MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A 11. és 10. pontban két módosító indítványt terjesztettem be, mivel a törvény bizonyos esetekben súlyos igazságtalanságokat eredményezne a végrehajtásával. Ez pedig a következő: a nagycsaládosok esetében előfordulhat, ha nem is sűrűn, hogy olyan ingatlanban laknak, amelynek értéke a szorzókkal együtt fölmegy 100 millió forint fölé. Én nem voltam rest mérnök létemre, végigszorozgattam a szorzókat, hiszen ha nem udvari egy lakás, ha nem északra néz egy lakás és így tovább, abban az esetben mindig 1-nél magasabb szorzó tartozik hozzá. Így kiderült, hogy 1,464 a szorzók esetében egy normális háznak vagy egy normális lakásnak a szorzója. A kerületekre megállapít a törvény alsó és felső határokat, például egylakásos lakóépületben a XII. kerületben 350 ezertől 700 ezer forint/négyzetméter árig. Ezeket megszorozva a szorzókkal kiderült, hogy a legalacsonyabb határ az 512 ezer forint/négyzetméter, ami teljesen irreális egyébként; a fölső határ pedig 1 millió 24 ezer forint.

Tehát úgy gondolom, hogy egy 200 négyzetméteres lakásnak, amit 20-25 évvel ezelőtt épített egy család egy akkor olcsón vett telken, mondjuk, a Zugligeti út elején, odafönt, az értéke most már bizony alaposan belecsúszik a 150 millió forint körüli értékbe, holott 10 gyermekük van, 12-en laknak ott, és egy főre 16 négyzetméter jut ebből a lakásból, és lakásról van szó, lakhatásról. Tehát a vagyonosodás nem jelenti feltétlenül azt, hogyha valaki bent lakik több gyermekével együtt egy lakásban, mert lakni kell valahol.

Ma hallottam egy politikustársamtól egy cinikus megjegyzést, amikor ezt előadtam, hogy adják szépen el jó áron, és vegyenek valahol máshol olcsóbban egy hasonló nagyságú lakást. Úgy gondolom, ezzel már elkerülünk az alkotmányellenességhez, hiszen egy 10 gyerekes, 8 gyerekes vagy 6 gyerekes családot megfosztani attól a helytől, ahol fölnőttek, arra kényszeríteni - ezt is éppen csak fenntartva nem tudnak további adókat kifizetni -, luxusadóval illetni… A törvényjavaslatot gondosan átnéztem. (Molnár Albert dr. Katona Bélával és Gőgös Zoltánnal konzultál.) Kár, államtitkár úr, hogy nem figyel ide. Azt gondoltam, hogy idefigyel, és akkor majd lehet, hogy módosítanak valamit. Egyszerűen a törvényben semmilyen rugalmas elem nincsen, ami az emberség irányába lehetővé tenne bármilyen módosítást. Ezt a luxusadót mereven ráverik olyan lakásokra és olyan családokra is adott esetben, ahol ez teljességgel indokolatlan, sőt antiszociális.

Kérdezem én, hogy miért nem gondoskodtak erről. Ha pedig nem gondoskodtak erről, és beadok módosító javaslatot arra, hogy legyen olyan elem, amelyik figyelembe veszi a családtagok, főleg a kiskorúak számát, és annak megfelelően az értékhatárt csökkenti, ezt az előterjesztő képviselője nem támogatja. Ez számomra érthetetlen dolog. Beszélünk a gyermekek évéről, beszélünk a gyermekbarát társadalomról, és abban az esetben egy ilyen nyilvánvaló injúriát nem hajlandók módosítani. Ezért kérem a tisztelt kormányt, hogy mind a két módosítómat vegye figyelembe, és mégiscsak támogassa.

A 10. szám alatt szereplő módosító javaslatomban azt írtam, hogy a lakóingatlan 5. § szerinti számított értéke az adózóval egy háztartásban élő kiskorú gyermek, az adózó által eltartott személy vagy öregségi nyugdíjban részesülő személy után fejenként 25 négyzetméter alapterületnek megfelelő, az 5. § alapján számított értékkel csökken. Úgy gondolom, hogy ez teljes mértékig méltányos, igazságos, pontosabban egy, a még meg nem született törvény által létrehozott hihetetlen igazságtalanságot próbál orvosolni.

De, ha ez nem elfogadható, akkor következik a 11. pontban elmondott javaslatom, amely egy felhatalmazást ad, hogy a speciális eseteket megvizsgálhassa az önkormányzati adóhatóság, és kérelemre mentesítheti az adó megfizetése alól azon személyt, aki igazolja, hogy számára az adó megfizetése méltánytalanul nagy megterhelést jelentene. Megjegyzem, hogy a korábbi kommunális és ingatlanokkal kapcsolatos adóknál is figyelembe vették azt, hogyha idős emberek nem képesek az adót kifizetni, és ebben az esetben az adót elengedték. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát…

Forrás: parlament.hu