TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami beruházás és a PPP között nem az a különbség, hogy az egyik ingyen van, a másik meg nem kerül egy fillérbe sem. A PPP-nél pontosan tudjuk, hogy milyen időre kötünk koncessziós szerződést, 20 évre, 22 évre, 35 évre - ahány éves a koncesszió -, és évente ezért mennyit kell fizessünk.

Ha most állami beruházásból valósul meg egy gyorsforgalmi úthálózat építése, az ugyanúgy pénzbe kerül. Itt csak a konstrukciókban tér el egymástól a dolog, hogy az állam veszi fel a hitelt, vagy a költségvetési forrásból finanszírozza, de a költségvetési törvény 2005-re vonatkozó rendelkezéseit ismerjük, és azt is, hogy magántőke bevonásával kell finanszírozni az autópálya-építéseket, erről szól a 2005. évi törvény. Azt, hogy egy autópálya-szakasz valójában mennyibe kerül, mindig valahogy valami jelenértékre kellene visszaszámolni, egy sztenderd időszakra vonatkoztatva, 2004-re vagy 2005-re. Ha állami finanszírozásból történik tisztán, akkor is az adófizetők pénzéből kerül ez megfinanszírozásra, megépítésre, illetve valahonnan máshonnan, más fontos területről, szociális területről, egyéb beruházásoktól tudjuk elvonni a forrást. Ha hitelből finanszírozza az állam, még azt is meg kell nézni, hogy melyik szereplő jut olcsóbban hitelhez. Nem biztos, hogy pont az állam kap kedvezőbb feltételekkel hitelt.

Tehát nagyon árnyalt ez a dolog. Egyébként azt hiszem, hogy jogos az igény valamennyiünk részéről, hogy egyszer tényszerűen tudjuk, hogy egy autópálya-szakasz mennyibe kerül (Soltész Miklós tapsol.), de nyilván, hogy most még ebben az átmeneti időszakban nagyon nehéz ezt megmondani, de azért ki lehet számolni. Biztos vagyok benne, hogy ha a teljes futamidőre szóló, állam által majd kifizetendő összeget vetítjük egy kilométer szakaszra, akkor nem olyan csúnyák ezek a számok. (Soltész Miklós: Akkor még több lesz!) Nem, nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A másik…

Forrás: parlament.hu