SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Én őszintén remélem, hogy azt nem hibámként rótta fel, hogy 1992-ben 14 éves voltam - talán abban egyetértünk, hogy erről nem tehettem.

Tisztelt Miniszter Úr! Viszont én azt gondolom, igenis fontos olyan tranzakciókról beszélni, amelyek nyomán vagy amelyek mentén adott esetben az állam rosszul járt. Hiszen ha az állam rosszul jár, akkor ott bizony az adófizetők, vagyis majdnem minden ember rosszul jár. Éppen ezért, amikor arról beszélünk, hogy ki hogyan volt ügyes, akkor azért érdemes a dolgok mögé is nézni.

És önnek igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy én nem mondtam a kötelezettségállományt. A kötelezettségállomány jóval kisebb volt, mint egyébként a követelésállomány, tehát ebből a szempontból is pozitív szaldóval zárt a cég.

Arról meg már nem is beszélve, tisztelt miniszter úr, hogy a cikk ír arról is, és ha nem igaz, cáfolja meg, hogy a milliárdos ingatlanvagyon kiárusítása szinte pillanatok alatt megkezdődött, az irányító és ellenőrző testületekből pedig kiszorították a kisebbségi tulajdonosokat. Ráadásul a munkásokat valószínűleg elbocsáthatták, mert azt írja az újság, hogy munkahely csak két ember számára maradt ebben a korábban prosperáló társaságban, úgyhogy jó lenne, tisztelt miniszter úr, ha még ezekre is választ adna.

Mindazonáltal azt mondom, nem mindegy az, hogy a privatizációkor ki volt ügyes, ki ügyeskedett, mert lehet, hogy az ügyes emberek tranzakciói az állam számára is hasznot hajthattak, az ügyeskedőké viszont egészen biztosan nem. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu