DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök, hogy ezt a témát ilyen elemző, értékelő, korrekt hangnemben vitatjuk meg, és meg tudtuk azt oldani, hogy kivételesen a doktrinális megközelítés kísértésének ellen tudjunk állni, és a különböző pártfrakciókból az adott történelmi helyzet felidézésével beszéljünk 1946. február 1-jéről.

Én is ehhez a megközelítéshez szeretnék csatlakozni, és először talán azt az itt már elhangzott gondolatot erősíteném meg elméleti értelemben, hogy az államforma nem tartalmi kérdés, ahogyan a nevében benne is van, ahogyan erről Lezsák Sándor beszélt. Az államforma lehet köztársaság vagy monarchia, de ez nem tartalmi kérdés. A tartalmi kérdés az, hogy milyen politikai rendszer működött az adott államformában. Itt már sok példa elhangzott Lezsák Sándor részéről, ezt én csak bővíteni tudom. Tudok mondani olyan monarchiákat, amelyek rendkívül rossz emlékűek, és tudok mondani ellenpéldát.

Nagyon kérem Balogh Miklós képviselő urat, hogy a beszédét ne küldje meg a brit, a svéd vagy a spanyol nagykövetségekre vagy a külügyminisztériumoknak, mert nem fog vele sikert aratni. Lehet, hogy nem fog nekik jólesni, amit úgy általában az államformáról a képviselő úr gondol.

Azt gondolom, az angol demokrácia igazán etalon lehet valamennyiünk számára, annak ellenére, hogy királyság. Természetesen voltak és vannak kiváló tartalmú köztársaságok, de tudunk ellenpéldát mondani, Lezsák Sándor erre is hozott példát.

Én még két egészen végletes, de jellemző példával hadd egészítsem ki. Kérem szépen, a Szovjetunió is köztársaság volt, nem népköztársaság, nem tanácsköztársaság, hanem simán köztársaság, szovjet szocialista köztársaság (Dr. Pető Iván: Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége.), Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, így van, köszönöm a segítséget. Oroszul is el tudnám mondani, de ne terheljük ezzel az időt.

Kérem, a hitleri Németország köztársaság volt, mégpedig - döbbenjenek meg - a weimari alkotmány hatályban volt. Ha egyszer ráérős idejükben tanulmányozzák a hitleri nemzeti szocializmus hatalomra jutását, annak az volt az alkotmányjogi formulája, hogy a Reichstag felhatalmazást adott a birodalmi kormánynak - amely élén Hitler kancellár állt - arra, hogy törvényeket bocsásson ki, és ettől kezdve a parlament többet nem ült össze.

(20.20)

A Római Birodalom, hogy antik korból is mondjunk példát, kérem, a császárság korában formailag köztársaság volt. Mert azok az egyeduralkodók, mint Julius Caesar, tulajdonképpen konzulok voltak. Julius Caesar egy konzul volt, egy köztársasági tisztet töltött be. (Mécs Imre: Napóleon is.) Napóleon is, úgy van, képviselő úr. Tehát a maguk korában azok az emberek, akik Rómában éltek Julius Caesar alatt, nem tudták, hogy az császárság, ahogy mi a történelemkönyvből leegyszerűsítve tanuljuk. Ők ezt köztárságként élték meg, és formai intézményrendszere szerint az is volt. Ez volna az egyik megjegyzésem.

A másik, egy kicsit a konkrét magyar történeti kérdésekhez: kérem szépen, ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában van egy olyan mondat, hogy “A második köztársaság kikiáltása a magyar történelem kegyelmi pillanatában történt, a második világháború után, de még a szovjet megszállás előtt, abban a rövid átmeneti időszakban…ö s a többi. Kérem, én most nem akarom megnyitni azt a vitát, hogy 1945 áprilisa felszabadulás volt vagy megszállás, de ettől a vitától teljesen függetlenül, valamikor volt ebben az országban szovjet megszállás. Ugye, ebben csak egyetértünk? Szeretném megkérdezni, ha 1946 elején nem volt szovjet megszállás, akkor mikor kezdődött. Mikor jöttek ide a szovjet katonák?

Ha megengedik, egy tréfával emlékeztetem önöket, de ez nem tréfa, valóságos iskolai történet volt. Valamelyik gyermek összetévesztette az otthon hallottakat az iskolában hallottakkal, és arról írt egy házi dolgozatot, hogy 1945-ben eljöttek a szovjet katonák, elhozták a szabadságot, hoztak kenyeret, és minden nagyon remek volt, és mindenki nagyon boldog volt. Hanem aztán, írta a gyermek, megjöttek a ruszkik, és azok mind elvették az emberektől azt, amit korábban a szovjet katonáktól kaptak. (Derültség.) Szóval, tegyük egy kicsit helyükre ezeket a dolgokat!

Be kell ismernünk, Pető Iván nagyon helyesen, finoman fogalmazott, a korlátozott szuverenitás fogalmát használta, Magyarország megszállt ország volt 1945-től folyamatosan. Már csak az is igazolja ezt, hogy az úgynevezett… (Dr. Horváth János: 1944. március 19-től.) Úgy igaz, úgy igaz, de én most a szovjet oldalról közelítettem, a megszállás 1944. március 19-én a német megszállással következett be először, és csak a megszállókban történt változás.

Az állapot egyébként kontinuus volt. A szovjet megszállást, az ország megszállt és nem szuverén voltát világosan jelezte az is, hogy volt egy szövetséges ellenőrző bizottság. Ezt Malinovszkij marsall képviselte, és nemigen történhetett az országban valami anélkül, hogy Malinovszkij marsall azt ne erősítette volna meg. (Közbeszólás: Vorosilov!) Vorosilov? Bocsánat, elnézést kérek, nem ismerem Malinovszkij marsallt sem, sem Vorosilovot, nem akartam egyiket sem dehonesztálni azzal, hogy őket összekevertem. Akkor Vorosilov marsall, bocsánatot kérek.

Kérem szépen, jó néhány kérdést lehetne még ennek kapcsán megemlítenem, azt is, hogy hogyan történt ennek a köztársaságnak, államformának az eldöntése, hogy a kereszténydemokraták akkor a Kisgazdapártban úgy gondolták, hogy népszavazásnak kellene azért mégis erről dönteni. Teljesen jogos, amit Pető Iván mondott, csak megerősíteni tudom, hogy valóban, a magyar népet nem ilyen kérdések izgatták. Örült a túlélésnek, és az ország újjáépítésére gondolt.

Nagyon röviden Horváth János képviselőtársam felszólalását szeretném méltatni, mert azt gondolom, hogy amit ő itt elmondott, az tükrözte a reményt. Ő, amikor megszavazta a köztársasági államformát, akkor az abban való hite fejeződött ki, hogy itt igenis egy tartalmi döntés születik meg. Nem ő tehetett róla, hanem a történelmi helyzet, a történelem és a politika alakulása, hogy nem így volt. Én a mostani felszólalásában is, ahogy ő visszagondolt 1946-ra, és ahogy ezt a döntést egyébként a maga részéről értékelte, látom afölötti fájdalmát és csalódottságát, hogy az a remény, amivel a '46. évi I. törvénycikk megszavazása akkor a Magyar Nemzetgyűlésben összekapcsolódott, nem vált be.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu