DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három konkrét módosító javaslathoz is hozzászólok, hogy tartsam az ígéretemet.

Az egyik legyen, mondjuk, a 36-os. Nagy pozitívumnak tartom, amit sikerült ide becsempészni. Valószínűleg ezt az adminisztráció tette egyébként, az az adminisztráció, amely ebben jócskán érdekelt. A 36. módosító indítvány azt fogja megteremteni, hogy az Országgyűlés fejezetébe kerül az, aminek oda kell kerülnie, a kisebbségi önkormányzatok költségvetése, és a kisebbségi országos önkormányzatokat érintő intézmények is itt lesznek elhelyezve. Ezzel megszűnik az a lehetetlen állapot, hogy eltelik fél év, és még mindig azért imádkoznak az intézményfenntartók, önkormányzati vezetők a kormánynak, hogy pénzhez jussanak, hogy egyszerűen túléljék a következő hetet. Ez tehát ilyen szempontból érdemi előrelépés. A Pénzügyminisztérium biztos nem örült neki, de én helyeslem ezt az elmozdulást.

A másik, amihez hozzászólnék, a 6-os. A kompromisszumkeresés során az is egyértelmű, hogy a kompromisszumot keresők az anyanyelv felértékelésének minden lehetőségét meg akarták keresni. Ez helyes. Ez részben megtörténik a jelölésnél, amikor a jelölt aláírja azt a bizonyos nyilatkozatot, ahol körülbelül erről is nyilatkozik, hogy hogyan áll a kisebbségi nyelv ismeretével - ha puhán is, de más szabályozási lehetőséget én sem látok -, részben pedig, amikor a kisebbségi közügy fogalmáról rendelkezik a 6/A. §; bár árnyaltan erre is kiterjed, de mégis azzal a szófordulattal, hogy “különösen az anyanyelv ápolása, őrzése és gyarapításaö is kisebbségi közügynek minősül, ez beleilleszkedik ebbe a gondolatsorozatba, ami üdvözölhető.

Van egy másik dolog, ami viszont nem üdvözölhető. Ennek semmilyen gyakorlati következménye Magyarországon persze nem lesz, de figyelik határon kívül is azt, amit mi csinálunk, és ilyen szempontból ostobaság, amit csinálunk: ez a 4. módosító javaslat. A kisebbségi törvény 4. § (1) bekezdése azt mondja, hogy: a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, és a többi, utána jön a felsorolás. A beterjesztett törvényben az szerepelt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya nemcsak azt tilalmazza, hogy a mindenkori állam, a mindenkori kormány tevőleges vagy célzatos magatartásával úgy változtassa meg egy térség viszonyait, hogy a kisebbségek számára ez hátrányos, hanem az is benne volt, hogy a Magyar Köztársaság azt is tilalmazza, ha ennek ez lesz az eredménye. Gondoljunk most a Vajdaságra! Még egyszer mondom, ez csak egy elméleti okfejtés, mert Magyarországon, a magyar viszonyok között ennek nincsen különösebb jelentősége. De a Vajdaságban nézve ezt a kérdést most azt mondjuk: a szerb kormány felteheti a kezét, mert azt mondja, őneki nem célja a Vajdaság etnikai viszonyainak megváltoztatása. Nincs a kormánynak célzatos tevékenysége ebben, de a passzivitással, a hallgatásával, a fene tudja, mivel, ez lesz az egésznek az eredménye. Ezt a beterjesztett törvény Magyarországon tilalmazta, helyesen. Kivesszük belőle, azért, hogy écát adjunk azoknak, akik majd erre fognak mutogatni. Nem értem az ilyen változtatásoknak a lényegét, még egyszer mondom, mert mindazt, amit csinálunk, a határon túlról is figyelik.

Visszatérek oda, ahol abbahagytam, ilyen szempontból egy kicsit magamra véve azt a bűnt, amit Bán képviselő úr megfogalmazott, hogy véleményt cserélünk, mintha az általános vitában lennénk. Tehát visszatérek részben a jelöléshez és a személyi hatályhoz; mindkettő izgalmas kérdés.

A jelöléseknél az Országgyűlés vegye tudomásul: az, amit csinál, kicsi közösségeket lehetetlen helyzetbe hoz. Kicsi közösségekben, kicsi településeken, ahol jócskán élnek hazai kisebbségiek, nem volt divat egyesületet alakítani mindenhol. Most egyesületi kényszer van, mert ha nem hozzák létre a jelölő szervezeteiket, nem tudnak jelölteket állítani. A gond ennél is nagyobb: ezek az érdemi kicsi közösségek, amelyek ott vannak a megyékben, nyilvánvalóan befolyásolni akarják a megyei választásokat, és helyesen. De nem tudják megtenni, mert úgy van szabályozva a kérdés, hogy csak a nagy szervezetek tudnak annyi jelöltet állítani, hogy a megyei választásokba is beártsák magukat. Vagy arra kényszerítjük a kicsi közösség kicsi civil szervezetét, ami holnap fog létrejönni, hogy más településen is állítson jelölteket, azért, hogy majd utána a megyénél is jelölteket állítson. Végiggondolták ezt azok, akik kitalálták? Teljesen logikátlan, ami itt le van írva! Ez abból következik, hogy egyszerűen az egyént, a magánembert nem engedik jelöltté válni, hanem csak a jelölő szervezet jelöltjét, de ennek ilyen csapdahelyzetei lesznek, és ezért kicsi közösségeket lehetetlen helyzetbe fogunk hozni.

(16.10)

A joghatály kérdése. Azt is lássuk, és beszéljünk világosan: teljesen mindegy, kinek a törekvése az, hogy a területi autonómia kikerül a magyar rendszerből, de tényként rögzítem, hogy kikerül a magyar rendszerből. Ez nem egyszerűen jogértelmezési kérdés, hogy mit mond az Igazságügyi Minisztérium; a törvény, ez a beterjesztett törvény azt mondja, hogy holnaptól kezdve átalakulásra lehetőség nincs. Ezért megszűnik 68 területi autonóm egység. Akkor szűnik meg, amikor egyébként nemzetpolitikai érdekeink miatt, most magyar nemzetpolitikáról beszélek, nyilvánvalóan átnézve a magyar államhatárokon, joggal szorgalmazzuk akár a területi autonómia igényét. Ez a módosítás nem igazán szolgáltat nekünk érveket ahhoz, hogy majd így fellépjünk, és ezért sajnálom az egészet.

Jogot vonunk el bizonyos kisebbségi közösségek eddigi képviselőitől. Hogy a bolgár önkormányzatnak miért érdeke ez a módosítás, amikor a választói egy részét elveszíti akkor, amikor eddig lehetőség volt letelepedettnek, menekültnek - bolgárok között több ilyen volt - a kisebbségi választások során megnyilvánulni...? Most kivesszük a rendszerből csak azért, mert a kiterjesztést nem fogadtuk el, ami az európai uniós polgárokra vonatkozott volna. Ez nekem a mániám, nemcsak azért, mert magam is egy kisebbségi közösség tagjaként élek, és érzem ennek a feszítő voltát. Ilyen szempontból is öngól számunkra az egész, mert köztünk élő embereket zárunk ki abból a rendszerből, amiből nem kellene kizárni őket. Hiszen az Európai Unió joga többet is megadott nekik, a települési választásokon való részvételt, mi mégis kizárjuk őket ebből a rendszerből. Az nem ugyanaz, hogy a kompenzáció lehetőségével majd ez a kisebbségi polgár, ha szerencséje van, ha megugorja ezeket a küszöbszámokat, akkor bekerülhet a települési önkormányzatokba.

Erre mondtam azt, és továbbra is fenntartom az álláspontomat, hogy ennek köze nincs az alkotmányhoz. Ebből baj lesz. Ha ezt az Alkotmánybíróság elé feszíti valaki, ebből baj lesz, mert ez ennek a törvénynek alkotmányossági szempontból a legkritikusabb eleme. A saját érvelésem ellen is el szoktam mondani, és most is megteszem, hogy ha érvelni akarnék, mondjuk, a személyi hatály kiterjesztése ellen, ezt megtettem bizottsági ülésen, ahol azt mondtam, hogy nincs ma olyan nemzetközi jogi szabály, amely egyrészt a kisebbségi közösségnek valami definícióját adja, vagy ha ezt meg akarták alkotni, mert már többször meg akarták alkotni, mindig állampolgársághoz akarták kötni. Ez látszatra ellentmond az én érvelésemnek. De még egyszer mondom, nincs ilyen szabály, csak kísérletet tett erre.

De az Európai Unióban teljesen logikátlan, az európai uniós polgárság intézményét ismerve, a kisebbségi léthez való tartozást állampolgársághoz kötni. Magyar nemzetpolitikai érdekeinket figyelembe véve pedig azt gondolom, hogy totális öngól. Mindent meg kellene tennünk a saját rendszerünkben, és példát mutatni Európának, hogy a kisebbségi lét nem tartozik az állampolgárság bűvkörébe. Az állampolgársági korlátokat át kellene törnünk, mert ez lenne az érdekünk, és Európának ezt kellene felmutatnunk. Erre mi mit csinálunk? Nem tudom, milyen érdekből, mégis bebetonozzuk magunkat az állampolgársági korlátok mögé, felfogásom szerint helytelenül. De majd az idő megérleli előbb-utóbb ezeket a gondolatokat is, amelyeket már ezerszer elmondtam, de most utoljára tettem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu