három esztendőben a kulturális kormányzat igyekezett jelentős figyelmet fordítani a határon túli magyarság és a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetére is, külön kiemelve a roma közösségek kulturális felzárkóztatását. Ennek jegyében elkészítettük a határon túli magyar közösségekre is kiterjedő Kárpát-medencei magyar kulturális katasztert, valamint növeltük a kulturális támogatások mértékét mind a határon túli magyarság, mind pedig a hazai kisebbségek körében.

A kormány méltányolja és folytatta az előző kormányzat törekvését, hogy a jelentősebb nemzeti évfordulóinkról történő megemlékezés állami keretek között valósuljon meg. Ennek érdekében hoztuk létre a Nemzeti Évfordulók Titkárságát, és így részesülhetett méltó megemlékezésben az elmúlt években Balassi Bálint, Deák Ferenc, idén József Attila, valamint tavaly a Rákóczi-szabadságharc.

Ami az örökségvédelmi területet illeti, éppen napjainkban zajlik a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításának a vitája.

Röviden tudok csak említést tenni idő hiányában a magyar kultúra külföldi megjelenéséről. Kiemelkedő siker volt a “Magyar Magicö, az angliai megjelenésünk Londonban és Nagy-Britannia tíz városában, valamint a tavalyi hollandiai magyar kulturális évad, a “Partra, magyar!ö, és idén kerül megrendezésre az oroszországi magyar, illetve a magyarországi orosz kulturális évad.

Nem feledkezhetünk meg a külföldi magyar intézetek teljesítményéről sem, amelyek az elmúlt időszakban több mint háromezer programot valósítottak meg. Megkezdtük a felkészülést, és folyamatosan bonyolítjuk az “Európa kulturális fővárosaö programban való részvételt, valamint a kapcsolódó pályázatokat. Örömmel látom, hogy ebben az ügyben vidéken komoly társadalmi érdeklődés, már-már mozgalom jelent meg az érintett városokban.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy ha érintőlegesen is, de említsem az újonnan a tárcához került egyházi területet, ez korábban a MeH-ben volt, a Miniszterelnöki Hivatalban, és most visszakerült a tárcához, ahol az egyházakkal létrejött hatályos megállapodások nyomán az állam és az egyház viszonya, valamint a lelkiismereti szabadság jogállami védelme a megfelelő egyensúlyba és együttműködésbe került. Valamennyi releváns egyházzal tárgyalásban állunk.

Időszűke miatt nem tudok kitérni több részletre. Összefoglalásként engedjék meg, hogy csupán annyit mondjak: a szocialista-szabad demokrata kormányzat kulturális tárcája az elmúlt három évben azon dolgozott, hogy a kulturális élmények megszerzése, a művelődés, a haza és a világ megismerése minél kevésbé múljon az emberek vagyoni helyzetén, ne legyen másodrendű állampolgár az, aki vidéken született, akinek kevesebb jövedelem áll rendelkezésére. Mert hisszük, hogy a kultúra, a tudás megszerzése nem lehet csak a versenyben elért szerencse gyümölcse, hiszen a kultúra minden emberé. Egyúttal azon voltunk és vagyunk, hogy a magyar kultúra vívmányai eljussanak a világba, más országok és népek kulturális teljesítménye pedig megismerhetővé váljék Magyarországon.

Összefoglalásul, ha három szóba kellene sűrítenem a kulturális kormányzat tevékenységét, különös tekintettel arra is, hogy a ciklusban harmadik kulturális miniszterként szólhatok önökhöz, célom hármas: esélyegyenlőség, tisztesség és alternatíva. Kulturális esélykiegyenlítés Budapest és a vidék, a gazdagok és a szegények viszonylatában, tisztesség, vagyis a korrupció elkerülése, az összeférhetetlenségi helyzetek kimondása és a fair eljárás biztosítása a különböző pályázatoknál, kuratóriumoknál, valamint alternatíva, ami azt jelenti, hogy nemcsak a már bevett, elfogadott, történetileg igazolt tárgyak, alkotások minősülnek a nemzeti kulturális örökség részének, hanem a kortárs művészek, alkotók velünk együtt élő munkái, alkotásai, tevékenységei is.

A nemzeti kulturális örökség élő örökség, ezt próbáljuk a magunk eszközeivel megmutatni az ország lakóinak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Kosztolányi Dénes: És köszönjük a Pesti Műsor szerkesztőségének!)

Forrás: parlament.hu