JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerül a kérdés a vitában mint nagyon fontos, hogy mi indokolja ezt a törvényt. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az egyetlen aprócska tény, hogy áttértünk az önkéntes haderőre, önmagában már indokolja, elkerülhetetlenné teszi a szó szoros értelmében, hogy ezt a törvényt módosítsuk, mert aki bent van nálunk, az a másik törvény alapján - ezt Simicskó István egészen pontosan tudja - jogszerűen még katonai hallgatói jogállással bír, aki most jelentkezik hozzánk, az nem.

Ő azt mondja, hogy én saját hatáskörömben szabályozhatnék bizonyos juttatási kérdést, azt, amit a honvédelmi törvényből éppen kivettünk. Ön lenne az első, aki itt kiállna - más ügyben is, ami nem igaz, abban is kiáll, ebben meg pláne jogos lenne engem kritizálni -, hogyha én megtenném, hogy bármit is biztosítok törvényi feltétel és háttér nélkül, no pláne, finanszírozási háttér nélkül. Ez egy olyan tétel, amit nekünk mindenféleképpen biztosítanunk kell a hallgatóknak, éppen ezért ez is indokolja azt, hogy ezzel a törvénnyel foglalkozzunk, és ezt napirendre vegyük.

Jó-e, hogy az alkotmánybírósági határozatot megelőzően ezzel a kérdéssel foglalkozunk? Tisztelt Képviselőtársam! Hogy az Alkotmánybíróság mikor tűzi napirendre ezt a kérdést, ez még nagy talány - lehet, hogy holnap; lehet, hogy másfél év múlva. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy nekünk be kellene várnunk azt a nem tudjuk, mikor beteljesülő, nem tudjuk, milyen tartalmú döntést, aminek egyébként közvetlen hatása a mi elképzeléseinkre nincs. Megjegyzem, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezné, amit nem remélünk, és nem is gondoljuk, hogy így van, az új felsőoktatási törvényt, akkor is teljesen jogos volna a régi felsőoktatási törvény alapján ez a rendelkezés.

A vita azt a kérdést érintette, hogy mit akarunk mi az intézménnyel. Mi azt szeretnénk, hogyha lenne Magyarországon általában a bolognai folyamat követelményeibe illeszthető katonai felsőoktatási intézmény - és ebben nagyon fontos a katonai felsőoktatási intézmény -, amelyik képes teljesíteni azokat a követelményeket, de katonai képzést is biztosít. Nos, az alapképzéshez mindenféleképpen szükség van egy féléves előterminusra, egyszerűen azért, mert különben bekerül a nappali hallgató, aki soha nem lesz talán katona, a leendő katonatiszt mellé. Ott már nem lehet katonául a magatartásra, a viselkedésre, a tartásra és még sok minden másra megtanítani - nem lehet, képviselő úr. Kell tehát egy olyan időszak, amikor is felkészítjük őket arra a feladatra, ami nem más, hogy ismerjék meg az egyenruhával kapcsolatos mindenféle követelményt. Ezt nevezhetjük alapkiképzésnek, nevezhetjük olyan előképzésnek, ami helyettesíti a korábbi sorkatonai szolgálati kötelezettséget. Katonai felsőoktatási intézményről van szó.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy most végeznek azok a fiatalok, akiket még az önök időszakában iskoláztak be, ők még most végeznek. Megjegyzem, végez jó sok tüzér, miközben egyébként már önök is csak egy katonai szervezetre korlátozták a tüzérerőt, megjegyzem, azóta csökkent is. Kell, hogy a mindenkori képzés a katonai igényekhez igazodjon. Nem lehet egy országnak olyan luxusa, hogy olyan szakmákra képez ki - ez aztán annyira speciális szakma, hogy ráadásul nagyon nehezen konvertálható bizonyos értelemben a civil pályán -, nem vagyunk olyan gazdagok, nem vagyunk olyan tehetősek, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy korlátozás nélkül, jókedvünkre képezzünk.

A mindenkori katonai igényhez kell igazítani a képzés tartalmát; a mindenkori katonai igényhez kell igazítani bizonyos értelemben a képzés rendjét, és ennek pedig nem lehet ellentétes szabályozása a felsőoktatási törvénnyel. Ez egy egész nehéz feladvány, amelyet ebben a jogállási törvényben próbáltunk megteremteni.

Azt mondja a képviselő úr, hogy a honvédelmi képzés általában nem a felsőoktatási intézmény kérdése és dolga. Többször beszéltünk erről, kénytelenek vagyunk ismételten, én személyesen itt is, most is azt mondani, hogy kinek a felelőssége, képviselő úr, hogy egyetlenegy ember ment el érettségizni ebből a tárgyból? Magyar Bálint meg az én felelősségem az volt, hogy ehhez keretet, feltételt, lehetőséget teremtsünk. De ha az ön családja, az ön környékén lévő gyerekek nem választják, ha a családtól nem azt kapja a gyermek, hogy ebbe az irányba is mozdulhat, ugyan miféle együttműködés, miféle négypárti tanácskozás oldhatná meg azt a kérdést, hogy a gyerekek ezt jobban vállalják? Nem, azt gondolom, hogy ez az iskola, a család közös felelőssége és dolga, amit nem 18 éves korban kell elkezdeni. Ha akkor kezdjük el a hazafiasságra történő nevelést, akkor régen rossz. Nekünk az intézményrendszerrel ki kell szolgálni ezt az igényt, ha ilyen van. És azt szeretném önnek mondani, hogy ezt kiszolgáljuk, és az ehhez szükséges feltételeket megteremtjük.

Ez a szabályozás - mást mondok önöknek: a terveink - a későbbiekre vonatkozóan sem szólnak arról, hogy megváltoztatnánk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem mai struktúráját. Utalok a tegnapi aggodalmára - önök voltak azok, akik megszüntették a Bolyai főiskolát, és a Zrínyi Egyetem önálló főiskolai karává tették - ez a pontos. Ehhez képest, szeretném önt tájékoztatni, nem fog a jogállása változni - nem fog, ugyanígy marad. (Dr. Simicskó István közbeszól.) De ön nem az épületért… - már bocsássanak meg, ne keverjük már össze az intézményt és az épületet, tisztelettel kérem! Akkor önnek azért kellett volna kiállnia, képviselő úr, hogy hihetetlenül aggódom ezért a szép épületért, és azt szeretném, hogy a Bolyai főiskola mintegy 150 létesítményben legyen elhelyezve, nem pedig a főiskoláért kellett volna aggódni. A főiskolának helye lesz, a főiskolának lesz oktatási programja, és integráns része a Zrínyi Egyetemnek. Mondom, nem érinti, nem érinti az elképzelésünk ezt a kérdést; megjegyzem, az ingatlant sem, de az sem igaz, ami az ingatlanért történő aggódásáról szólt.

Summa summarum, arra szeretném kérni önöket, hogy ha van ténylegesen olyan konkrét javaslatuk, amely hitük szerint javíthatja a felsőoktatási hallgatók jogbiztonságát, javíthatja a szociális ellátás rendjét, javíthatja azt a fajta harmóniát, amit igyekszünk kialakítani a megrendelő - ez esetben a Honvédelmi Minisztérium, ez esetben az ország - és a hallgató között, mert harmóniának kell lennie, neki biztonság kell, nekem pedig jól képzett szakember és biztonság; konkrétan: a képviselő úr jogászként pontosan tudja, hogy természetesen akik most ott vannak, azok a korábbi jogállási törvény alapján működnek, legfeljebb ha a mostani feltételek jobbak, akkor az érvényesíthető rájuk, a rosszabb nem érvényesíthető. Nekünk elemi érdekünk, hogy olyan katonatisztjeink legyenek, akik ténylegesen képesek a feladat ellátására, ténylegesen megfelelnek annak a követelménynek, amire ön is azt mondja, hogy a katonai méltóság, tudás, magatartás szükséges feltételrendszere és követelménye.

(10.00)

Kell nekünk mozgástér arra, hogy miután megismerjük a hallgatót, eldönthessük, hogy közösen, kölcsönösen ez kialakítható-e vagy sem. A hallgatót nem hozzuk méltatlanul hátrányos helyzetbe, csak kiderülhet róla, mint ahogy az élet most is kideríti nagyon sok hallgatónkról, hogy nem alkalmas a katonai pályára, maga sem akarja vállalni. Hát miért fizetnénk annak ösztöndíjat, tisztelettel kérdezem. Továbbra is államilag támogatott felsőoktatási hallgató lesz ő, csak már azért nem adunk neki külön ösztöndíjat, hogy a későbbiekben nálunk helyezkedjen el, amikor tudjuk, hogy sem ő nem akar, meg sem én nem akarok. Azt gondolom, hogy ebben nincsen erővel való visszaélés, ez egy korrekt feltételrendszer, amelyet nekünk mindenféleképpen érvényesíteni kell, és a mindenkori kormány érvényesíteni akarja és fogja, mert nem engedheti meg azt a luxust, hogy a saját pénzén képeztessen, támogasson olyan hallgatókat, akik a későbbiekben nem az ő közvetlen tevékenységét és munkáját fogják segíteni.

Tisztelettel kérem, hogy általában a hadseregre mint a nemzet védelmére, az Európai Unió és a NATO tagállamára tessék gondolni, ne pedig mint szociális intézményre. A hadsereg nem szociális intézmény, bár vannak ilyen típusú feladatai is, de nem keverendő össze. Én úgy tekintek a hadseregre, mint egy olyan szervezetre, amely egyébként a második legelismertebb intézmény ma Magyarországon a társadalomban. Úgy tekintek rájuk, mint akik ezt a feladatot a mi támogatásunkkal képesek és készek teljesíteni.

Arra szeretném önöket kérni, hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, ha kell, módosítsák. Higgyék el, egy olyan intézményi struktúrát, olyan jogállási rendszert alakítunk ki, amely valamennyiünk közös érdekét szolgálja, és nem fenyegetünk sem hallgatót, sem oktatót, sem intézményt, és rövid távon, képviselő úr, még épületet sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu