DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gyorsforgalmi közúthálózat közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló tervezettel kapcsolatban engedjék meg, hogy ismételten megosszam önökkel azon kettős aggályomat, hogy ugyan a törvény címében is szerepel, de Magyarországon nincs közérdekűségről szóló törvény. Tehát hogy mi közérdekű, vagy mi nem, az mindig az, amire az aktuális törvényhozó éppen rámondja.

Itt is szeretném kérni képviselőtársaimat mindkét oldalon, segítsük azt elő, hogy ezt a nagyon fontos kérdést rendezzük - és képviselőtársam az előbb más kapcsán, az árvízvédelmi rendszerek kapcsán ezt már érintette. Tisztázzuk azt, hogy a magyar gazdaságban, a magyar finanszírozásban, a magyar költségvetésben, a magyar kisajátítási szabályokban melyek azok a területek, célok, beruházások, amelyek a közérdekűséggel együtt járó prioritást a kisajátításnál, a finanszírozásnál, a kártalanításnál et cetera megkapják - ez az egyik.

(15.50)

A másik, hogy a törvénytervezet jobb híján, magyar kifejezés hiányában ismét használja ezt a PPP betűcsoportot, amelynek nemcsak az a baja, hogy nincs magyar megfelelője, hanem az is a baja, hogy nincs rá magyar szabályozás. Nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy a javaslattevő majd egy következő napirendi pontban koncessziós struktúrát alkalmaz - hiszen koncessziós törvény van -, és abba igyekszik belehúzni a javaslatait, ahol pedig praktikus okoknál fogva nem látja alkalmazhatónak, ott meg ezt a mitikus PPP fogalmat vezeti be, amivel mindnyájan úgy vagyunk, hogy itt sokat hallottunk róla, sok tanulmányt olvastunk róla, de tulajdonképpen a magyar szabályozását nem ismerjük.

A harmadik dolog, amit ennek kapcsán szeretnék megosztani önökkel, amiről az előbb már szó volt, a pénz. Most ez a bonyolult, hosszú nevű jogszabály 92 milliárd újbóli hitel felvételéről szól. Tudjuk, hogy valahol 270-280 milliárdot már felvettek. Azt is tudjuk, hogy annak egy jelentős része visszament a költségvetésbe. Autópálya-építésre nem ment, hiszen az útépítő cégek a 20 százalék előlegen kívül eddig nem kaptak meg semmit, következésképpen ennek a pénznek a további sorsa eléggé bizonytalan.

Bevallom, én a bizottsági ülésen a tárca igen tisztelt képviselőjét kértem, hogy ugyan mondja már meg, hogy eddig ilyen jogcímeken az elmúlt három évben a magyar kormány vagy annak valamelyik megbízottja mennyi hitelt vett föl, milyen kondíciókkal, és ezt mire fordították, de erre a tárca képviselője azt a frappáns választ adta, hogy nem tudja. Bevallom, ez a bizottság elnökének is sok volt, és közösen azt a biztatást kaptuk, hogy majd írásban kapunk erre választ. Sajnálattal kell tájékoztatnom a jelenlévőket, hogy ezt nem kaptuk meg a mai napig. Ezért e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is kénytelen vagyok feltenni a kérdést, hogy ugyan mennyi pénzt vett fel a magyar állam eddig erre a célra, és azt mire fordították, mert, ismétlem, autópálya-építésre nem ment.

Mindezeknek a tükrében azt kérem, hogy a törvény érdemi tárgyalása és a döntéshozatal előtt a tárca az Országgyűlést tájékoztassa ezekről a költségekről. Mert az, hogy szikár egyszerűséggel közli a tervezet, hogy a garanciavállalási keretet jelentős összeggel megemeli, és megjegyzi az indokolásban, hogy ez egyebek mellett a MÁV Rt. működési költségeire meg a BKV Rt. hiteligényére vonatkozik, úgy gondolom, nem emeli a magyar jogalkotás színvonalát, és semmiképpen nem alapozza meg azt a felelősséget, amely a parlament mindkét oldalán ülő képviselőket terheli.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu