SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tisztelt Ház előtt fekvő, H/15907. számon nyilvántartott országgyűlési határozati javaslatom egy, a kormányhoz címzett felkérés, mely szerint az Országgyűlés arra kéri a kormányt, hogy terjessze a parlament elé a köz- és magánszféra partnerségét és az együttműködés lehetséges területeit kijelölő, így a megvalósuló programok előkészítésének, megvalósításának és nyilvánosságának szabályait meghatározó törvényjavaslatot.

(18.10)

Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban emlegetett, mondhatni, bűvös PPP - avagy az angol kifejezés szavaiból alkotott mozaikszó szerinti PPP, public private partnershipből alkotott kifejezés - nem egyéb, mint a közszolgáltatások és az infrastruktúra beszerzésének olyan módszere, amely a köz- és magánszektor legjobb képességeit kívánja ösztönözni a közszolgáltatások minőségének és a közpénzek hasznosulásának növelése céljából. Olyan módszer, ahol a beruházások tervezését, finanszírozását, megvalósítását és üzemeltetését közösen végzik a köz- és magánszféra képviselői. Ezt a tevékenységet a kormányzati szervek hagyományosan közbeszerzési eljárásokkal valósították meg. A magánszféra részvételének ezekben a programokban jelentős oka az, hogy a magánszektor jóval innovatívabb és alacsonyabb költségekkel tud a társadalmi elvárásoknak eleget tenni. Nem véletlen, és ezzel függ össze, hogy az elsősorban angolszász országokban elterjedt, de egyre szélesebb körben alkalmazott PPP-együttműködésekkel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közszolgáltatások színvonalának megtartása érdekében a kormányzatok egyre jelentősebb mértékben támaszkodnak a privátszférára.

Egy másik és el nem hallgatható szempont ezen együttműködés során olyan megoldások keresése, amelyek a magas beruházási kiadások helyett hosszabb periódusra elosztható és lehetőleg költségvetésen kívüli eszközöket alkalmazó módszerek. Mindemellett természetesen a köz- és magánszféra együttműködésének egyik kulcstényezője az optimális kockázatmegosztás. A közeli múltban Magyarországon is feltűntek az ilyen típusú programok. Elsősorban az autópálya-építés, az egészségügyi, kommunális beruházások, a börtönök, valamint a kollégiumok építése, üzemeltetése kapcsán és utóbb a köztévé székházának építése és üzemeltetése kapcsán.

A nemzetközi tapasztalatok sokszínűségük ellenére abban a tekintetben mindenképpen egyöntetűséget mutatnak, hogy az ilyen típusú együttműködést megvalósító országokban részletekre is kiterjedő, kiforrott, letisztult, ennélfogva egyértelmű, az átláthatóságot biztosító szabályozási és teljes körű nyilvánosságot biztosító hátteret teremtettek. Csak példaszerűen és a részletekbe nem menően a PPP típusú programokat jelentős számban alkalmazó országok vonatkozásában azt látjuk, hogy Írország 2001-ben nyújtotta be az ilyen típusú szabályozási javaslatát parlamentje elé, és a 2002-ben kihirdetett törvénnyel gondoskodott a PPP-konstrukciók elhelyezéséről az ír jogrendben. Ezen szabályozás keretében meghatározza, hogy mire lehet szerződni, kik és kikkel szerződhetnek, melyek az állami szervek jogai, kötelezettségei és egyáltalán feladatai a PPP kapcsán a kockázatszámítástól a projekt alakulásának nyomon követhetőségén át a szolgáltatások minősítésétől értékeléséig, az auditálásig bezárólag gyakorlatilag minden részletet pontosan szabályoznak. Az Egyesült Királyságban mintegy 500 PPP-projektet kezelnek, és kormányzati portálon biztosítják a teljes nyilvánosságot. A holland pénzügyminisztérium tájékoztató-központot tart fönn e célra.

Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak is - mielőtt ilyen típusú programokat indít - szükséges, hogy a parlament elé terjessze az ezzel kapcsolatos szabályozási javaslatát, a tisztelt Ház pedig ezt vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu