KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Számos fideszes képviselő elhagyja a termet. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Hova, hova? - Ne menjetek el! - A repülő megvár! - Nem hallgatjátok meg Kunczét?) Ha esetleg lehiggadna mindenki, mondjuk, elkezdeném a hozzászólásomat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszagondolunk arra, hogy 2002 óta mi történt, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy egy rendkívül ambiciózus program indult be, aminek a pozitív és negatív következményeivel egyaránt szembe kell néznünk. Mert az első száznapos programban a jóléti kiadások növelése, az 50 százalékos béremelések a közalkalmazotti szférában, a nyugdíjakkal kapcsolatos korrekciók, a családtámogatásokkal kapcsolatos korrekciók és így tovább, és így tovább, olyan döntések voltak, amelyeket akkor - a Magyar Demokrata Fórum kivételével - a parlament egésze támogatott.

Aztán itt van az autópálya-építési program, ma már szerepelt párszor, és teljesen mindegy, hogy mit kér számon az ellenzék, meg mit nem kér számon az ellenzék, egy valóban tény: soha ennyi autópálya kormányzati ciklusban még nem épült, mint épp ebben a ciklusban. Ezen aztán lehet persze fanyalogniuk azoknak, akik által preferált kivitelező azért nem tudott az első közbeszerzési pályázaton indulni, mert nem tudott felmutatni 15 kilométer, általa átadott autópályát, pedig az egész ciklusban ő építette - ez más kérdés. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Ezzel együtt erre büszkének kell lenni - csak ez is nagyon sok pénzbe kerül, tisztelt képviselőtársaim!

Aztán azt mondtuk, hogy legyen a gazdaság versenyképesebb, csökkentsük az adókat, és bármit is hallottunk az imént, az adókat csökkentettük, és a költségvetés bevételi oldalát tekintve bizony ez is pénzbe került.

Aztán ehhez jön még…(Dr. Áder János jelzésére:) Hogy Áder János képviselőtársam nem tudja, hogy hol, az csak azért van, mert még nem nyitotta ki soha életében a költségvetést. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Nem érdekes - meg lehet nézni benne.

Egyébként arra a kérdésre, ha már itt tartunk, hogy hol van a pénz, országgyűlési képviselő erre azt a választ adja, hogy a költségvetésben majd tessék szíves lenni megnézni, mert ott lehet nyomon követni a pénz útját. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) De ez is mindegy, nem érdekes!

És van egyébként a kitűzött célunk, hogy csatlakozni akarunk az euróövezethez, ehhez azonban bizonyos kritériumoknak meg kell felelnünk, és ez is jelentős nyomást jelent a költségvetés számára. Most ez az egész együtt azt jelenti, hogy valóban meglehetősen nehéz helyzettel kell a mindenkori kormánynak szembenéznie, bárki legyen is kormányon, mert hadd tegyem hozzá, hogy ha másik kormánya lett volna az országnak, ugyanez lett volna a helyzet.

A kormányváltásra azért volt szükség - emlékezetes, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége vonta meg a bizalmát a miniszterelnöktől -, mert úgy ítéltük meg, hogy nincsenek meg a megfelelő válaszok; hogy tétova a kormányzati munka, hogy nem halad kellően előre, és ezért is kezdeményeztük a váltást. Most le kell szögeznem, hogy megérte, érdemes volt kormányt váltani. (Manninger Jenő: Neked!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták elvárása az volt… (Dr. Áder János jelzésére:) Ha már ilyen igény van rá, természetesen 2002-ben is érdemes volt kormányt váltani (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.), de ez is más kérdés most. A Szabad Demokraták Szövetsége azt várta el az új miniszterelnöktől, hogy bátrabban, határozottabban és dinamikusabban vezesse a kormányt és intézze a kormányzati ügyeket. E tekintetben nem csalódtunk.

Azt is kértük, hogy menjen bizonyos területeken a liberálisok által fontosnak tartott irányokba, mozduljon el a kormány politikája. Itt mi a versenyképességet, az adók csökkentését tartottuk rendkívül fontosnak, de ugyanígy fontosnak tartottuk például a szociálpolitikában a rászorultság elvének érvényesülését, és ebbe az irányba is elmozdult a politika.

Rögtön hozzá kell tennem, nehogy itt az MSZP társadalompolitikai tagozatával összetűzésbe kerüljek, hogy nem tekintjük a miniszterelnök urat liberális politikusnak, csak olyannak - sőt, így van -, akinek elolvasva a könyvét, látjuk, hogy egy baloldali politikusról van szó; olyanról, aki egy koalíciós kormányban a koalíciós partner javaslatait is időnként megfogadja.

És azt is kértük, hogy kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb legyen a kormányzás, világos vonalvezetéssel, és azt kell mondanom, hogy e tekintetben sem csalódtunk. Ha valaki figyeli a kormányzati munkát, és az egyébként itt most kifogásolt - helytelenül kifogásolt -, középtávra kitekintő programokat, azt kell mondanom, hogy ez is rendben van. Ezért tudom azt mondani összességében, hogy megérte kormányt váltani, és megérte erre az útra lépni, mert azt gondolom, hogy ez az ország javát szolgálta.

Ha most néhány területről konkrétan is beszélhetek, itt van mindjárt az adócsökkentéssel kapcsolatos vita, amelyet nagyon sokszor folytattunk már le a Házban, és én itt most a részletekre nem szeretnék kitérni, de lehet, hogy abban nincs adócsökkentés, hogy volt 20-30 és 40 százalékos kulcs, jövőre meg lesz 18 és 36 százalékos kulcs, ahogy eredetileg javasoltuk, és a minimálbér ráadásul még adómentes is. Ezt most elég nehéz szerintem adóemelésként elsütni, akárhogy is nézem.

Azt is nehéz lesz, hogy jövőre 5 százalékkal csökken az általános forgalmi adó. Azt is nagyon nehéz lesz, hogy 18-ról 16 százalékra mérséklődött a társasági nyereségadó, és így tovább, és így tovább. Persze azt el lehet sütni adóemelésként, hogy bevezettük azt a fajta adót, aminek az a következménye, hogy a szennyező fizet. Ez sokkal jobb ahhoz a semmittevéshez képest, amit önök négy éven keresztül a környezetvédelem területén folytattak. De nem érdekes, mert mindenki tud mindenre példát, ellenpéldát mondani.

(10.30)

De ha azt nézzük, hogy összességében csökkent-e a jövedelmek adóterhelése, akkor azt kell mondani, hogy igen, ráadásul igen jelentős mértékben. Ha azt nézzük, hogy csökken-e összességében az összes rendelkezésre álló jövedelem terhelése, akkor azt lehet mondani, hogy igen. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy csökken-e a jövedelmek központosítása, akkor az a válasz, hogy igen, csökken. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, semmiképpen nem lehet adónövelésként elsütni.

A szociálpolitikáról már beszéltem. Itt csak arra térnék vissza, hogy nem kell megijedni attól, amit a Fidesz javasol. Egyébként számon kéri az ígéreteket, majd teljesíthetetlen ígéretekkel tromfol, de ez nem érdekes. Az jó, ha az ellenzék ellenőrzi a kormányzati munkát, az még jobb, ha alternatívát is kínál. Az utóbbiból most sem láttam semmit, az előbbi meg fals adatokra és téves, a közvéleményt félrevezető információkra támaszkodott. Egy biztos: ha szűkösen állnak rendelkezésre a források, akkor azokat nem szabad sokfelé szétosztani, hanem csak azok számára kell biztosítani, akik arra valóban rászorulnak, mert ez az igazságos szociálpolitika, és ez az igazságos támogatási rendszer.

Megjegyzem, utalva arra a vitára, ami újra és újra felbukkan a gazdaság körül, a gazdaság teljesítményéről Kóka miniszter úr részletesen beszélt, nekem nem kell, de ne felejtsük el soha, hogy az a legjobb szociálpolitika, ha az embereknek van munkájuk, és ott pénzt keresnek. (Dr. Áder János: Bravó! - Taps a Fidesz soraiban.) Akkor erre is térjünk ki, tisztelt képviselőtársaim egy pillanatra, mert hallottuk, hogy öt év után most nő először az ország versenyképessége, a romlás útján pedig önök indították el 2000-től kezdődően. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ezt persze önöknek nem kell elhinni, csak így van. Csak így van! (Dr. Áder Jánoshoz.) Ez biztos, hogy így van, tisztelt képviselőtársam (Varga Mihály: Dehogy van!), csak itt megint van egy vita arról, hogy mi mennyi, hogy nő a munkanélküliek aránya, azért, mert egyébként nő azok száma, akik munkát keresnek, mert belépnek újra a munkaerőpiacra. Ezt szokták önök kihasználni, azt meg elfelejtik, hogy most 40 ezerrel többen dolgoznak, mint amennyien dolgoztak korábban.

Ha ehhez még hozzáteszem azt is, amit önök három éve mondanak, hogy több százezer munkahely szűnt meg Magyarországon, akkor máris előállt több százezer új munkahely. És nem a kormány teremti a munkahelyeket. Önök igen, néhány barátjuknak, az kétségtelen (Derültség az MSZP soraiban.), amikor például 200-300 hektárokkal gazdagították őket, hanem a kormány feladata kereteket teremteni, hogy aztán a gazdaság élni tudjon a lehetőségekkel. Az a jó kormányzás és az a jó gazdaságpolitika, ami megteremti ezeket a kereteket, nem pedig belenyúlkál, és eltorzítja a folyamatokat, ahogy azt önök tették.

De ha már a liberális tárcáknál tartok, akkor hivatkozhatom az oktatási tárcára. A közoktatás reformja után hozzákezdett a felsőoktatás reformjához; ahhoz a négyéves semmittevéshez képest, amit önök csináltak négy éven keresztül, ezzel tovább fokozva Magyarország hátrányát, most olyan javaslatok fekszenek a Ház előtt, olyan változtatások történtek, amelyek viszont lehetővé teszik, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert a diákjaink. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Lehetővé teszik, hogy nyelveket beszéljenek, ösztönzik őket erre, és azt is lehetővé teszi, hogy felsőoktatási intézményeink is versenyképesek legyenek. Majd számoljanak be arról, hogy négy éven keresztül ezen a területen önök például mit voltak képesek csinálni.

Ami az informatika területét illeti, az önök idején Magyarország Európában az utolsók közé csúszott le az informatika, az internet eszközrendszerének használatát illetően. Most felzárkóztunk a középmezőny élére. Robbanásszerűen terjed az internet. Ez megint csak, tisztelt képviselőtársaim, az esélyegyenlőség egyik legfontosabb eszköze, miközben a szélessávú internet ára a felére csökkent, megy le a mobiltelefonálás ára is. Magyarország jelentős fejlődésen ment keresztül; nem én mondom, ezt az OECD jelentése állapította meg nemrégiben, Magyarországot egyértelműen az élmezőnybe sorolva minden tekintetben, ami az informatikával kapcsolatos. Hadd említsek meg egy törvényt, az elektronikus információ szabadságáról szóló törvényt, ami egy mérföldkő az állam tevékenységének nyilvánosságát és ellenőrizhetőségét illetően.

Végül, egy szóval már említettük a környezetvédelem területét. Először is, tisztelt képviselőtársaim, végre egy kormányzati ciklus, a negyedik, ahol a környezetvédelmi tárca valóban azzal foglalkozik, ami a dolga. Nem kísérik tevékenységét botrányok, ezzel szemben viszont számos területen előrelépésről tud beszámolni. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból.) Én ilyennek tekintem a szennyező fizet elvének érvényesítését, ilyennek tekintem mindazokat a környezetvédelmi nagyberuházásokat, amelyek az ország különböző területein folynak, legyen szó hulladéklerakókról vagy szennyvíztisztítókról. És ilyennek tekintem a Vásárhelyi-tervet is, még akkor is, ha a beruházás előkészítése objektív okok miatt hosszabb időt vesz igénybe. De a Vásárhelyi-terv kivitelezése elindul, és nincs ehelyett alternatív program, amely úgy oldja meg a Tisza mentén az árvízi védekezést, hogy egyúttal az ott élő emberek számára is többletlehetőséget, jobb életminőség feltételrendszerét teremti meg. És végül itt említem meg az agrárkörnyezettel kapcsolatos korábbi, mára már nyugvópontra jutott vitákat, amelyek arról szólnak, hogy az agrár-környezetgazdálkodás fokozottabban kerül előtérbe az elkövetkezendő időszakban.

Azt gondolom, hogy ezekre a területekre büszkék lehetnek a liberális miniszterek, és büszke a Szabad Demokraták Szövetsége is.

Nem tagadom, hogy természetesen vannak viták a kormányzaton belül, hiszen két különböző párt alkotja a kormányt, és természetes, hogy különböző dolgokat különbözőképpen látunk. Ha össze kell foglalnom egy mondatban, akkor azt kell mondanom, amire már tegnap is utaltam, hogy az állam szerepének felfogása és az ebből levezethető különböző akciók jelentik az igazán lényeges különbséget. Ebben, megjegyzem, különbség van, mind a szocialisták, mind a konzervatívok és a liberálisok álláspontja között.

Mi radikálisabb, erőteljesebb adócsökkentést szerettünk volna korábban. Azt mondjuk, hogy sokkal bátrabban kellene hozzányúlni a különböző nagy rendszerekhez, az egészségügy átalakításához, a közigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakításához. És hadd tegyem rögtön hozzá, ha mindezt tettük volna eddig, vagy ha elkötelezetten tennénk az elkövetkezendő időszakban, akkor ez önmagában is közelebb vinne minket, és lehetővé tenné az euró 2010-es bevezetését, aminek feltételei szerintem is még mindig adottak. Csak ez magától nem lesz, ahhoz tenni kell.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy tenni azonban, hogy közben újabb és újabb ígéreteket kérek számon, újabb és újabb többletkiadásokat ígérek, és ezzel azt a képzetet keltem, hogy itt minden rendben van, lehet talicskával kitolni a pénzt, hiszen az korlátlanul áll rendelkezésre, így biztos nem lehet. Csak nem szabad elfelejteni, hogy az az engedmény, amit itt lehet tenni, megjegyzem, nem engedmény ez igazán, hanem inkább a könnyebb ellenállás irányába haladás, az a másik oldalon igen jelentős kockázatokat jelent.

Összefoglalva: a Szabad Demokraták Szövetsége úgy ítéli meg, hogy a kormányváltást érdemes volt megcsinálni, a kormányzati munka ennek következtében eredményesebb, dinamikusabb és hatékonyabb lett, és a felvázolt programok, azok végrehajtása, meg persze azok a korrekciók, amelyeket mi szükségesnek tartunk, összességében azt jelenthetik, hogy Magyarország ezekkel belátható időn belül érheti el azt az áhított célját, hogy felzárkózik Európa boldogabbik részének átlagos életszínvonalához. Szerintem ez egy olyan cél, amit érdemes kitűzni magunk elé, és érdemes mindent megtenni annak érdekében, hogy el is érjük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu