MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is olyan régen, néhány héttel ezelőtt egy idézettel kezdtem az akkori felszólalásomat a parlamenti vitában, és most szeretném még egyszer ugyanezzel az idézettel kezdeni a hozzászólásomat. Ez egy Eötvös József idézet, így hangzik: “Ha itt véletlen tanácskozás tárgyává tesszük ezen fontos kérdést, olyan szavak mondathatnak, melyek sértésnek vagy kicsinylésnek vétethetnek. Itt nincs senki, aki a hazában lakó különböző nemzetiségek iránt mást érezne, mint a legnagyobb testvériséget és a tökéletes jogegyenlőség érzetét, s azon meggyőződést, hogy e hazában csak hasonló polgárok vannak, és hogy éppen a tökéletes egyenlőségben fekszik a hazának jövője.ö

Azért tartottam fontosnak, hogy ezzel kezdjem a mondandómat, mert azt gondolom, hogy sikerült ennek a Háznak megvalósítania az ebben az idézetben rejlő tartalmat, hiszen sikerült egy kompromisszumig eljutnunk, amely az elmúlt több hónap során, nagyon hosszú folyamat eredményeképpen jött létre. Ez a hosszú folyamat talán 10-13 évvel ezelőtt kezdődött, hiszen '93-ban fogadták el a jelenleg hatályban lévő kisebbségi törvényt és az ahhoz kapcsolódó választójogi törvényt, és azóta számos olyan tapasztalat halmozódott fel a kisebbségi önkormányzatok és a kisebbségi közösségek munkája során, ami miatt értelmet nyert az, hogy valóban nyúljunk hozzá ehhez a törvényhez, kezdjük el értékelni ezeket a tapasztalatokat.

Ez az értékelés meg is kezdődött, hiszen hosszú éveken keresztül többféle bizottságban, többféle szakértő, több politikus részvételével vitattuk végig azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt 13 évben felhalmozódtak. A mostani módosításnak az egyik, mindenféleképpen fontos indoka, az egyik fontos oka az volt, hogy bizony ezeket a tapasztalatokat be kell írni, be kell vezetni a mostani törvénybe, hiszen ezáltal gazdagabbá válhat az a kisebbségi önkormányzati rendszer, az a kisebbségi politika, amit példaként említenek egész Európában.

Volt természetesen egy másik ok is, ami miatt változtatnunk kellett. Magyarország tavaly május 1-jével az Európai Unió tagjává vált, és ezért a magyar alkotmány megváltozott, a magyar alkotmány ma azt mondja ki, hogy kisebbségi választásokon csak a kisebbségi közösséghez tartozó polgárok vehetnek részt. Ez viszont igényelte a kisebbségi törvény választói részének módosítását is. Tehát egyrészről a tapasztalatok számbavétele, másik oldalról pedig az európai uniós tagságunk és az ebből következő alkotmánymódosítás miatt kellett változtatnunk ezen a törvényen.

Mi volt a tét? Az volt a tét ebből következően, hogy sikerül-e egy jobb és alkotmányos megoldást találnunk a kisebbségi választásra, hiszen azt kockáztattuk volna, hogy 2006-ban nem az alkotmány szellemének megfelelően rendezzük meg a kisebbségi választásokat, és ebből kifolyólag ezen kisebbségi választások akár illegitimek is lehettek volna, és szélsőséges esetben akár még újra is kellett volna szerveznünk ezeket a választásokat. Persze, felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért volt ilyen hosszú a folyamat. Erre több válasz is adható. Az egyik az, hogy rögtön 13 féle érdek ütközött össze, amikor az egyeztetések zajlottak ebben a kérdésben, hiszen mind a 13 kisebbségi közösségnek megvolt a saját érdeke, megvolt a saját maga által képviselt véleménye, és sokszor ezek a képviselt vélemények egymást kizáró véleményeket jelentettek.

Ez nem azért volt így, mert az egyik kisebbség rosszat akart, vagy mást akart volna, vagy kevésbé hasznos szakmai észrevételeket tettek volna, hanem azért, mert ezek a kisebbségi közösségek nemcsak számosságukban, hanem problémáik tekintetében is különböznek egymástól. Éppen ezért abszolút életszerű és érthető, hogy ezeket a különböző problémákat különböző módon kívánják megoldani. Sokszor sajnos ezek a különböző utak, elérési utak, problémamegoldási javaslatok egymást kizáró eredményekhez vezettek volna. Ebből az fakadt, hogy a kisebbségek saját maguk között nem tudtak megegyezni, és ez így természetes, így helyes, hiszen mindenkinek a saját közössége érdekét kellett képviselni, és saját problémáik megoldását kellett szem előtt tartani.

A másik oldalon a politikában is volt egyfajta vita, konfliktus. Mi is eltérő megoldási alternatívákban gondolkodtunk, és ezeket az eltérő megoldási alternatívákat kellett közelíteni egymáshoz az elmúlt 3-4 hónap során, és hála istennek, ezt a szakmai megoldást sikerült megtalálnunk. Alapjában véve négy pontban volt vita a politikában; az egyik az elektori rendszerrel kapcsolatos volt, a másik a megyei szint kérdésével, a harmadik a választói névjegyzékkel, a negyedik pedig a személyi hatállyal kapcsolatban. Ezek voltak azok a kérdések, amelyek a politikai pártok között okoztak szakmai véleménykülönbségeket, amelyekről az elmúlt 3-4 hónap folyamán nagyon részletes és nagyon mély szakmai viták zajlottak.

Az imént elmondottakból talán tapasztalható, hogy a kisebbségeknél talán ennél a négy pontnál is több olyan kérdés volt, amiben vita volt. Éppen ezért kellett a politikának felvállalnia ennek a döntésnek a felelősségét. Ezekből a problémákból az is látható volt, hiszen az ellenzék részéről Németh Zsolt képviselő úr, a kormány részéről én, Teleki László államtitkár úr, Németh Erika és mindazok, akik részt vettek ebben a vitában, számos alkalommal egyeztettünk különböző beszélgetéseken a kisebbségi vezetőkkel, az körvonalazódott a beszélgetések során, hogy olyan módosító indítványt nem tudnak a politikai pártok előterjeszteni, amely minden kisebbségi közösség számára egyformán kielégítő, egyformán jó.

Éppen ezért egy szakmai minimumra kellett törekedniük a politikai pártoknak, amely szakmai minimum viszont szakmailag elfogadható, és minden résztvevő számára vállalható kompromisszumot jelenthet. A kérdés az volt, hogyan lehet alkotmányos és szakmailag elfogadható választ adni erre a kihívásra úgy, hogy legitim választásokat lehessen 2006-ban szervezni. És volt még egy el nem hanyagolható, megválaszolandó kérdés, ez pedig az, hogyan lehet kétharmados többséget teremteni ehhez a törvénymódosításhoz, hiszen ez egy kétharmados törvény a Házban. Éppen ezért a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányzó pártok támogatása nélkül nem megvalósítható ez a feladat.

A válasz néhány napja megszületett; kompromisszum született. Olyan kompromisszum, amit talán egy kicsit úgy lehetne definiálni, hiszen a kompromisszumnak van egy olyan definíciója is, hogy az a jó kompromisszum, aminek a megléte után mindenki egy kicsit elégedetlennek érzi magát. Hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes érintett fél egy picit feladott a saját álláspontjából, és egy picit úgy érzi, hogy bizony lehetett volna még ez ügyben valamit tenni.

(14.50)

Hozzáteszem, talán az életben és a politikában ezek a kompromisszumok a legtartósabb kompromisszumok, hiszen mindenki erőfeszítést tett ennek érdekében, senki sem úgy érzi, hogy az ő torkán dugtak le valamit, nem ráoktrojálták a megoldást, hanem ő maga is részese volt ennek a megoldásnak. És így végül sikerült egy olyan kompromisszumot kialakítani, egy olyan megoldási javaslatot előterjeszteni a Ház számára, ami mindenféleképpen alkotmányos, kisebbségpolitikai szempontból elfogadható, politikai szempontból pedig vállalható. És azért mondom, mert mindhárom jelző fontos az imént elmondott mondatomban, hiszen ezzel azt is jelzem, hogy ez a folyamat nem ért véget.

Németh Zsolt elnök úrral arra tettünk egyfajta fogadalmat és ígéretet, hogy még egyszer nem várunk majd 13 évet arra, hogy értékeljük és elemezzük a tapasztalatokat, hanem arra tettünk ígéretet, hogy a 2006-os választást lebonyolítva, rögtön utána, a választások után elkezdjük értékelni a kisebbségi választások eredményeit, hiszen ebben a törvénymódosításban számos hipotézissel él a politika, számos olyan megoldási alternatívát javasolunk, aminek a próbája a valós élet lesz, és ezért rögtön utána ellenőriznünk is kell azt, hogy vajon ezek a feltételezések helyesek voltak-e, az élet beváltotta-e, a javaslat beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, és valóban úgy működik-e, mint ahogy azt képzeltük. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy 2006 után ezt a folyamatot tovább folytassuk, és a szükséges módosításokat, ha erre okot látunk, akkor azt megtegyük, és ne várjunk ezzel hosszabb időszakot.

Azt gondolom, hogy amit ígértem, amit vállaltunk mi mindnyájan, közösen, akik ebben a kérdéskörben szerepet vállaltak, azt teljesítettük, megtettük. Azt vállaltuk, hogy legyen kompromisszum a parlamentben. Azt vállaltuk, hogy ez a kompromisszum még a tavaszi ülésszakon szülessen meg az Országgyűlésben. Azt vállaltuk, hogy a politika igenis vállalja fel a döntés felelősségét, hiszen ezt a kisebbségi önkormányzatok maguk nem tudják létrehozni. Azt is vállaltuk, hogy ez a kompromisszum olyan legyen, ami kisebbségpolitikai szempontból, még ha sok kisebbségnek esetleg vannak is fenntartásai, hiszen ez természetes, hogy mindenkinek vannak kritikai észrevételei, fenntartásai a törvénnyel szemben, de ettől függetlenül egy elfogadható megoldást jelentsenek. És természetesen utolsóként, de nem utolsósorban, hogy ez a megoldás, ez a kompromisszum egy alkotmányos megoldás legyen.

Itt van a kezemben egy nyilatkozat, amit talán épp a mai nap adott ki a 13 kisebbségi önkormányzat, és ha jól néztem az aláírókat, akkor talán egy kisebbségi önkormányzat kivételével mindenki aláírta ezt a nyilatkozatot, és ebben a nyilatkozatban azt mondják a kisebbségi önkormányzati vezetők, hogy üdvözlik ezt a megállapodást. Természetesen azt is leírják, hogy vannak elvárásaik, további elvárásaik a politikai pártokkal szemben, vannak kritikai észrevételeik. Ezek is benne vannak ebben a nyilatkozatban. De azt gondolom, hogy az az elmúlt időszakban megjelent néhány újsághír, néhány interjú, amiben arról beszéltek többen, hogy egyetlenegy kisebbségi önkormányzat sem támogatja az ebben a Házban létrejött politikai konszenzust, azt ez a nyilatkozat nagyon ékes módon és nagyon egyértelműen cáfolja.

Értjük, halljuk a kisebbségek hangját, tudjuk, hogy nem a legtökéletesebb megoldást találtuk meg. Éppen ezért vállaljuk azt, amiről beszéltem már, hogy igen, nem zárjuk le a folyamatot, igen, továbbmegyünk az úton, konzultálva a kisebbségi vezetőkkel, és amennyire csak lehet, folyamatosan tökéletesítjük ezt a megoldást, ezt a módosítást.

Azt gondolom, hogy ez az a pont, ahol azt kell mondanom, hogy nagyon szépen megköszönöm a kisebbségi önkormányzatoknak és a kisebbségi közösségi vezetőknek azt a munkát, amit az elmúlt évek során közösen a mindenkori kormánnyal véghezvittek, hiszen nélkülük valószínűleg nem jutottunk volna erre a megállapodásra, az ő munkájuk nélkül nem tudtuk volna ezt a szakmai megoldást kiizzadni magunkból. Én azt kérem tőlük, hogy miközben természetesen ajánlom továbbra is a partnerségünket, ajánlom az együttműködési készségünket, és ajánlom azt, hogy a kormány mindenféleképpen a róluk szóló döntések meghozatalába be fogja vonni a kisebbségeket, ahogy ezt eddig is tettük, a teljes nyilvánosság mellett, kérem tőlük azt, hogy adjanak támogatást, és legyenek ők is partnereink ebben a munkában, és teljesen természetesen, ha úgy érzik, hogy kritikai észrevételt kell mondani, akkor azzal se fukarkodjanak, hiszen azt gondolom, hogy a kritika mindenki számára hasznos dolog, közösen kell gondolkodnunk ezekről a kérdésekről.

Természetesen az ezekben a nyilatkozatokban elhangzottakat a kormányzat, ami a kormányzat feladatát érinti, megpróbálja maximálisan támogatni, és a közeljövőben kielégíteni az itteni kéréseket. A lehetőségekhez mérten tudjuk természetesen ezt mindig megtenni, de rajtunk nem fog múlni, mindenféleképpen törekedni fogunk arra, hogy ez minél nagyobb százalékban sikerüljön.

És engedjék meg, hogy a beszédem végéhez közeledve köszönetet mondjak a legnagyobb ellenzéki pártnak is, és azoknak a képviselőknek, akik ebben a munkában részt vettek. Sajnos a mai magyar politikai kultúrában kevés ilyen politikai konszenzus van, kevés ilyen együttműködést láthatnak az állampolgárok, a választók, Magyarország lakosai. Azt gondolom, ez talán egyfajta példa is lehet arra, hogy bizony vannak a magyar politikában olyan politikai területek, olyan konszenzusok, olyan nemzeti minimumok, ahol el kell tekintenünk a politikai értékrendbeli különbségektől, ahol közösen kell gondolkodnunk egy-egy adott kérdésről, és azt gondolom, hogy ebben a témakörben, ami a nemzeti és etnikai kisebbségeket érinti, példát mutatott a Ház, példát mutattak azok, akik ebben részt vettek. Úgyhogy szeretném megköszönni személyesen jelen levő képviselőtársaimnak, Németh Zsolt képviselő úrnak, Gruber Attilának, Farkas Flóriánnak és még sorolhatnám, Hargitai képviselő urat is természetesen beleértve, és a saját kormánypártomnak is, a Fidesz más képviselőinek, az SZDSZ-nek, az MDF-nek is a támogatását ebben.

Azt kívánom magunknak, hogy a közeljövőben is tudjuk megtartani ezt a politikai konszenzust ezen a területen, hiszen nagyon fontos az, ahogy az Eötvös-idézetben is elhangzott, ennek a magyar társadalomnak a kisebbségi tagjai is úgy érezzék, hogy minden tekintetben egyenrangú partnerei a magyar társadalomnak, hogy jól érezzék magukat itt Magyarországon, és hogy úgy érezzék, annyi pozitív diszkriminációban részesülnek, ami szükséges ahhoz, hogy az identitásukat, a kultúrájukat, a tradícióikat a magyar társadalomban is meg tudják őrizni, mert én abban hiszek, hogy ettől a magyar társadalom, a magyar nemzet csak színesebbé, jobbá és többé válik.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatását, és kérem a parlamentet, kérem az Országgyűlés képviselőit, hogy fogadják el, támogassák ezt a módosító indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu