DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rendkívül fontos törvényjavaslatot tárgyal mai ülésén a parlament. A választási eljárási törvényről, az 1997. évi C. törvényről az elmúlt hónapokban, sőt években nagyon komoly szakmai és politikai viták zajlottak le. Már a törvény megalkotását követően látható volt, hogy ez a törvény ugyan alkalmasnak bizonyult a választások lebonyolítására, ám mint az első olyan magyar jogszabály, amely valamennyi választási típusra nézve egységes eljárási rendet kívánt kialakítani, nem felelhetett meg minden politikai és szakmai követelménynek.

Jelentős változás történt 2002 végén, amikor - mint erre expozéjában politikai államtitkár úr is utalt - az alkotmány módosítása választójogot, mégpedig aktív választójogot biztosított azoknak a magyar állampolgároknak is, akik magyarországi lakóhellyel rendelkeznek, ám a szavazás napján külföldön tartózkodnak. Emellett az európai parlamenti választások lebonyolítása is változtatásokat eredményezett a választási eljárási törvényben.

Számos alkalommal módosult - részben alkotmánybírósági döntések hatására - az 1997. évi C. törvény. Először 2000-ben a 2000. évi XXII. törvény néhány pontatlanságot küszöbölt ki döntően az Alkotmánybíróság 24/1999. számú határozata alapján. Majd a 2002. évi LXI. törvény és az európai parlamenti választások közeledése nyomán megszületett a 2003. évi CXIII. törvény, mely biztosítani kívánta egyfelől az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos eljárási szabályok megteremtését, másfelől pedig azokat a rendelkezéseket tartalmazta, amelyek lehetővé tették, hogy az európai parlamenti választásokon külföldön is szavazhassanak a Magyarországon lakóhellyel rendelkező, ám a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok.

Az akkori megoldás nem váltotta ki a társadalom többségének megelégedettségét, nyilvánvalóvá vált, hogy a külképviseleti szavazatszámláló bizottságok létrehozása költséges, aránytalanul megterhelné az államháztartást, miközben a külföldön szavazók száma eléggé alacsony. Ezt figyelembe véve a választásokat megelőzően született egy módosítás, a 2004. évi XLIII. törvény, amely azonban csak átmeneti, ideiglenes jellegzetességgel rendelkezett, hiszen egyetlenegy alkalomra kívánta biztosítani az eljárási normákat a szavazás lebonyolításához; míg ezt megelőzően a 2004. évi XXXII. törvény szintén kisebb módosításokat eredményezett a választási eljárási törvényben.

Amikor 2004. december 5-e, az úgynevezett kettős népszavazás napja közeledett, látható volt, hogy a hatályos jogi szabályozás nem teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy egy országos népszavazáson, illetőleg a két időközi országgyűlési választáson külföldön szavazhassanak.

(9.50)

Az akkori problémák áthidalására megszületett a 2004. évi XCII. törvény, mely már figyelembe vette az Alkotmánybíróság 32/2004. számú határozatában foglaltakat.

Mindezek a fejlemények egyértelműen jelezték, hogy jelentős, átfogó módosításra van szükség. A parlamenti pártok is ezt az álláspontot foglalták el.

Ki kell emelnem azt, hogy 2004 májusában, amikor az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos etikai nyilatkozatot a parlamenti pártok aláírták, a Magyar Demokrata Fórum csak azzal a feltétellel fogadta el a nyilatkozatot, hogy rövidesen tárgyalások kezdődnek a választási eljárási törvény átfogó revíziója, módosítása érdekében. Hasonló álláspontot vallott erről a kérdésről a Magyar Szocialista Párt is, és más politikai erők is úgy látták, hogy elkerülhetetlen egy átfogó, az alkotmánymódosításhoz, az alkotmánybírósági határozatokhoz, illetőleg a joggyakorlat tapasztalataihoz igazodó revízió.

Mint erre politikai államtitkár úr expozéjában utalt, 2005 februárjában megkezdődtek a négypárti tárgyalások. Ezek rendkívül bonyolult, ugyanakkor szakmailag elmélyült tanácskozások voltak, melyek - mint erre szintén utalás történt - két szinten zajlottak, egyfelől politikai, másfelől szakértői szinten. Négy hónapi megfeszített szakmai és politikai egyeztetés eredményeként megszületett az a megállapodás, melynek alapján a kormány a múlt héten úgy döntött, hogy a Ház elé terjeszti a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat mindenekelőtt szabályozza a külföldön történő voksolást. Ebben a kérdéskörben éles politikai és szakmai vita bontakozott ki a résztvevők között, hiszen mint közismert, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége az elektronikus, gépi szavazást részesítette volna előnyben, a Magyar Demokrata Fórum a levél útján történő szavazást, míg a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a hagyományos megoldásnak volt a híve. Végül is annak érdekében, hogy megszülessen a megegyezés, a három párt, a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ és az MDF figyelembe vette a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját; mindhárom politikai erő belátta azt, hogy az adott helyzetben fontosabb egy átfogó törvénymódosítás megszületése, mint saját álláspontjának a győzelemre juttatása, és ezért elfogadta mindhárom politikai erő a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elképzeléseit. Ezt a most tárgyalandó törvényjavaslat is tartalmazza, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elképzeléseinek, koncepciójának megfelelően történik a külföldön való szavazás rendezése.

Teljesen egyértelmű az, hogy a most megalkotott szabályok is tulajdonképpen - mint erre az expozé is utalt - átmeneti jellegűek, 2009. december 31-ig maradnak hatályban. Az a tény, hogy a hagyományos megoldást választotta végül is a négy politikai erő, egyben azt is eredményezte, hogy a törvényjavaslatba kisebb módosításokkal beépültek azok a rendelkezések, amelyeket a 2004. évi XCII. törvény tartalmaz.

Mint erre politikai államtitkár úr expozéjában utalt, a törvényjavaslat négy alkotmányos mulasztást szüntet meg, mégpedig azokat az alkotmányos mulasztásokat, melyeket az 51/2002., az 59/2003., a 60/2003. és a 32/2004. számú alkotmánybírósági határozat állapított meg. Ezen túlmenően - erre is utalt az expozé - az egy héttel ezelőtt megszületett alkotmánybírósági határozatnak is tulajdonképpen megfelel a törvényjavaslat, hiszen pontosan rendezi azokat a kérdéseket, amelyeket rendezendőnek ítélt az Alkotmánybíróság, hiszen az Alkotmánybíróság döntése által megsemmisített 77. § (3) bekezdése és a 78. § (1) bekezdése helyébe olyan rendelkezések kerülnek, amelyek a jogbiztonsághoz és a jogorvoslathoz való jog érvényesítése szempontjából maximálisan kielégítik az alkotmányossági követelményeket.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Alapvető jelentőségű változás történt a jogorvoslati rendszerben. Ezt azért kell nyomatékosan hangsúlyozni, mert mind a 2002-es választások során, mind pedig a 2004. évi népszavazás során nyilvánvalóvá vált, hogy a jogorvoslati rész a választási eljárási törvény talán leggyengébb pontja. Ennek az volt az oka, hogy a törvény megalkotásakor mind a parlamenti pártok, mind pedig a szakértők és a szakmai apparátus arra törekedtek, hogy összefésüljék azokat a rendelkezéseket, amelyek valamennyi választási eljárási típusra egyformán érvényesek, és ennek következtében az általános rész túlzottan szélessé vált, a különös részi fejezetekben pedig csak néhány kérdést szabályoztak, és ezek a kérdések sem voltak kimerítően rendezettek.

A mostani törvényjavaslat egyfelől gyökeresen megváltoztatta a jogorvoslattal kapcsolatos fogalomrendszert, másrészt a korábbitól eltérő kodifikációs technikával szabályozta a jogorvoslati fórumrendszert abból a szempontból, hogy minden egyes választási eljárási típusnál külön megjelenik a fórumrendszer, míg az általános szabályok közül ez hiányzik. A három új kategória, amit bevezet a mostani törvényjavaslat: a kifogás - ez szerepelt egyébként a korábbiban is, de nem volt a tartalma pontosan meghatározott -, a fellebbezés, illetőleg a bírósági felülvizsgálat.

A kifogás döntően a törvénysértő cselekedetekkel szembeni fellépést jelenti, nem pedig valamiféle választási szerv által meghozott határozattal szembeni jogorvoslat iránti igényt. Ily módon teljesen egyértelművé vált az, ha már születik egy határozat a választási szervek részéről, akkor ezt a határozatot már csak fellebbezéssel lehet megtámadni, a másodfokon megszületett döntéssel szemben pedig bírói útnak, bírósági felülvizsgálatnak van helye. A kifogás tehát sohasem a választási szerveknek valamiféle döntése ellen irányul. Ezzel kapcsolatosan az egyedüli kivétel az, hogy a külképviseleteken, ahol nem működik szavazatszámláló bizottság, csak külképviseleti választási iroda, az iroda munkájával kapcsolatosan lehetőség nyílik arra, hogy kifogást nyújtsanak be az Országos Választási Bizottsághoz. Itt azonban nem az egységes fórumrendszer törik meg, hanem a külképviseleti szavazás sajátosságát kellett a törvény megszövegezőinek figyelembe venniük.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Már utalt arra expozéjában politikai államtitkár úr, hogy az újraszámlálás intézményét bevezeti az új törvényszöveg. Ennek az a lényege, hogy minden egyes szavazókörben legalább kétszer össze kell számolni a szavazatokat, és addig kell a számolást folytatni, ameddig kétszer ugyanazt az eredményt nem állapítják meg. Akik már végeztek adatösszesítést, tudják azt, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, különösen akkor, ha ellenérdekű felek ülnek egymással szemben. Lehetőség nyílik arra, hogy az újraszámolás kérdését jogorvoslati eljárásban is felvessék, viszont kizárólag a törvényben meghatározott jogorvoslati rend alapján nyílik arra lehetőség, hogy a szavazatok megszámlálását megkérdőjelezzék. Ezen túlmenően a beterjesztett törvényjavaslat egyértelműen kimondja, hogy az újraszámolást annak a szervezetnek, annak a választási bizottságnak, illetőleg bíróságnak kell elvégeznie, amelyik ezt elrendelte. Természetesen munkája során igénybe veheti a választási irodák segítségét.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A felsoroltakon kívül még számos más kérdést is rendez a választási eljárásról szóló törvényjavaslat, ugyanakkor azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy egy nagyon jelentős kérdésben nem tárgyaltunk részletesen a problémákról, és nem született megegyezés, ez pedig a kampányfinanszírozás kérdése.

(10.00)

Ugyanakkor világosan látni kell azt, hogy ez egy olyan rendkívül kényes és nemcsak választási szakmai ismereteket igénylő kérdés, melynek megvitatására és rendezésére hosszabb időre van szükség. Természetesen lehetőség nyílik arra, hogy a pártok folytassák egyeztető tevékenységüket, és talán ősszel ebben a rendkívül kényes politikai kérdésben is megállapodás szülessen. Most azonban három párt, a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség úgy látta, hogy a megegyezést célszerűtlen lenne késleltetni ennek a kérdésnek a tárgyalásával, ezért döntött mindhárom politikai erő úgy, hogy a kampányfinanszírozási problémák rendezése nélkül aláírja a megállapodást.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt nevében a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu