DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A rendszerváltás egyik szimbolikus és tényleges fordulata is az volt, amikor az átláthatatlan állam és a magánéleti titkaitól is megfosztott állampolgár helyzete megváltozott, az alkotmány módosításával - amelynek persze előzményei voltak, amelyről itt a miniszter úr is beszélt - a ’80-as évek végén átláthatóvá vált az állam, és a személyes adataiban védett állampolgárnak biztosítottuk a szabadságjogait annyiban, hogy az állam nem avatkozhatott bele olyan ügyeibe, amelyekhez semmi köze.

Magyarország - mint az talán jól ismert - a térségben az egyik első olyan ország volt, amely az információszabadság ügyében alapvető jogszabályt alkotott. Az 1992-es, erről a témáról szóló törvény, amely a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát egyszerre biztosította, élenjáró törvény volt térségünkben.

Ennek a törvénynek a normái azóta is stabilan uralják, ha tetszik, viszonyainkat, az állam - ideértve a kormányzatot és az önkormányzatokat is - lehetőség szerinti átláthatósága érdekében ma is a működéssel kapcsolatos adatok elvben - kivételeket nem számítva persze - közérdekűek, megismerhetőek a döntéshozatali eljárás folyamatai és a döntéseknél mérlegelt szempontok. A dolog másik oldala, hogy azóta is az állampolgárok személyes adatai védelmet élveznek.

Az 1992-es törvény óta a papíralapú ügyintézés kezd háttérbe szorulni, az elektronikus információközlés technikai változásai érdemi és nem csak technikai következményekkel járnak.

(21.20)

Érdemiek a változások, amennyiben az állampolgárok aktív részvételére építő, modern demokráciában a lehetőségek az eddigiekhez képest alapvetően kitágulnak. E törvénytervezet, melyről most tárgyalunk, éppen az új lehetőségeket veszi számba, és ezekkel kívánja tágítani az állampolgárok jogait. A médiumok ugyanis nem változtatják meg az üzenetet, de megváltoztatják a kommunikációt - mondják és írják e törvénytervezet koncepciójának kidolgozói.

A törvény lényege az információszabadság új modellje. Mellékesen és csöndben jegyzem meg, hogy ha a magyar parlament gyakorlata az elmúlt 15 évben nem az lett volna és nem az lenne, ami, akkor e törvény tárgyalásánál hosszas és érdemi vitákat folytathatnánk arról - nem biztos, hogy ma ez aktuális, mindenesetre biztos, hogy így lenne -, hogy a demokratikus jogok és az állampolgárok informáltsága hogyan függ össze, hogyan tudják gyakorolni az állampolgárok demokratikus szabadságjogaikat akkor, amikor csak nagyon leegyszerűsített információkhoz jutnak.

Itt most, a törvénytervezet mai tárgyalási körülményei között ilyen jellegű, a konkrét témától kicsit távolabb vezető vitáról persze nem lehet szó. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy e törvénytervezet előzménye - mint az részben már itt elhangzott - az Egyesült Államokban 1996-ban hozott információszabadság-törvény; ebből az amerikai törvényből származnak az alapvető terminus technicusok, maga az elektronikus információszabadság fogalma is és a proaktivitás is, amiről itt képviselőtársam ennek a kifejezésnek a használatával is beszélt.

Érdemes talán e törvénytervezet kapcsán elmondani, mert nem mindenki így látja a magyar joggyakorlatot, mármint hogy érdemes fölhívni arra a figyelmet, hogy itt nem európai uniós norma követéséről van szó. Az előbbi megjegyzésem arra szólt, hogy sokan azt hiszik, hogy Magyarország mindenben automatikusan az Európai Unió normáit alkalmazza. Az Európai Unió ugyanis nem az adatokhoz való hozzáférést kívánja egységesen szabályozni, ilyen előírások nincsenek, hanem az Európai Unió azt írja elő, hogy a közszféra mint információforrás használata hogyan működjön. Éppen azért nem szabályozza az Európai Unió az elektronikus információszabadság rendszerét, mert az Európai Unió országai ez ügyben nagyon sokfajta normát követnek, egész másfajta gyakorlat is létezik, mint amit mi szeretnénk most meghonosítani.

Az elektronikus információszabadságról szóló, most kézben tartott törvénytervezet a szokásos törvény-előkészítésnél sokkal alaposabb előkészítéssel indult. Külön koncepciót dolgoztak ki, tehát a magyar gyakorlatban nem nagyon követett kétfázisos előkészítést alkalmazta a minisztérium, közel egyéves egyeztetési folyamaton ment keresztül a koncepció. A törvény kidolgozását neves, mondhatni, a hazai, ez ügyben legnevesebb adatvédelmi szakemberek által elkészített szaktanulmány alapozta meg, a törvény alapvető kérdéseit a kormány külön koncepcióban tárgyalta és fogadta el. Az elektronikus információszabadság kérdéseit nemzetközi szaktekintélyek részvételével zajló konferencián vitatták meg, és mindezeket szokatlan módon, egyébként az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által is támogatott kötetben is kiadták, tehát a téma iránt érdeklődők a törvény előkészítésének időszakában is már alaposan tanulmányozhatták a témát.

A mostani törvénytervezet gyakorlatilag öt lényeges alapelvet igyekszik képviselni. Az első - és ezt képviselőtársaim is, miniszter úr is már említette - a közzététel követelménye, amit nem magyar műszóval proaktív információs politikának nevezünk, ami azt jelenti, hogy az államigazgatás, az adófizetők pénzét költő intézmények kérés nélkül kötelesek információkat, adatokat, a rendelkezésükre álló adatok nagyobb részét közzétenni. Ezt az internet, a honlapfenntartási kötelezettség, a közzétételi lista előírása teszi kötelezővé.

A második ilyen alapelv a hagyományos információszabadság védelme. Itt arról van szó, hogy a törvény abból indul ki, hogy az elektronikus információszabadság nem új alapjogot teremt, hanem az eddigi jogok teljesebb biztosítását garantálja az új technikai eszközök alkalmazásával.

Az esélyegyenlőség elve a harmadik alapelv. Erről már itt említés szintjén volt szó. Nem árt ebből az alkalomból is emlékeztetni arra, hogy ne vezessük félre magunkat, ma a magyar lakosság 80 százaléka nem használ internetet, tehát ha ez a törvény megvalósul, akkor sincs biztosítva természetesen a technikai körülmények miatt, hogy a magyar lakosság jelentős része mindazokhoz az információkhoz a gyakorlatban is hozzájusson, amelyek rendelkezésre állnak. A mindenkori kormányzat kötelezettsége, hogy mindenki számára minél nagyobb elérhetőséget biztosítson, és ez ügyben jelentős lépések is történtek az elmúlt években.

A negyedik ilyen alapelv a technológiai semlegesség elve. Ezt itt már más is említette. Ennek is vannak előzményei: a 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelemről előírta azt, hogy nem lehet kizárni technikai eszközökkel senkit az ilyenfajta technológiák alkalmazásánál.

Végül az ötödik alapelv, hogy a közérdekű adatokat az informálódó polgár anonimitásának megőrzésével lehessen megkapni. Ez a személyes adatok védelmének biztosítását jelenti.

Nem elmélyedve azokban az elemeiben a törvénytervezetnek, amelyekről itt mások beszéltek, kiemelném még, hogy a tervezet tudatosítja, illetve elősegíti a kulturális váltás szükségességét, tudja, feltételezi, hogy a fejlődés költségekkel és terhekkel jár, a szemléletváltásnak szükségszerűen mihamarabb meg kell valósulni.

A tervezet az államigazgatási egyeztetés során megőrizte eredeti keretét, de fontos részletkérdésekben lényegesen módosult. Az elvi következetességnek nyilván léteznek praktikus anyagi korlátai, de ezek tudomásulvétele sem jelentheti azt, hogy lemondjunk a tervezet által felállított normák következetes megvalósításáról. Ennek megfelelően az SZDSZ-frakció módosításokat kíván benyújtani a törvénytervezethez. Hiszen kinek lenne inkább feladata a nyilvánossághoz fűződő közérdek képviselete, mint az Országgyűlésnek?

Javaslatainkkal biztosítani kívánjuk a jogszabálygyűjtemény szövegben való keresésének lehetőségét, ami nélkül a jogszabály-nyilvántartás alapvető funkcionalitása kérdésessé válna. Szűkíteni kívánjuk a jogszabálytervezetek nyilvánossága körében azon tervezetek körét, amelyeket a törvény szerint nem kell közzétenni. Két lépcsőben történő hatálybaléptetéssel javasoljuk kiszélesíteni a bírósági ítéletekhez való hozzáférés körét.

Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a törvény rendelkezzen arról, hogy a közfeladatot ellátó szerveknél, szervezeteknél az elektronikus információszabadság és általában az információszabadság gyakorlati érvényesüléséért felelős személy, illetve szervezeti egység legyen. Feltétlenül szükségesnek tartjuk azt is, hogy a közéleti kötelezettségek megszegése esetén a törvény tartalmazzon fegyelmi felelősséget megalapozó rendelkezéseket.

Az ezekre vonatkozó módosító indítványainkat benyújtjuk. Egyébként pedig - amint ez talán az elmondottakból kitetszik - az SZDSZ-frakció a törvényjavaslatot jelentősnek, fontosnak és elfogadásra alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu