BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Én nagyon gyakran rosszallásomat fejezem ki a Házban, ha túl sűrűn módosítunk törvényt, túl sűrűn módosítjuk ugyanazt a törvényt. Előfordul ez olyankor is, amikor nagyon friss, fiatal törvényt módosítunk, mert az emberben azt az érzést kelti, mintha átgondolatlanul születnének a törvényeink.

Ha most mégsem ezt teszem, az kifejezetten azért van, mert nekem ez a törvényjavaslat tetszik, nagyon tetszik; az a szakmai álláspontom, hogy lényegesen jobb lesz a szabályozás attól, ahogyan most módosítjuk ezt a törvényt.

Való igaz, a pályakezdő fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyerekek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről szóló hosszú című törvényjavaslat, amely még az ösztöndíjasok foglalkoztatásáról is szól, alig fél éve született, tavaly decemberben fogadta el a tisztelt Ház. Akkor azért érdemi vita zajlott róla, és emlékszem, hogy ebben a vitában én magam is a kétségeimet fogalmaztam meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fog hatni ez a szabályozás.

(13.00)

Ha foglalkoztatást akarunk elősegíteni, akkor mindig az a legizgalmasabb kérdés, hogy hányan fognak rámozdulni a lehetőségre, hogy az, amit a kormány, a foglalkoztatási tárca lehetőségként kínál, az tényleg elég vonzó-e, elég segítséget jelent-e, elég ösztönzést jelent-e elsősorban a munkaadóknak ahhoz, hogy lássák értelmét a foglalkoztatásnak, és ehhez képest másodsorban azoknak, akik munkát keresnek.

Nem ismerem a pontos számokat, hogy a pályakezdők közül hányan mozdultak rá a lehetőségre, de hogy szűkek voltak azok a keretek, amelyekben óvatosan gondolkodva a foglalkoztatási tárca a lehetőségeket tavaly decemberben megszabta, az előre érezhető volt. Hiszen az időintervallum is nagyon rövid volt, csak kilenc hónapra ígértük a kedvezményt, a kedvezmény mértéke is szolid volt, mert csak a közterhek 50 százalékát ígérte ez a még hatályos törvény. Azért mondom, hogy kevés volt, mert közhasznú foglalkoztatással, bértámogatással lényegesen nagyobb segítséget tudott a munkaadó elérni. Ráadásul az egész szörnyen macerás volt azáltal, hogy csak utólag lehetett visszaigényelni azt a kedvezményt, amit a törvény beígért.

Azt gondolom, hogy érdemi változás - legalábbis pályakezdők vonatkozásában -, hogy most ezzel az utólagos finanszírozási, visszatérítési lehetőséggel szakít a javaslat. Érdemi változás, hogy most két évre szólóan keletkezik a támogatás. Szerintem nagyon logikus és jó irányú változás, hogy az első évben jelentősebb a támogatás mértéke, ehhez képest a második év már azt jelenti, hogy hangolódunk rá arra, hogy a teljes közterhet majd a munkaadónak állni kell tudni.

Az első évben az eddig 29 százalékos közteherből és a munkaadói járulékból, ami 3 százalék, tehát az összes 32 százalékos teherből csak 15 százalék hárul a munkaadóra, a másik, különbözeti részt a költségvetés fogja állni, és egyértelműen elmarad az egészségügyi hozzájárulás mint teher a munkaadó részéről. A második évben ez a 15 százalékos mérték már 25 százalékos lesz, tehát így is érzékelhetően alacsonyabb, mint ha a teljes közterhet fizetné az illető munkaadó, de magasabb, mint az első évben. Ezek nagyon logikus és jó irányba tett lépések, azt lehet tőlük remélni, hogy valóban többen fognak élni ezzel a lehetőséggel.

Figyelemre méltónak tartom azt, hogy az ellenzék nem elutasította a javaslatot, nem támadta élesen a javaslatot, hanem tartózkodott a bizottsági üléseken. Az előbb fiatal fideszes képviselőtársunktól azt hallhattuk, hogy a legnagyobb probléma az vele, hogy elkésett. Erről nekem az a népies közmondás jut eszembe, hogy jobb későn, mint soha. Ezért fogalmazunk úgy, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége örül a most beterjesztett törvényjavaslatnak, és támogatja annak elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu