FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször reagálnék azokra a gondolatokra, amelyeket Font képviselőtársam felvetett. Bizonyára azért van köztünk véleménykülönbség néhány tekintetben, mert ő, gondolom, elsősorban a munkáltatói oldal érdekeit képviseli, én pedig a lakosság körében a munkavállalói oldalra gondoltam, amikor ezeket a módosító javaslatokat benyújtottam. Hogy a kormány mennyire támogat, mennyire nem, azt látta a képviselő úr az előterjesztő állásfoglalásában.

Ha röviden sorba veszem ezt a három javaslatot, valóban, technikailag úgy nyújtottuk be Jauernik Istvánnal, mint ha a külföldiek által végzett ilyen munkát nem támogatnánk. Ugyanakkor azt mondanám, hogy nem a teljes elzárkózást jelentette ez részünkről, hanem a törvény tárgyalásának megkezdésekor számos aggályunk fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban. Megjegyzem, ezek máig is megvannak. Részben ön is utalt rá, én mégis azt mondom, hogy igenis fontosnak tartom a külföldiek esetében, hogy először azt kell vizsgálni, hogy adott településen van-e helyben munkaerő, amelyik ennek a munkának az ellátására alkalmas. Ez más területeken is így van, nem látom az okát, hogy itt miért ne lenne ez ugyanígy.

A következő: most úgy látom, hogy feloldja a törvény előterjesztője a korlátokat, ami eddig a mezőgazdaságra vonatkozott, illetve vonatkozott magára az alkalmi munkavállalóra, ugyanakkor semmilyen korlátot nem állít. Tehát eddig volt egy korlát, hogy egy hónapban 15 napot lehetett dolgoztatni. Most például a tervezet szerint nem korlát a 15 nap - tessék megmondani, hogy ezek szerint egy hónapban most hány napot lehet dolgoztatni. Harmincegyet? És egy nap hány órát lehet? Tizenkettőt? Tizenötöt? Hát, elfogadom, hogy a korlátokon a mezőgazdasági idénymunkánál enyhíteni kell, de azt nem tudom elfogadni, hogy akkor most egyáltalán ne legyenek korlátok. Ez volt tehát a javaslatunk motivációja.

A következő: a több munkáltatónál eddig 120 napot lehetett dolgoztatni, most a kormányzati szándék azt mondja, hogy a kék munkavállalásra tekintettel 200 napot lehet. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ne lehessen 200-at, csak 150-et. Most már ezt visszavontuk, de pontosítani szeretnénk ennek a tartalmát. Mert nagy kérdés, hogy itt valóban erről a kék munkavállalásról van-e szó. Ugyanis azt mondja, hogy kell hozzá három darab magánszeméllyel kötött szerződés vagy megállapodás; és akkor mondom a példát hozzá - ez nem egyedüli agyrémem, ezt szakemberek hozták ki. Megköti valaki a három magánszemély munkáltatóval a szerződést, mellette megmarad az eddigi munkáltatója, és most már a 120 nap helyett 197 napot fog annál a munkáltatónál dolgozni, mert betakarózik azzal a három nappal, amit a magánszemély munkáltatónál tölt. Tettünk a kapcsolódó módosító javaslatok sorában egy olyan indítványt, hogy 90 napnál többet ne lehessen egy más kategóriába tartozó munkáltatónál dolgozni.

Végül az utolsó részben, amit a képviselő úr mond, igaz, hogy a kormányzati szándéknál nagyobb összegű bélyeget lehetne befizettetni, úgy gondoljuk, ez még mindig lényegesen kevesebb lenne, mint amit a mai törvény említ. Ugyanakkor azt gondolom, hogy majd a költségvetési időszakban itt mindenki javában keresni fogja a pénzeket, és nehezen tudok olyat elképzelni, hogy valahol határtalan pazarlás jelenik meg, máshol pedig a filléreket próbáljuk meg összevakarni.

Itt jutok el az igazi mondandómhoz, amiért felszólaltam, és ezzel a törvénnyel foglalkoztam. Nagyon helyeslem az alkalmi munkavállalás bővítését, de a következő gondom van. Azt tapasztalom, hogy a választókörzetemben lévő munkáltatók egyre nagyobb számban alkalmaznak embereket alkalmi munkavállalással. De nem az a korlát, hogy kimerítik a 120 napot és egyebet, mert a bélyegek azt bizonyítják, és Font képviselő úr biztosan nem ilyen munkáltató talán, meg nem ilyeneket ismer, de nálam azok a példák jönnek elő nagy számban, hogy dolgozik valaki alkalmi munkavállalói könyvvel, és amikor ott dolgozott egy hónapot, visszaadják az alkalmi munkavállalói könyvét, és egyetlenegy bélyeget nem ragasztottak bele.

Nagyon kíváncsi lennék arra is, ha a kormány elvégezné a vizsgálatot egy-egy munkaügyi központnál, mert az örvendetes, hogy bővül az alkalmi munkavállalás, hogy egyre többen kiváltják az alkalmi munkavállalói könyvet, de hány napra ragasztanak bele bélyegeket. Egy pillanat, azért gondolkozzunk! Ezért tettünk Jauernik Istvánnal javaslatot a 10. ajánlási pontban; nem biztos, hogy nagyon jó a javaslatunk, és az érvek alapján el is fogadom, hogy nem jó. De mi azt szeretnénk, ha az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkára adnánk a kedvezményeket az alkalmazás körének bővítésében, adnánk a kedvezményeket, hogy kevesebb járulékot kelljen megfizetni, de akkor a munkavállalók ezzel éljenek. Mert ma nem élnek ezzel.

Most benyújtottunk ehhez több módosító javaslatot, konkrétan például benyújtottuk, hogy az alkalmi munkavállalói könyv legyen a munkavállalónál. Mert mi a gyakorlat, kedves képviselőtársaim? A munkáltató zsebre teszi a munkavállalói könyvet, magánál tartja, és amikor kimegy az ellenőrzés, akkor mobilon beszólnak a munkáltatónak, aki az autójában bőszen ragasztja be aznapra a bélyegeket, vagy pedig beírja arra a napra, ami szükséges. És a törvény lehetővé is tette eddig, hogy még a dolgozó kérhette, hogy a munkáltató őrizze az alkalmi munkavállalói könyvet.

Mi azt gondoljuk, hogy ne így legyen, a javaslataink erre irányulnak. Csak akkor tudom ezeket az elképzeléseket támogatni, ha a kormányzat nemcsak kiengedi a gyeplőt, mert ezt csak ennek tudom tekinteni, hanem igenis törvényes és hathatós intézkedéseket foganatosít, hogy a bővülő alkalmi munkavállalás úgy valósuljon meg, hogy a munkáltatók legalább ezzel élve ragasszák a bélyegeket, és valóban a törvény előírása szerint dolgoztassanak. Ha ez a kompromisszum létrejön, akkor értelmét látom ennek a törvénymódosításnak, ha nem, akkor a feketemunka gazdagításához járulunk hozzá.

Forrás: parlament.hu